Emirates-el indultam útnak. A Budapest - Dubai útvonalon még a turista osztály is elég menő volt. Leszállás után elég sokat gurultunk, de még így sem a terminálhoz álltunk be, hanem buszozni kellett. A busz elég lassan gurult be, nem sietett sehová. A Dubai - Kathmandu utat ugyan az Emirates adta el, de a FlyDubai üzemelteti. A FlyDubai egy állami fapados társaság az Egyesült Arab Emirségekben. A DXB reptérről indulnak a járataik, de nem ugyanarról a terminálról, mint az Emirates. A másik terminálra egy 15-20 perces buszozással lehet eljutni, szóval érdemes hasonló repülés esetén időt hagyni az átszállásra. Mivel a pesti járat este 11 után landolt, a nepáli járat pedig hajnal 2 után indult, nekem volt időm. Miután átmentem a kettes terminálra elég idegölő várakozás kezdődött, mert kellően késő volt már h fáradt legyek, de elaludni nem akartam és nem is volt célszerű, mert masszív légkondi rendszer volt akcióban a reptéren és majdnem lefújta a hajamat a hideg levegő. A FlyDubai-os terminálon már érezhetően más világ volt. Nem tudom megmagyarázni, de valahogy éreztem h már nem Európában vagyok. A Dubai-Kathmandu út elég sima volt. A kis tévém a repülőn nem működött, de nem is nagyon érdekelt, mert én aludni próbáltam. A tervezett landolási idő reggel 8 körül volt, úgyh próbáltam átállni az ottani időzónára.
 |
| Kathmandu, Nepál |
 |
| Thamel negyed helyzete a reptértől |
Rendben odaértünk és rögtön a vízumot kellett beszerezni. Ez 3 lépésben történt. Először is egy formanyomtatványt kellett kitölteni asszem elektronikusan, de h őszinte legyek ebben már nem vagyok biztos, olyan régen volt. Aztán fizetni kellett a pénztárnál a kiválasztott időtávra. Lehet 15, 30 és 90 napra vízumot kérni, rendre 30, 50 vagy 125 dollárért (USD). A harmadik lépés h odabicegsz az immigration hivatalnokhoz, aki megkérdezi minek jöttél és beragasztja a vízumot az útlevélbe.
 |
| 90 napos vízum |
Ezután persze van még útlevél ellenőrzés és csomagátvilágítás is. Ha mindezen átjutsz, akkor lehet távozni a reptérről. Célszerű valamennyi pénzt váltani, de nem sokat, mert a reptéren nem a legjobban váltják. Elég sokan álltak sorba, de egy arc intett h menjek előre és így 2 percen belül már váltottak is. Érdekes módon senkit nem zavart h a külföldi csávó előrement. Thamel negyedbe kellett eljutni. Odamegy a legtöbb turista. Ehhez vagy fogsz egy taxit úgy random és kialkudsz egy árat, vagy odaballagsz a pre-paid (előre fizetett) taxi pulthoz, megmondod hová mennél és fizeted a fix árat. A Thamelbe ez 700 rúpia (NPR). Az általam választott kis hotelt úgy tűnik senki sem ismeri, mert a taxis bácsi nem tudta hová kell menni. De mivel a hotel telefonszáma nekem fel volt írva, így felhívta és utána már határozottabban haladtunk a cél felé. A közlekedés káoszra hasonlít, de valahogy mégis működik, kicsit rendezett káosznak tűnik, figyelnek egymásra. Azért első nekem kicsit izgalmas volt. Pár nap után megszoktam.
A reptér nincs túl messze a Thamel negyedtől, de útközben már látszott, h itt bizony nem kolbászból van a kerítés. A sofőr egy idősebb fickó volt, de nagyon beszédes. Érdeklődött honnan jöttem, meg itt-ott mondogatta, h mit lehet látni. kb 40 perc alatt értünk el a Namtso Hotelhez, ami egy szűk, ámde nagyon forgalmas utcában van, az Álmok kertjéhez közel. A Hotel Namtso egyszerű de elfogadható és bár nem dohányzónak írták a szobát, érezhető h dohányoztak benne korábban. A hotel az épület 2. emeletén indul. A földszinten valami utazási iroda és ki tudja még mi van. Az első emeleten egy indiai étterem, ahol ha akartam némi pénzért adtak reggelit a következő napokon. Fiatal (vagy legalább is annak tűnő) srácok fogadtak a recepción és azonnal a szobába kísértek. Az ajtón belépve szemben egy másik ajtó, a fürdőhöz, balra pedig maga a szoba fogadott. Kb 12-14nm lehetett, benne franciaágy, kis szekrény, 2 szék és asztal. Hűtő nincs. Tévé van. Ventilátor is. A fürdőszoba végtelen egyszerű. Mosdó, angol WC és kis tér. Nincs zuhanytál csak zuhanyrózsa. A recepciós elmondta h türelmesnek kell lennem, akár 2 perc is lehet mire a meleg víz odaér. A fürdőben nagyon halovány a világítás és a csempe azt sugallja h kb 40 éve épült.
 |
| Egyszerű szobám |
 |
| Fürdő |
Mivel fáradt voltam úgy döntöttem h pihenek 2 órát. Nem volt tökéletes a nyugalom de azért tudtam aludni. Valami folyamatos kalapálás vagy kopácsolás volt a szomszédban vagy a fal túloldalán. A pihenő után zuhanyoztam egyet (valóban lassan, de jött meleg víz), majd sétálni indultam. Pár perc után jött egy pióca. Bocsánat. Egy alkalmi guide. Olvastam előzetesen, h itt szokásos h helyi arcok figyelnek az utcán és a turistáknál bepróbálkoznak, h ők kalauzolnak és majd pénzt is kérnek a végén meg rendszerint valami boltba is bevisznek ahol valamit el akarnak adni. Nem mondanám h ez kedvemre való rendszer, de valamiért nem zavartam el. Úgy voltam vele, h támogassuk a helyieket, lássuk mit tud mutatni és próbálok majd figyelni h ne húzzon le nagyon. Tempósan haladtunk az utcákon és apró sikátorokon is átvitt, azt se tudtam hol vagyunk, de éreztem h végig relatív közel maradtunk a hotelhez. Azok a helyek, amiket mutatott utóbb kiderült, h tényleg a város látványosságai és a sikátoros részeken látott emberek sem tűntek emberevőnek. A csávó sokat beszélt, magyarázta az isteneket és a vallási dolgokat. Sajnos sokra nem emlékszem. Aztán előadta h ő művész tanuló és bevitt az "iskolába" ahol gyakorol. Az iskola persze inkább egy bolt volt, ahol mandalákat festenek. Mutatta ő min dolgozik és bemutatta a mesterét is, aztán jött a pont h vegyek valamit. Gyönyörű munkákat mutattak és olyan árakat mondtak h majdnem leestem a székről. Nem voltam elég erős, úgyh attól távol tartottam magam h több száz dolláros képeket, de végül 50 dollárt csak adtam egy munkáért. Szépen feltekerték és betették egy kemény hengeres tartóba mondván h ebben akár postán is hazaküldhetem, nem lesz semmi baja. A festményt, be kellene keretezni és kitenni a falra. De a lelkemre kötötték h ne kérjek üveget a kép elé, mert ezekhez nem kell. A vásárláson túl 2 óra alatt lefotóztam egy csomó szentélyt. Mindenféle istenség van, még a foghúzásnak is van istene. Alkalmi kalauzom 60 dollárt akart kérni a szolgálataiért, de 30-al "kiszúrtam" a szemét. Valszeg így is bőven túlfizettem.
 |
| Nara Devi templom (Hindu) |
 |
| Jana Bahal templom |
 |
| Lakóházak |
 |
| Másfajta lakóházak |
 |
| Öreg épület nagyon szép fa berakással |
 |
| Ez a fogfájósok helye, ide jönnek, bevernek egy szeget és remélik h az istenek meggyógyítják őket (vagy a szomszéd fogász) |
 |
| Akash Bhairav templom és a tömeg az utcán |
 |
| Tana Deval templom |
 |
| Drugon Jangchu kolostor |
 |
| A kolostor kapuja |
A további napokban, amit KTM-ban töltöttem, már simán leráztam ezeket az önkénteseket. Nem olyan nehéz, mert nem túl agresszívek. Jönnek elmondják h segítenének. Meg kell mondani nekik, h köszönjük, de nem szeretnénk ma velük menni, vagy h már ismerjük a várost, vagy ha trükkösek akarunk lenni, kérjük meg őket h mutassák meg a túravezetői igazolványukat (guide permit). Ilyen a hivatásos guide-oknak van, és lehet h őket tényleg érdemes igénybe venni. Mindenesetre a kérdéssel igazából nem direktbe utasítod vissza az önkénteseket, hanem korrekten megmondod h te csak a hivatásosokban bízol. Szóval akárhogy is, de rendszerint megértik és békén hagynak. Ezek után már csak a sétáló árusokat kell visszautasítani. Ők mindenhol ott vannak, de ők sem akadékoskodnak, csak ugye próbálnak mindent is eladni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése