Hat hét Nepálban - Annapurna, útban a Tilicho felé

Okt 04
Végül is kialakult az este a khangsari szálláson. Említettem ugye, h nem nagyon volt kivel beszélni délután. A család, aki a vendégházat vitte elég elfoglalt volt valami munkával. Ráadásul én azt hittem, h ez egy népes család, ahol a nagy részük nem is veszi ki a részét a munkából. Vagy inkább valami rokonság, akik éppen aznap jöttek látogatóba. Kiderült h tévedtem. Ezek a haszontalannak tűnő emberek szintén túrázók csak valami indiai vagy ki tudja milyen népcsoportból. A családfő és a felesége csak délután 5 körül tértek haza. Ekkor már elég hűvös volt, úgyhogy azzal kezdtek, h tüzet raktak. Sajnos a indiai banda eléggé körbe ülte a kályhát, nem igazán foglalkoztak azzal h így nekem kevesebb enyhesség jut. A családfő volt az egyetlen, aki elég jól tudott angolul. Meg is értette mit akarok enni, bár aztán kicsit lassan készült el. Az éjszaka nem volt a legjobb. Túratársaim este 11ig kiabáltak (beszélgettek csak kicsit más hangerőn, mint amit én kellemesnek ítélek), és itt hallottam a falban a neszezést. Hogy keretbe legyen zárva az egész, az indiaiak reggel már 5kor felkeltek.
7:20kor én is útnak indultam. Egy komolyabb etap várt rám aznap, kb 5 órányi úton majdnem 600m szintemelkedéssel. Shree Kharka lassabban lett meg, mint számítottam, de idő végül is volt bőven.

Látvány Khangsar után (következő kép mutatja távolról)

Elég szépséges a reggel

Khangsartól kb 45 percre, Shree Kharka előtt kb 10 perccel van, a 3930m magasan épült Thare Gompa (kolostor). Nem lakják folyamatosan, de van egy gondnok, aki ha ott van, akkor beengedi az érdeklődőket. Én nem találtam ott senkit. Talán csak a korai érkezés miatt. Építkezés folyik a kolostor körül, mintha csoportok elhelyezésére akarnának felkészülni, de nem tudom h szállás is lesz vagy csak étkeztetni akarnak.

Útban Shree Kharka felé

A Thare Gompa vörös épülete a távolban (a kép felső harmadvonalánál már látszik Shree Kharka)

Thare Gompa (kolostor)

A kolostor díszes bejárata

Útban Shree Kharka felé, 3 francia követett, lehagyott, majd a Blue Sheep Hotelnél nagyon megálltak dumálni egy izraeli arccal. Valami teniszedző volt, a francia srácok meg elég jól ismerték a teniszvilágot, úgyh elég sokáig erről szólt a diskurzus. Ezt onnan tudom, h én is álldogáltam ott legalább 20 percet. A franciákat már előző nap is láttam talán és Shree Kharkánál beszélgettünk is kicsit. Gondoltam mehetnénk együtt, de annyira nem siettek tovább indulni, h én végül otthagytam őket. Gondoltam, úgy is fittebbek, majd beérnek. Nem így lett. Shree Kharkaban is van olcsósított vízvételi lehetőség, amivel éltem is. Shree Kharka amúgy nem egy nagy település. Néhány hotel és talán pár helyi lakos házai emelkednek itt éppen csak 4000m felett.

Shree Kharka fő(és egyben talán egyetlen) utcája

Látvány a Blue Sheep Hotel előtt

Sokat kellett még ezután emelkedni. Shree Kharka után hamarosan át kell kelni egy függő hídon a Tho Khola felett. Egészen jól mutatja már ez az átkelő is, mennyire apró pöttyök vagyunk itt a gigantikus hegyek között. Rögtön a híd után egy rövid, de igen meredek emelkedő jön. Azon kevés helyek egyike, ahol még korlátot is elhelyeztek. Ha valaki elveszti az egyensúlyát, hasznos lehet, különben nem lenne megállás csak valószínűleg több száz méternyi esés után.

Ezt már magam mögött hagytam

Előttem a híd, középen, de kicsit balra a híd után látszik az emelkedő

Egy ember a hídon, jól mutatja mennyire aprók vagyunk

Itt következik az egyik legszebb szakasz volt az Annapurnán. Körben mindenhol hegyek, tiszta idő, csend, mélyen a távolban folyó. Valójában már reggeltől láttam az út jelentős részét magam előtt. A távoli hegyoldalban egy vékony csík jelezte merre fogok haladni, és így távolról egész ijesztőnek tűnt, h valóban ott fogok én végigmenni? És igen! Viszont az egyes szakaszok nem voltak közelről ijesztőek, kivéve egy részt. Előtte azonban annyira megtetszett a környék és éppen egyedül is voltam (a belátható részeken se előttem, se mögöttem senki), h újra leültem úgy 15-20 percre és csak bámultam mindazt a gigantikus szépséget, ami körülvett.

A hegy oldalában látszik az út, amin menni fogok (következő képen kiemelve)

Előző kép, csak pirossal berajzoltam az utat

A pihenő után utolértem néhány portert, akik szintén pihenőt tartottak, bár ők faablakokat vittek a hátukon, úgyh talán nem a tájban gyönyörködtek, hanem erőt gyűjtöttek. Itt következett tehát a veszélyes rész. A kőomlás veszélyre tábla is figyelmeztetett. Végül azonban nem a kőomlástól tartottam, hanem attól, h a lábam csúszik ki és meg sem állok pár száz méterig. Már nem előre, hanem lefelé a mellettem lévő völgybe. Annyira inamba szállt a bátorságom, h a túrabotot is ereszkedő üzemmódba tettem (a botot alapvetően úgy használjuk h az alkar és felkar 90 fokot zárjon be. ha emelkedünk, ehhez képest rövidebbre, ha ereszkedünk, akkor pedig hosszabbra állítjuk), amit én egyébként nem nagyon szoktam, és elég lassacskán haladtam. Volt pár emelkedő szakasz, de annak se igazán tudtam örülni. Mire a táblával jelölt szakasz végére értem, útólért egy 3 lovas karaván. Én nem tudom, h azok hogy-hogy nem estek le ezen a mókás szakaszon.

Már innen is látszik a Khangsar Kang (Roc Noir) csúcs

Drámai táj, balra középen egy tarajt formáló sziklasáv figyelhető meg

Hordárok cipelik súlyos terhüket

ha kicsúszol balra, nincs megállás sokáig

Íme a lejtő a folyóhoz (és kicsit az egész völgy)

Tábla figyelmeztet a kőomlásos részre (ez már valójában a másik végéről van és bejelöltem pirossal az utat, amin jöttem)

Kicsit közelebbről az is látszik, érkezik a karaván (első nyíl) és pár túratárs (2. nyíl)

Úgy éreztem, h ez a szakasz elég kihívás lesz majd akkor is, amikor visszafelé kell menni rajta. Még néhány emelkedő és néhány kanyar után már láttam a Tilicho Base Campet (alaptábor... továbbiakban TBC), de még kb fél órát menni kellett, mire odaértem. Már innen is látni lehetett a következő napi út egy részét.

A táj kicsivel a TBC előtt

Akadt itt is pár vízesés

Út a Base Camphez, némileg holdbéli tájon

A nyíl mutatja a távoli célt és balra a piros vonal a következő napi utat

Viszont TBCben nincs sok szállás. 2-3 mindössze. Én rögtön az elsőnél megálltam. Sajna, csak dormitori típusú (közös szoba, 10-12 főre) szállást kaptam. Nem örültem ennek, mert ki tudja kikkel kell majd együtt aludni. A szállásadó azonban hajthatatlan volt. Lepakoltam és elsétáltam a 2 másik szálláshoz, de ez egyik ugyanúgy azt mondta h egy főre nem tud szobát adni. A másik már hajlott rá h egy kétfős szobába elhelyezzen, de 1200 rúpiát akart kérni. Megköszöntem és visszamentem Tilicho Base Camp Hotelbe. Azt találtam ki magamban, h megpróbálok a franciákkal beszélni, nem osztoznának e velem egy 4 fős szobán. Pár perc múlva érkeztek is a srácok, de mivel egyikük nem nagyon örült az ötletnek, mondtam h én megértem és maradtam a dormitoriban.
Amíg le nem ment a nap, a hotel udvarán elhelyezett 4 pad egyikén üldögéltem. Ettem egy levest, beszélgettem a franciákkal, amíg ők pihenni nem indultak. Én ezután csak ültem ott továbbra is és nem tudtam betelni a tájjal. Egyszerűen hihetetlen volt, h ott ülök a nap meleg sugarai alatt és a szépen megvilágított monstrumot nézhetem. Közvetlenül előttem még volt némi sárgás-barnás-zöldes növényzet. Utána mély völgyben folynak össze az olvadék gleccservizek, melyekből a Khangsar folyó emelkedik ki. A távolban a masszív hegyvonulat, a hó és jég borította Khangsar Kang csúccsal (7485m)

Khangsar Kang (Roc Noir) csúcs

Kilátás a hotel udvaráról I.

Kilátás a hotel udvaráról II.

Roc Noir közelebbről

Roc Noir még közelebbről

Reméltem, h kibírható szobatársaim lesznek és azon agyaltam vajon mennyire lesz hosszú és hideg az este. Nagyon nem akartam a még egy estét ott tölteni, de benne volt a pakliban, h a tóhoz történő túrázás után túl fáradt leszek visszamenni Shree Kharkába.