(Szept 25)
Előző este azzal telt h kipakoltam az összes velem levő ruhát az ágyra és elkezdtem gondolkodni, mit is akarok magammal vinni. Tudom, van olyan akit ez is érdekel úgyh íme a lista, hogy mi került be a táskába végül (amennyire fel tudom idézni):
- 3 technikai póló*
- 2 hosszú ujjú felső aláöltözék*, 1 hosszú szárú alsó aláöltözék
- 2 könnyű pulcsi (dekából)
- 1 cipzáras softshell pulcsi
- 1 héjkabát
- 1 softshell nadrág
- 1 esőnadrág
- 2 túranadrág*
- 2 vastag és 2 vékonyabb zokni*
- 3 alsó nadrág* (2 ilyen bicajos, műszálas alsó féle, de nem párnázott)
- 2 sapka, 2 kesztyű, 1 csősál, 1 fejpánt*
- 10 csoki, 1 zacsi mogyi, 1 zacsi gumicukor
- fájdalom csillapító, vízhólyagtapasz és egyéb tapaszok, hasfogó, C vitamin, humazolamid, egyéb gyógyszereim
- bakancs, túra cipő és kamásli
- 2 cipőfűző
- egy könyv, egy füzet, toll, a Lonely Planet Nepáli könyve, az Annapurna körtúra térképe
- biztosítás nyomtatva, útlevél másolata, ACAP és TIMS kártyák
- 10L-es pici hátizsák
- 50db vízfertőtlenítő tabletta
- alkoholos kézfertőtlenítő
- 2db egyenként kb 10cm hosszú kolbász :)
- túrabot, fejlámpa, lámpába 3db AAA pótelem
- 1 tekercs WC papír és egy csomag nedves positörlő, 1 fogkefe, 1 adag fogkrém
- 2x 8dl-es flakon víznek (egyik dekás flakon, másik egy üdítő flakonja)
A fenti lista az az a cucc, ami velem volt mindkét túrán. A csillaggal jelölt elemekből vittem magammal még egy adagot itthonról, így a második túrán volt zsír új zoknim, stb. Igen, nincs tévedés valóban nincs a listában pehelykabát, hálózsák és tusfürdő sem. Sőt a pakolás során arra is rádöbbentem, h az esőkabátom nincs velem. A második túrára tartogatott ruhákat, valamint azon ruhákat, amiket Kathmanduban hordtam kisebb táskába tettem és leadtam a hotelben megőrzésre. Ott hagytam elég sok kinyomtatott papírt is (pl útlevélből még további másolatokat, vagy az Everest régió térképét). Itthonról egy 65L-es és egy 30L-es hátizsákkal mentem el. A 65ös volt a feladott poggyász, a másik a kézi. utólag már nem értem, h hogyan sikerült ennyi cuccot ebbe a 2 táskába belerakni (higgyétek el a 65L az nem olyan rettenet nagy). A hotelben a recepciós arcokkal megbeszéltem h október közepén 2 éjszakára és a végén 3 éjszakára visszatérek. A remek kockás füzetbe be is írtuk a foglalást 😃.
Pár szó még a csomagról. Hátha felmerül az olvasóban a kérdés, h pl miért is kell annyi póló vagy miért nem spóroltam még bármi máson, csak h kisebb legyen a csomag, amit vinni kell. Mert ezt a csomagot, ezen a túrán saját magam vittem. Azért kell 3 póló, mert 16 napnyi túrára készültem és nem lehettem biztos abban, h tudok e mosni. Továbbá bevallom, h inkább cipelem a koszos pólót, mint mossak. A mosásban van rizikó. Lehet h utána is büdi lesz valamelyest a ruha. Lehet h nem szárad meg 1 éjszaka alatt, stb. Mindezek előre bizonytalanok voltak. Amúgy 1 póló, 1 túranadrág és egy pulcsi rendszerint fenn volt tartva arra, h amikor befejeztem a napot, a szállás elfoglalása után ebbe a szettbe átöltöztem. Ez azért jó, mert mindig száraz és relatív friss ruha volt rajtam. Nem fáztam a rámizzadt cuccba, és egészen kulturáltan ülhettem a többi ember mellett. Elég nagy komfortérzetet is ad, ha minden nap végén át tudsz öltözni. Szóval a 3 póló az így valójában 2, amit a túrákra lehet fordítani. A 2 aláöltözőből, az egyik csakis azért volt h a hidegebb régiókban éjszakai öltözékem legyen. A pulcsikból is az egyik estére volt tartogatva. A másik meg ott volt, h felvegyem ha napközben kell. A harmadik réteg a softshell pulcsi és a vésztartalék a kabát. A kabátot végül nem használtam soha, még az Everesten sem. A softshell nadrág is teljesen felesleges volt így utólag. Volt rajtam, a hágós napon, de csak arra volt jó, h teljesen beleizzadjak. Asszem az Everestre talán el sem vittem. Sokkal jobb megoldás nekem a vékony túranadrág alá felvenni a hosszú aláöltözéket. Az esőnadrág elég egyértelmű: ha esik, rá lehet húzni a másik nadrágra vagy akár magában is fel lehet venni önálló nadrágként, ha esős napra számítunk. Volt erre is példa.
Előző este azzal telt h kipakoltam az összes velem levő ruhát az ágyra és elkezdtem gondolkodni, mit is akarok magammal vinni. Tudom, van olyan akit ez is érdekel úgyh íme a lista, hogy mi került be a táskába végül (amennyire fel tudom idézni):
- 3 technikai póló*
- 2 hosszú ujjú felső aláöltözék*, 1 hosszú szárú alsó aláöltözék
- 2 könnyű pulcsi (dekából)
- 1 cipzáras softshell pulcsi
- 1 héjkabát
- 1 softshell nadrág
- 1 esőnadrág
- 2 túranadrág*
- 2 vastag és 2 vékonyabb zokni*
- 3 alsó nadrág* (2 ilyen bicajos, műszálas alsó féle, de nem párnázott)
- 2 sapka, 2 kesztyű, 1 csősál, 1 fejpánt*
- 10 csoki, 1 zacsi mogyi, 1 zacsi gumicukor
- fájdalom csillapító, vízhólyagtapasz és egyéb tapaszok, hasfogó, C vitamin, humazolamid, egyéb gyógyszereim
- bakancs, túra cipő és kamásli
- 2 cipőfűző
- egy könyv, egy füzet, toll, a Lonely Planet Nepáli könyve, az Annapurna körtúra térképe
- biztosítás nyomtatva, útlevél másolata, ACAP és TIMS kártyák
- 10L-es pici hátizsák
- 50db vízfertőtlenítő tabletta
- alkoholos kézfertőtlenítő
- 2db egyenként kb 10cm hosszú kolbász :)
- túrabot, fejlámpa, lámpába 3db AAA pótelem
- 1 tekercs WC papír és egy csomag nedves positörlő, 1 fogkefe, 1 adag fogkrém
- 2x 8dl-es flakon víznek (egyik dekás flakon, másik egy üdítő flakonja)
A fenti lista az az a cucc, ami velem volt mindkét túrán. A csillaggal jelölt elemekből vittem magammal még egy adagot itthonról, így a második túrán volt zsír új zoknim, stb. Igen, nincs tévedés valóban nincs a listában pehelykabát, hálózsák és tusfürdő sem. Sőt a pakolás során arra is rádöbbentem, h az esőkabátom nincs velem. A második túrára tartogatott ruhákat, valamint azon ruhákat, amiket Kathmanduban hordtam kisebb táskába tettem és leadtam a hotelben megőrzésre. Ott hagytam elég sok kinyomtatott papírt is (pl útlevélből még további másolatokat, vagy az Everest régió térképét). Itthonról egy 65L-es és egy 30L-es hátizsákkal mentem el. A 65ös volt a feladott poggyász, a másik a kézi. utólag már nem értem, h hogyan sikerült ennyi cuccot ebbe a 2 táskába belerakni (higgyétek el a 65L az nem olyan rettenet nagy). A hotelben a recepciós arcokkal megbeszéltem h október közepén 2 éjszakára és a végén 3 éjszakára visszatérek. A remek kockás füzetbe be is írtuk a foglalást 😃.
Pár szó még a csomagról. Hátha felmerül az olvasóban a kérdés, h pl miért is kell annyi póló vagy miért nem spóroltam még bármi máson, csak h kisebb legyen a csomag, amit vinni kell. Mert ezt a csomagot, ezen a túrán saját magam vittem. Azért kell 3 póló, mert 16 napnyi túrára készültem és nem lehettem biztos abban, h tudok e mosni. Továbbá bevallom, h inkább cipelem a koszos pólót, mint mossak. A mosásban van rizikó. Lehet h utána is büdi lesz valamelyest a ruha. Lehet h nem szárad meg 1 éjszaka alatt, stb. Mindezek előre bizonytalanok voltak. Amúgy 1 póló, 1 túranadrág és egy pulcsi rendszerint fenn volt tartva arra, h amikor befejeztem a napot, a szállás elfoglalása után ebbe a szettbe átöltöztem. Ez azért jó, mert mindig száraz és relatív friss ruha volt rajtam. Nem fáztam a rámizzadt cuccba, és egészen kulturáltan ülhettem a többi ember mellett. Elég nagy komfortérzetet is ad, ha minden nap végén át tudsz öltözni. Szóval a 3 póló az így valójában 2, amit a túrákra lehet fordítani. A 2 aláöltözőből, az egyik csakis azért volt h a hidegebb régiókban éjszakai öltözékem legyen. A pulcsikból is az egyik estére volt tartogatva. A másik meg ott volt, h felvegyem ha napközben kell. A harmadik réteg a softshell pulcsi és a vésztartalék a kabát. A kabátot végül nem használtam soha, még az Everesten sem. A softshell nadrág is teljesen felesleges volt így utólag. Volt rajtam, a hágós napon, de csak arra volt jó, h teljesen beleizzadjak. Asszem az Everestre talán el sem vittem. Sokkal jobb megoldás nekem a vékony túranadrág alá felvenni a hosszú aláöltözéket. Az esőnadrág elég egyértelmű: ha esik, rá lehet húzni a másik nadrágra vagy akár magában is fel lehet venni önálló nadrágként, ha esős napra számítunk. Volt erre is példa.
 |
| Ez ugyan egy augusztusi kép, de a táska ez volt Nepálban is |
A zokni a legfontosabb felszerelés szerintem, hiszen a túrán a lábaddal dolgozol és a lábfejed ha sérül vagy kényelmetlenül érzi magát, akkor bizony nagyon megkeserítheti az egész mókát. Így én zoknival nem spóroltam. Ez nem csak a darabszámra igaz, hanem arra is h nem sajnálok 4-6ezer forintot is kiadni 1-1 pár jó túrazokniért. Miért kellett a fejpánt? Én izzadós típus vagyok. A fejpánt felfogja az izzadságot, így nem folyik az arcomba. Nekem évek óta bevált megoldás, nem volt kérdés h elviszem e. A sapka és a kesztyű is úgy volt h 1-1 vékonyabb és vastagabb. Kell h legyen elsősegély csomagod is. Ebbe mindenki azt rak, amit fontosnak lát. A rendszeresen szedett gyógyszereken túl én vittem fájdalomcsillapítót, amit a magashegyi fejfájás vagy bármi más esetben jó lehet. Szerencsére a 6 hét alatt egyetlen szemet ettem meg belőle 💪. A vízhólyagtapasz nagyon nagy segítség lehet. Szerencsére ebből is kb 2-t használtam el. A Humazolamide a magashegyi betegségre való gyógyszer. Asszem úgy ajánlják h már megelőző jelleggel is szedd, de én ezt soha nem tettem. Tavaly a 6ezres hegy miatt vettem meg, de ebből is csak egyetlen szem fogyott. Tavaly. A Humazolamide amúgy egy ismert zöldhályog gyógyszer, de a fent említett célra is jó. Az én sejtésem szerint ez egy erős vízhajtó lehet, mert hallottam h aki szedte, az gyakori vizelésre "panaszkodott". Ez logikusnak tűnik, hiszen a 2 legkomolyabb magashegyi komplikáció a tüdő és agyödéma lehet. Ha pedig, megszabadulunk a felesleges folyadéktól, akkor az ödéma is nehezebben alakulhat ki. A C vitamint én azért viszem magammal magas hegyre, mert amikor utánaolvastam, több ember is írta, h ők szednek valami vitaminfélét. Ártani nem árt alapon én minden nap betoltam. A kamásli toltál felesleg volt. Elő se vettem. A túracipő is zsákutca. Majd a következő bejegyzésben kifejtem miért. A cipőfűző nálam ilyen mánia. Tényleg nem foglal se sok helyet, se súlyt nem képez és sok mindenre is jó lehet ha épp úgy adódik. A többi cucchoz talán nem kell semmi további komment.
Aludni próbáltam reggel 5:30ig. Az ébresztőre keltem, és 10 perc alatt menetkész voltam. Recin leadtam a megőrzendő csomagot, majd a hotel előtt taxit fogtam amivel a BG Mallhoz mentem (500NPR). Semmi plázát nem láttam ott, de persze nem is igazán érdekelt. Azonnal ugrottak rám a szállítók. Hová megy, sir? Pokhara? Nem, Besishar. Akkor az a kocsi lesz az. Rámutatott egy Toyota Hiace-ra és a mellette álló arcra. A kocsi kicsit nyúzottnak tűnt, de hát nem kell a pánik, lássuk mit ajánlanak. Rögtön jött még egy arc, aki meghallotta hová is mennék. Nem akarok inkább a nagyobb, szép piros busszal menni? Mérlegeltem. Befizettem a mikrobuszba (800NPR), mivel a nagyobb piros busz lomhább és nehezebben fér el az utakon. Kb 19en utaztunk, plusz a sofőr. Leginkább helyi arcok voltak a buszban meg talán 2 ilyen kalandvágyó, mint én. Elindultunk és a főszervező folyton kiabált valamit kifelé a buszból. Úgy sejtettem h utast vadászik még, csak nem értettem hová, mert nekem már teltházasnak tűnt a buli. De tényleg utast keresett, mert egyszer csak jött még 2 ember. Nem értettem hová akarja őket rakni. Hát kiderült, h ő úgy gondolta, h a pici folyosó, ami a buszban van, az nem kell. Felrakott 1-1 fadarabot a 2 ülés közé, úgyhogy a 2 utolsó hely az ilyen nagyon fapados lett.😲
Kathmanduból kifelé kegyetlen lassú a haladás és aztán még 30km be van állva. Oda is, vissza is. 30km után van egy elágazás, aztán már lehet haladni. 30km-t 3 óra alatt tettünk meg. Közben volt egy pihenő, ahol lehetett WC-re menni, és esetleg enni/inni venni. Rettenet utak vannak, de a kocsik átmennek mindenen is. A reggel kb 6:30as indulás után, kb du 3 órára érkeztünk Beshisaharba. Közben a helyi popélet (vagy folklór?) remekeit hallgattuk, ami engem kezdett azon gondolkoztatni, hogy mi lehet a táskámban, amivel eret lehet vágni (de 3 hét múlva már elég nyugalommal hallgattam ugyanazt). Alább egy YouTube link ha esetleg meghallgatnátok egy ilyen remeket...
