Hat hét Nepálban - Annapurna, első túranap

(Szept 26)
Szóval éjjel esett. Nem kicsit. Nagyon. Elég párás reggelre ébredtünk, de legalább reggel nem esett. Reggeli és az anyagiak rendezése után, elindultam végre igazán a túrán. Itt két dolgot meg meg kell említeni.
Egyrészt Nepálban, ha olyan túrára megyünk, ahol nem kell kempingezni (tehát nem sátrazunk), akkor célszerűen az úgynevezett teaházakban vagy lodge-okban szállhatunk meg. A név ne tévesszen meg, nem csak tea van itt, hanem főtt ételek is. Nem kell tehát sátrat cipelni, és szerintem hálózsákot sem. A lodgeban van ágy, rajta ágynemű. 1-2 olyan volt, h nem volt takaró, de csak szólni kell és adnak (ingyen). Aki a hálózsákját jobban szereti, annak szíve joga, h vigye magával. Ismerősök azt mondták, h ők fáztak a saját (jó minőségű) zsákjukban is, tehát nekik elképzelhetetlen a sima takarós alvás. Erre nem tudok mit mondani. Különbözőek vagyunk. Az Annapurna túrán még bőven nagyon jó idő volt. Még a hágós nap előtti éjszaka is kb -1C lehetett. Kicsit előre ugorva elmondom, h az Everesten -8C körül voltak a magasabban töltött éjszakák, de én tökéletesen megvoltam ott is a szálláson adott takaróval és egy percig sem bántam h nem vittem hálózsákot.

Szóval megérkezel a kiválasztott szállásra, kérsz egy szobát, és fogyasztasz valamit. A szoba lehet h teljesen ingyen van, vagy esetleg 1-200NPR csak az ára és az az elvárás, h ott vacsizzunk és reggelizzünk. Ez nem igazán gond, hiszen rendszerint nincs külön csak étterem a településen. Márpedig ha a Tündérkert házban lakom, akkor minek mennék át a BanyaTanyába vacsorázni. Szóval szépen elvagy, felírogatod egy kis füzetbe mit ettél/ittál, és majd reggel indulás előtt kell egyben fizetni mindenért. Majd valamikor később megmutatok valami étlapot is, csak most nem tudom mikor fotóztam le.
Másrészt erről a túráról kicsit. Szóval az elmúlt években hallottam/olvastam h túrázni az Annapurnán is jó. Jó de akkor hogy is van ez? Nepálban van a Mt Everest és az Annapurna is? De ott van a Himalája is, nem? Igen, bár itt van egy kis fogalom-keveredés. Nézzük kicsit másként. Itthon van az Északi-középhegység. Ez egy hegységrendszer, aminek vannak kisebb részei. Például a Börzsöny vagy a Mátra. Ezen területeknek meg vannak csúcsai, mint a Csóványos és a Kékes. Ennek megfelelően a Himalája a hegységrendszer. Részei az Annapurna régió, az Everest régió vagy éppen a Langtang régió. Ők ezt sokszor himálnak nevezik, pl Annapurna-himal. Ezen túl a Mt Everest az Everest régió legmagasabb pontja, de Annapurna, mint csúcs van négy is. Szóval az Annapurna régióban lehet túrákat tenni. Például az Annapurna alaptáborhoz vagy körbe az Annapurna régióban.

Túra régiók Nepálban, forrás: www.stunningadventure.com

Annapurna Base Camp trek (sárga), forrás: nepalecoadventure.com

Annapurna Circuit (sárga), nepalecoadventure.com

Ezen lehetőségekből én úgy döntöttem, h a körtúrát csinálom meg, Besisahartól Nayapulig. Aztán finomítottam a tervet, h Jomsomig megyek, onnan valami kocsival vagy busszal Tatopaniba mennék és onnan megint séta. Ez azért jött, mert azt hallottam, h Jomsom után nem annyira izgalmas a túra, sokat megy a "műút" mellett vagy éppen azon és nagyon poros. Viszont Tatopani és Ghorepani környéke megér egy misét. Az egész vége az lett volna, h Pokharaba kell eljutni, mert az egy szép kis város és onnan tovább lehet haladni, majd Kathmanduba. Végül is úgy döntöttem, h a napfelkelte miatt nem fogok hajnal 3kor kelni h a Ghorepani közeli Poon Hillre felmásszak, hanem Jomsomból egyenesen Pokharába megyek. Ez elég nagy rugalmasságot adott, mert Jomsomból Nayapulig még 5-6 nap gyaloglás az út. Ha ezt nem gyalog teszem meg, hanem pl autóval akkor az egy nap (jó esetben!) és akkor marad idő más dolgokra. Egyik dolog például hogy teszek egy kitérőt a túra közben a Tilicho tóhoz. Ezt meg is tettem, de erről majd később.

Szóval a reggeli induláskor rögtön ott ment előttem 2 túrázó. Innentől egyértelmű volt, h valószínűleg soha nem leszek nagyon egyedül az ACAP-on. Kicsit bizonytalanul haladtam, amikor viszont ezt az első két embert szem elől tévesztettem. De rájöttem, nem nagyon lehet itt eltévedni. Az Annapurna kör szépen jelölve van, a fehér-piros sávot kell követni. Néha persze akadnak alternatív utak is, de legtöbbször a kijelölt utat célszerű követni. Ez persze sokszor az európai szemnek fura helyeken is áthalad. Az például rendszeres h átmegyünk egy településen (már ha annak lehet ezeket nevezni), sőt sokszor azt éreztem, mintha minden ott lakó udvarán áthaladtunk volna. Íme néhány útszakasz:

Normál hegyi út, kövezve, vizesen

Ez az, amikor úgy éreztem h az udvarban vagyunk

Út és a látkép lakóházzal és rizsföldekkel

Éreztem rögtön hogy hatalmas hegyek között megyek, de a Lonely Planet könyvben leírt dolgok, például h a távolban majd felsejlik ez meg az a csúcs, nah az egyenlőre váratott magára. Ennek legfőbb oka az volt, h erősen felhős volt az idő. Az erős páratartalom és a hátamon nyugvó kb 12kg-os táska megtette a magáét. Napközben többször ki kellett csavarni a pólóból a néhány köbméternyi izzadtságot, és a nadrágban is úgy néztem ki, mint aki beleült valamibe vagy éppen... máshogy. Rögtön volt függőhídon átkelés, és láttam a hegység oldalában lezúgó vízeséseket és a felhős idő ellenére is csodálatos 6-7 órát sétáltam mire eljutottam az aznapi célba, Jagatba.

Felhős hegyek, ahol már érzed, h picike vagy

Az első függőhíd, rengeteg volt ezekből

Tájkép túra közben

Panorámába foglalva (a középen lévő fától jobbra egy vízesés a távolban)

Rálátás a szemközti hegyre. Középen lépcsős rizsföld

Rálátás a Marsyangdi-folyóra

Előtérben rizsföld, aztán lakóházak, háttérben hegyek és vízesés

Egy szép, színes épületet választottam szállásul (Hotel New Mountain River View), aminek étterme felett remek kilátást adó kis terasz volt. Úgy gondoltam ez tökéletes hely lesz kifújni magam mielőtt megvacsoráznék. A tulaj egy rendkívül kedves fickó volt, de persze ez nem kirívó arrafelé. A következő napokban rájöttem, h kb mindenki kedves. A szállásadók mindenképp igyekeznek a túrázók kedvében járni. Kértem egy small pot teát és itt volt az amikor rádöbbentem h a small pot nem is annyira kicsi. Sajnos a teát nem sikerült a teraszon befejezni, mert megint esni kezdett az eső. Még látszott h nincs csúcs-szezon, mert az étteremben kényelmesen elfértünk. Kanadai nemzetiségű és spanyolt beszélő utastársak választották ugyanazt a helyet szállásul.

Néhány kép, a napközben látott vízesésekről. Közelebbről / távolabbról. A nevüket nem tudom...

Variációk vízesésre I.

Variációk vízesésre II.

Variációk vízesésre III.

Variációk vízesésre IV.

Variációk vízesésreV.

Este 7 körül volt egy kis riadalom. Földrengés volt 😟😮💥. Csak finoman, mint amikor közel vagy a vasúthoz és áthalad egy tehervonat és beleremegnek a környező épületek, de egyértelműen érezhető volt, bár csak kb 2-3 másodpercig. Mi, ott lévő túrázók elég tapasztalatlanok lehettünk földrengés ügyben, mert kb mindannyian kimentünk az épületből és vártunk 1-2 percet, h akkor most mi lesz. Mint utólag megnéztem, ez nem a helyes lépés. Földrengés esetén érdemes benn maradni az épületben és bebújni az ágy/asztal alá, ami védelmet nyújthat a rád hulló dolgok ellen. Szállásadónk azonnal kapcsolta a tévét és miután sehol nem jött semmi pánikjelentés, ki is jelentette, h nem kell parázni, ilyen apró rengések mondhatni mindennaposak erre felé.

Jagat település a távolban

Szállás Jagatban

Vacsi: sajtos, zöldséges sült tészta

Megnéztem a https://www.seismonepal.gov.np/ oldalt is (miután persze megtaláltam, mert erre például egyáltalán nem készültem), ami szerint 4.7-es erősségű rengés volt és úgy láttam h szeptemberben akadt már pár 4-5-ös közötti erősségű rengés. Az utolsó kép mutatja a regisztrált földrengés adatait:

Földrengés volt Szeptember 26-án, forrás: www.seismonepal.gov.np

Ezek után némi izgalommal vonultam a szobámba és reméltem, h éjszaka nem kell majd menekülni. Nem kellett.