2020. január 2., csütörtök

Hat hét Nepálban - Annapurna, nyomasztó napok

Szept 27
Fárasztó és izzasztó első 2 óra után elkezdett esni. Amúgy is félig száradt ruhában indultam. Ez lehet némi magyarázatra szorul. Korábban leírtam h kb milyen és mennyi ruha volt velem. Egy szettet ugye mindig meghagytam hogy este, pontosabban a napi etap után, legyen miben üldögélni. Ezen kívül ha úgy vesszük két további szett volt velem. Namost ha ma elázok és nem szárad meg, akkor két lehetőség marad: vagy felveszem a szárazat és akkor a nap végére jó eséllyel 2 szett vizes holmim lesz, vagy visszaveszem az előző napit. Ez utóbbi azon kívül h az öltözködés pillanatában kellemetlen, egy egészen racionális választás, ha azt vesszük, h úgyis újra vizes lesz max 1 órán belül. Szóval én igyekeztem szárítani a cuccot éjjel, mivel tudtam h esni fog, ugyanabba bújtam bele. Hol jobban, hol kevésbé esett. Rendszeresen csavartam ki a pólóm és a fejpántot. Ja és folyamatosan nézegettem a lábam a piócák miatt. Előző nap több útitársamra is ráakaszkodtak. Nekem is volt szerencsém 3 kis hívatlan genyóhoz, de szerencsére időben észrevettem és simán le tudtam pöckölni őket mielőtt még rámcuppantak volna. Rendszerint nincs pióca probléma, ha az októbertől májusig terjedő csúcsszezonban túrázunk. Viszont a monszun időszak alatt előkerülnek ezek az apróságok. Nem csak a vízben vannak, hanem az aljnövényzet gallyain és levelin is ott várakoznak. Így a túrázó szépen lesodorja őket, és ők lelkesen elkezdenek mászni, amíg az első bőrfelületet nem érik. Elég észrevétlenül kezdik szívni a véred, mert egy érzéstelenítőt tartalmaz a nyáluk, amit elsőként fecskendeznek belénk. Szóval én nagyon nem akartam h az én véremet szívják, úgyh nagyon nézelődtem és amint megláttam egyet mászni a bakancson, azonnal lepöcköltem.

Felhős táj vízeséssel

Vízesés valamivel közelebbről

Másik vízesés

A Marsyangdi vájta völgy egy másik darabkája
Az eső nem csitult, sőt egyszer durván nekikezdett, ezért meg is álltam egy 25 perces kényszerpihenőre. Aztán még ebédszünetet is tartottam a közeli Tal-ban. Eldöntöttem h csak Karta-ig megyek, ami még 2 órácska séta volt Tal-tól. Eláztam ahogy illik és a bakancs is beázott, mert komoly vízen kellett átkelni. Karta előtt az autóúton haladtunk és volt egy szakasz, ahol balról magas sziklafalról ömlött le a víz. Jobbra pedig szakadék tátongott. Úgyh kerülni nem lehetett. Ahogy átgázoltam a nagy sebességgel hömpölygő vízen, az felcsapott, bokáig terített és a zoknin keresztül befolyt a bakancsba. A könyv által javasolt három nővérnél (Three Sisters Hostel) szálltam meg, de meg is bántam. Közel sem voltak annyira lelkes szállásadók, mint a kisöreg előző nap Jagatban. Továbbá a telefonjukat nyomogatták, gondolom játszottak és ehhez többször hangosan kiabáltak. Internet nem volt. Az eső pedig továbbra is esett, mintha dézsából öntötték volna. Azon morfondíroztam, mi lesz így a következő napon...

Síkság és terjeszkedő folyó Tal előtt

Az áztató hely :)