Aludni próbáltam reggel 5:30ig. Az ébresztőre keltem, és 10 perc alatt menetkész voltam. Recin leadtam a megőrzendő csomagot, majd a hotel előtt taxit fogtam amivel a BG Mallhoz mentem (500NPR). Semmi plázát nem láttam ott, de persze nem is igazán érdekelt. Azonnal ugrottak rám a szállítók. Hová megy, sir? Pokhara? Nem, Besishar. Akkor az a kocsi lesz az. Rámutatott egy Toyota Hiace-ra és a mellette álló arcra. A kocsi kicsit nyúzottnak tűnt, de hát nem kell a pánik, lássuk mit ajánlanak. Rögtön jött még egy arc, aki meghallotta hová is mennék. Nem akarok inkább a nagyobb, szép piros busszal menni? Mérlegeltem. Befizettem a mikrobuszba (800NPR), mivel a nagyobb piros busz lomhább és nehezebben fér el az utakon. Kb 19en utaztunk, plusz a sofőr. Leginkább helyi arcok voltak a buszban meg talán 2 ilyen kalandvágyó, mint én. Elindultunk és a főszervező folyton kiabált valamit kifelé a buszból. Úgy sejtettem h utast vadászik még, csak nem értettem hová, mert nekem már teltházasnak tűnt a buli. De tényleg utast keresett, mert egyszer csak jött még 2 ember. Nem értettem hová akarja őket rakni. Hát kiderült, h ő úgy gondolta, h a pici folyosó, ami a buszban van, az nem kell. Felrakott 1-1 fadarabot a 2 ülés közé, úgyhogy a 2 utolsó hely az ilyen nagyon fapados lett.😲
Kathmanduból kifelé kegyetlen lassú a haladás és aztán még 30km be van állva. Oda is, vissza is. 30km után van egy elágazás, aztán már lehet haladni. 30km-t 3 óra alatt tettünk meg. Közben volt egy pihenő, ahol lehetett WC-re menni, és esetleg enni/inni venni. Rettenet utak vannak, de a kocsik átmennek mindenen is. A reggel kb 6:30as indulás után, kb du 3 órára érkeztünk Beshisaharba. Közben a helyi popélet (vagy folklór?) remekeit hallgattuk, ami engem kezdett azon gondolkoztatni, hogy mi lehet a táskámban, amivel eret lehet vágni (de 3 hét múlva már elég nyugalommal hallgattam ugyanazt). Alább egy YouTube link ha esetleg meghallgatnátok egy ilyen remeket...
Az utsó 10km-en bárkit felvettünk, amint kitettünk valakit. Besisahar-ból már lehetne kezdeni a túrát, de úgy voltam vele, h kicsit megyek még kocsival vagy valamivel. Egy japán ember utazott velünk KTM-ból a mikrobusszal, neki volt guide-ja, aki megtudakolta h jön még egy busz. Felszálltunk, de hát ülés nem volt. Mondjuk már állóhely se nagyon. Próbáltam valahogy megállni és 2 kézzel kapaszkodtam. Viszont izzadtam mint a ló. Elég fárasztó volt, mert tiszta föld úton mentünk, sőt már útnak se nagyon neveztem volna azt a valamit, amin a busz tepert. A busz pedig egy ilyen 100 éves ócskavas volt. Szóval itt erősen új értelmezést nyer a buszozás és az út fogalma. Végül egy nő rábeszélt menjek vele Ngadiba (Bhulbhuleig akartam eredetileg menni), mert neki van ott egy vendégháza. Mivel azt mondta csak kicsivel van Bhulbhule után, engedtem a kísértésnek. 4 után érkeztünk meg. Egy füves udvaron hosszú ház állt a jobb oldalon. Az elején szobák voltak, kb 6. Utána a helyiek lakhelye.
 |
| Első szállásom Ngadiban |
Az udvar végében, a bal oldalon volt a közös helyiség és a konyha. Mögötte kis terasz a Marsyangdi folyó partján. Kaptam egy szobát. Kicsit kifújtam magam, majd átvonultam a közös helyiségbe. Kértem egy teát. A menün sokféle ízű és méretű tea szerepel. Gondoltam megnézem mi az a small pot. Hát nem annyira kicsi, mint a neve sejteti. Minden szálláson van kicsi, közepes és nagy adag tea (a bögrén kívül természetesen). A small pot az 1L-t jelent. Rendeltem valami vacsit is és amíg a teát iszogattam beszélgettem a csajjal meg a segédjeivel. Az egyik segéd guide-ként is működik, gondolom azért mondta el, h hátha felbérlem. Nagyon rendesek voltak amúgy. Segítőkészek és figyelmesek. Senki más nem volt ezen a szálláson.
 |
| A teraszról a Marsyangdi |
 |
| Tipikus dísz a szállásokon |
Este 7 körül visszavonultam a szobámba és némi olvasgatás után el is aludtam. Egész éjjel szakadt az eső. Hogy őszinte legyek, kissé féltem h nem is lehet majd túrázni, mert akkora sár lesz... De ez már a következő nap története.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése