Hat hét Nepálban - Annapurna, Thorung La, 5416m

Okt 08
Az Annapurna kör legkeményebb napja, amikor át kell kelni a Thorung La hágón

Thorung La, 5416m

A porterrel hajnal 5re volt megbeszélve az indulás. Reggel 5 óra az fájóan korán van. Fejlámpa kell, mert még sötét van. Mint sokan mások, én is hajnal 4:30ra kértem reggelit, így aztán 4kor keltem. Egy 3 fős szobába kaptam helyet, mindenki 4 körül kelt úgyhogy nem zavartuk egymást. Egyébként sejtésem sincs kik voltak a szobatársak. Előző nap délután, amikor megérkeztem egy ágy már foglalt volt, de a gazdája nem volt ott. Később, amikor pakolgattam, megjött a harmadik ember. Lerakta a dolgait és eltűnt ő is. Este én mentem be a szobába először, nem sokkal később jött a másik két arc is, de jótékonyan csak fejlámpánál molyoltak (talán nem is volt lámpa a szobában), úgyh bár még ébren voltam, de megint nem beszéltünk egymással. Talán annyi hangzott el h megbeszéltük h kb egyszerre fogunk ébredni.
Ahhoz képest h 4500m-en voltam egész tűrhetően sikerült aludni. A reggelit egyáltalán nem kívántam, de csak benyomtam, viszont a hordár nem volt sehol. 5:10kor elkezdtem kérdezősködni h mégis mi a csöcs van. Kiderült h a hordárom rendszerint a konyhán szorgoskodik, ha éppen nem kell neki táskákat cipelni és aznap reggel még "főzte" a reggeliket. 5:30kor sikerült elindulni, ami annyiban volt szerencsés, h a fejlámpára végül is csak pár percig volt szükség. Szinte már induláskor is akadt annyi fény, h lássam az utat. Sajnos. Rögtön erős emelkedőn indultunk és nagyon nem látszott a vége.

Reggel 6:13, visszatekintés honnan jövünk (a kép alsó felében a fekete sáv, ahol a szállás volt)

Erre megyünk felfelé (ez ugyanott készült, mint az előző kép)

Tipikus cikk-cakk út volt. Néha enyhébb emelkedős szakaszokkal, de végig nagyon sok kővel. Volt h egyenesen egy házméretű szikla felé mentünk, majd megkerülve hirtelen éles kanyart vettünk (szóval tulajdonképpen 75%ban körbejártuk), hogy aztán egy hasonló szikla felé araszoljunk. Nem volt könnyű még így a kicsi táskával sem, mert elég nehezemre esett levegőt venni. 4-5 órányi út állt előttünk, folyamatosan felfelé. Thorung Phedi felett 300m-el (tehát 4850m magasságban) van az utolsó szálláslehetőség a hágó előtt. Mindenki csak úgy hivatkozik rá, hogy High Camp. A Lonely Planet könyv nem javasolja, h ott töltsük az éjszakát a nagy tengerszint feletti magasság miatt. Én beszéltem olyan emberrel, aki ott aludt és azt mondta jobb, mint Thorung Phediben. Nos erről nem tudok nyilatkozni. Van, aki Phediből első nap felmegy High Camp-be, majd vissza Phedibe és így akklimatizálódik még egy utolsót, mielőtt a következő nap lenyomja a hágót. Lehet éppen benne ráció, de szerintem, aki nagyjából úgy mozog, mint én tettem (annyi idő alatt ér Phedibe), annak megfelelő az akklimatizációja, h egy lendülettel lenyomja a teljes utat. Mi mindenesetre hoztuk az egyórás tempót 👍 a High Campig. Ott pihenőt tartottunk az éttermében és megittunk egy teát is.☕ 

Reggel egyébként arra ébredtünk, h esett pár centi hó. Ez épp nem a világ vége, de nem is a legjobb, mert ugye ha a sor eleje letapossa, akkor a többiek már szépen csúszkálhatnak rajta. A High Camp után majdnem el is estem egy lejtősebb részen. Haladtunk szépen, de nem igazán beszélgettünk, mert a hordár (talán Tara névre hallgatott), minimális angolt tudott. Majdnem minden kérdésre "yes" volt a válasz, ami nehezen hihető. High Camp után természetesen még van 600m szint. Ezt nagyon hosszú de nem túl meredek emelkedőkön tesszük meg. Közben megszámlálhatatlan kis kanyonon haladunk át és minden egyes kanyar vagy épp emelkedés után, azt reméli az ember, h na mostmár biztos feltűnik a sok imazászlóval jelölt hágó. De nem. Csak mentünk és mentünk. Akadt 1-2 ember, akin nagyon látszott h vonszolja magát. Erősen kapkodták a levegőt és amikor megálltak pihenni, erősen előre hajolva próbáltak túlesni a légszomjon. Nem gondolom, h az ő felkészültségük és/vagy akklimatizációjuk sikeres volt. Én is sokszor megálltam pihenni, de maga a tény h nyugalomban voltam, szinte azonnal segített a légzés normalizálásában. Lőttem pár fotót felfelé, de sajna jöttek a felhők. Néha a fagyos hideg járta át a testem még a felfelé tartó küzdelem közepette is.

Reggel 6:57 már a High Camp felett, hátunk mögött megjött a Nap

Pazar panoráma

Kicsit ráközelítve a hegyekre

Ez még nem a csúcs, csak a kb 5000m-en lévő teaház

Délelőtt 9:30ra, tehát 4 óra alatt felértünk. 💪🙏🏆 Nem éreztem igazán felemelő élménynek a hágót. Inkább megkönnyebbülés volt, h végre ott vagyunk. Megcsináltuk a kötelező fotót, kifizettem a hordárt, majd szépen összepakoltam a táskát. 

Thorung La, rengeteg imazászló jelöli a hágót

Kötelező kép, Tarával a hordárommal

Nem tudom a hegy nevét, de ez még mindig a hágóról látszott

Természetesen 5416m-en is van teaház

A megkönnyebbülésbe, h végre ott vagyok 5416m-en (Thorung La Pass) bele is rondított az aggodalom, h onnan bizony még le is kell menni. Táskával a hátamon kb 1600m szintet kell eldobni és ez akárhogy is nézzük nem egy könnyed séta. Különösen megterhelő lehet a térdnek meg a lábaknak. Így is lett. Eléggé untam az ereszkedést. Voltak percek, amikor csak arra eszméltem, h nahát megyek. Zombiként haladtam felhőben, hidegben és folyton az az érzésem volt, h már délután 5 körül lehet, mert sötét volt. Valójában dél körül járt az idő. Chabarbuban megálltam, ittam egy teát - a néni nagyon ajánlgatta h egyek, mert ebédidő van, de én nem kívántam enni - és erősen elgondolkodtam, h ott keresek szállást, de végül mégis folytattam az utat.

Ez éppen csak azután h elindultam lefelé a hágóról

Már csak kb 4500m-en vagyok, de még messze Mukhtinath

Mukthinatig csöpögött az eső, néha jég is esett (de nem volt vészes) és valami pocsék köves úton kellett menni. Mindkét nagy lábujjam fájt már és igazán nem örült, amikor újra és újra sikerült belerúgni egy kőbe. A Hotel The Path of Dream az elsők egyike. Itt elkezdett elég jól esni az eső, úgyh azonnal be is tértem egy jó szoba reményében. Meg is kaptam, el is foglaltam és nagyon jól esett pihenni a kemény nap végén.