Szept 28
Rajtam kívül még egy ember volt a nővéreknél. Egy német srác. Együtt vacsiztunk és reggeliztünk. Nem volt jó állapotban. Indiából érkezett Nepálba, vonattal és busszal. Elkezdte az Annapurna kört, de gyorsan lebetegedett. Állítása szerint a zöldségektől. Azt hiszem Tal-ban töltötte az előző 4-5 napot és mire megszabadult a hasmenéstől, jól megfázott. Úgyhogy elég lerobbant volt. Amúgy feladta a melóját, mert pihenni akart. Azt mondta h még valami egyéb utazásra menni fog, mielőtt hazamegy és újra melózni kezd. Vacsinál azt mondta h ha bírja jönne velem, de reggelinél már azt mondta h inkább valami kocsit szerez és visszamegy Besisaharba, mert úgy érzi, h ezt a túrát most nem kellene folytatnia.
Természetesen annyira párás volt a levegő éjszaka (hiszen esett), h most sem száradtak meg a ruháim. Mivel arra számítottam, h mindenképpen elázom aznap is, akár izzadás, akár eső által, mély levegőt vettem és felvettem a félig vizes pólót, a nagyjából száradt alsót és az esőnadrágot.
Úgy éreztem, még mindig nem tudom, hogyan kell pakolni (úgy éreztem túl sok a cuccom, hiába volt tapasztalat a svéd túráról augusztusban). Tele a táska és nem is könnyű pedig próbáltam okosan csinálni. Elindultam a napi etapra. Haladtam. Itt-ott esett kicsit, de nem volt vészes. Dharapaniban utól értem a korábban látott útitársakat. Sajna egy órácska séta után meg kellett állni, mert útépítés volt folyamatban. 1 órát álltunk. Kár mert nem esett. Vagy 10en álldogáltunk ott és hallgattuk az útépítés hangjait. Mert látni nem láttunk sokat. Előttünk úgy 100m-re, de tőlünk magasabban a hegyen zajlott valami munka. Új utat építhettek, mert 2 gép nagyon dolgozott és ennek eredményeként hatalmas kövek gurultak le az előttünk álló útszakaszra.
Folyamatosan emelkedtem aznap, de legalább nem volt annyira lépcsős, mint előző nap. Dél körül újra esni kezdett, de én rendületlenül haladtam előre. Néha úttalan utakon haladtam és semmit sem fotóztam, mert az esőben nem volt hangulatom hozzá. Amúgy se volt mire nézni. A hegyek, amelyeket látni kellett volna a könyv alapján, valahol a felhők mögött bujdostak. Úgy döntöttem, Chame-ba elmegyek akármilyen rossz is az idő. Egyébként is ez volt a terv. Ott viszont valószínű állok egy napot, h megszáradjanak a ruhák és a táska is. Nem is értem h az esővédő alatt hogy lett a táska full víz. Timangban ittam egy kv-t, mások is megálltak itt. A legtöbb embernek full vizes mindene, mint nekem és éppen úgy túráznak mint én: egy szál pólóban. Próbáltam felvenni a pulcsit, de úgy éreztem be vagyok zárva, és nem kapok benne levegőt, úgyh levettem. Megjegyzem, h hideg nem volt. Csak kellemetlen a folyamatos eső. Elég lehangolt lettem. Esőben sétálni és nem látni semmit, bárhol is lehet. A Mátrában is túrázhattam volna, semmi különbség nem lett volna. Olyanon kezdtem gondolkozni, h Manangig elmegyek. Az még 2 nap sétára volt, viszont 3500 magasan. Reméltem h ott már nem fog esni és esetleg élvezni is fogom ezt a túrát. Legrosszabb esetben Manangból visszafordulok és valami kocsival visszamegyek Besisaharba. Csak azt nem tudtam h ez esetben mit csinálnék, még két hétig...

Szept 29
Megtartottam a kényszerpihenőt h száradjon minden. Rendszerint 2 ágyas szobát kaptam, így volt hely teregetni. Olvastam, játszottam, neteztem, elmentem megnézni milyen Chame, de nem különb mint a többi település. Az Annapurna körön több helyen van úgynevezett Biztonságos Ivóvíz Állomás (Safe Drinking Water Station). Chame-ban is van egy ilyen, úgyh gondoltam kipróbálom, ám ez csak terv maradt, mert bár megtaláltam helyet, nem volt nyitva. Ezen állomások lényege h nagy tartályokban van a már fertőtlenített víz, amit a túrázó megvehet. Ez akkor lehet jó ha nem akarsz folyton a fertőtlenítéssel A legmeglepőbb, h láttam egy snooker szalont a városban. Na ezt ott nem vártam. De végül is nem mentem be.

Tipikus tájékoztató tábla az úton

Érkezés egy településre, balról kerüljük az imakereket (prayer wheel)

Művészet (Chame)

Kis stupa Chame-ban

Szállásom Chame határában

Estére elég jól száradtak a cuccok és a szállásadóval beszéltem aki azt mondta h szerinte mostmár jobb idő lesz. Egyrészt a köv nap még fentebb megyek, másrészt végre egyébként is normálisabb időt mondanak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése