Hat hét Nepálban - Annapurna, út Yak Kharkaba és jak steak

Okt 06
Reggel 7 órára kértem reggelit, ennek megfelelően előtte pár perccel keltem. Sejtésem sincs már h mit ettem, de azt tudom h az Annapurna kör ezen részén csak valami nagyon könnyed reggeliket kértem. Például zabkása mézzel vagy két tojás pirítóssal. Reggeli után kényelmesen összepakoltam és már 8 is elmúlt bőven mire elindultam. 9re viszont már bizonyosan Shree Kharkaban voltam. Megint vételeztem vizet az akciós és biztonságos tartályból és megkérdeztem a helyieket, h Yak Kharka felé kanyarodva milyen hosszú útra számítsak. Három és fél órát mondtak.

Reggeli panorám

A hegyek ma reggel is méltóságteljesen álltak a szikrázó napfényben. Szépen oldalaztam 4000m körüli magasságban a hegyen, majd elértem Old Khangsart. Romok mindenhol, meg persze egy elmaradhatatlan stupa. Old Khangsar tényleg elhagyatott település (maradvány). Vannak még viszonylag jó állapotban lévő épületek, de a többség már tényleg csak rom. Ezek kőből rakott épületek, sokszor a hozzájuk tartozó telket is kőkerítés határolja.

Közeledés Old Khangsarhoz

Old Khangsar

Egy a jobb állapotban lévő épületek közül

Azt hittem egy jégkapu van a kép alsó harmadán, de valójában úgy látom h a sziklán ül az egész

Valami japán arcok utolértek (de bizonyosan nem azok, akiket Tilicho BC-ben láttam). Két fiatalabb tagja a csoportnak nagyon bírt menni, a másik kettő viszont inkább az én tempómhoz volt közel. Középen ment a guide-juk, de mivel a 2 lassabb is gyorsabban taposta az emelkedőt, mint én így lehagytak. Később mondjuk visszaelőztem őket.
Old Khangsar egésze fallal - vagy inkább kőkerítéssel - van körülvéve, ezt kellett megkerülni tulajdonképpen. Az utat itt sem lehetett, eltéveszteni, szépen táblázva volt végig. Az idő megint tökéletes a túrázáshoz. Old Khangsar után kisebb lejtő jött, majd egy komolyabb emelkedő. Szerintem visszamentünk 4200m környékére. Az emelkedő végén remek kilátás a Manang felé. Itt fut össze a Khangsar khola és a Jarsang khola (Thorunk Kloha-ként is ismert) és innen több mint 150km-en keresztül fut immár Marsyangdi néven. A kilátóponttól tulajdonképpen egy éles visszafordulót csinálunk és a hegy másik oldalán haladunk. Itt persze megpihentem, ahogy mások is. Alattunk több száz méteres mélység, látszik honnan jöttem 3-4 napja és ha a távolba tekintünk kelet felé akkor a Kangaru hegység csúcsai is feltűnnek. Nagyjából az is kivehető, merre jártam előző nap és persze az is, h merre haladok tovább aznap. A völgy északi oldalán a hegyen nagyjából ki tudtam venni az Annapurna kör Manangból Yak Kharka felé vezető vonalát, illetve a Chulu keleti és nyugati csúcsát is látni.

A Középvonaltól kicsit lentebb a piros-fehér út, baloldalt a Chulu West tőle jobbra a Chulu East (havas csúcsok a 2 magas felhő között)

Panoráma a kilótópontról

Előttünk a Marsyangdi és Manang

Távolban a Kangaru hegység és még mi tudja mi

A visszafordító után brutál lejtőn ereszkedtünk. A távolban már sejthetjük a két nap múlva esedékes hágóátkelés helyét, mert néhány (feltehetően) 6-7000m körüli csúcs uralja az előttünk elterülő tájat.

Erre van az előre

Azt tudtam h egy hídon kell majd átkelni, ahhoz, hogy visszatérhessek az eredeti piros-fehér útra. A hidak pedig csak a legritkább esetben vannak kb 500m-el a folyó felett. Szóval keményen ereszkedtem, de nagyon érdekes volt az út. A hegy oldalában nyírfaliget volt és éppen intenzív sárgás, őszi színekbe borult. Ha nem tudtam volna milyen magasan vagyok, csak az illatokat figyelem, akkor gondolkodás nélkül azt mondtam volna, h egy sima, alföldi erdőben sétálgatok. Egészen érdekes élmény a sárga lombokon áttekintve havas csúcsokat figyelni.

Havas csúcs meglesése az őszi erdőből

Közel egy órányi lejtmenet után érkeztem meg a hídhoz. Az átkelés után, megpihentem a híd szájába telepített Hotel Dream Home teraszán. Fogalmam sincs mikor előztem meg a japánokat, talán még a kilátópontnál, de az biztos h ide pár perccel utánam érkeztek. Viszont ez volt az a pillanat, amikor nagyon otthagytam a őket, mert kb 20 perc pihegés után én elindultam megint emelkedni, ők viszont maradtak. Érdekesek voltak, mert kólát vettek az étteremben, de saját gázmelegítővel, saját kaját (vagy legalább is hozott kaját) melegítettek.

Hotel Dream Home érdekes konyhakerttel :)

Szóval emelkedni kellett, mert az ugye a híd túloldaláról látszott, h a piros-fehér út kb 4000m-en megy, a híd viszont 3855ön volt, ahogy azt egy tábla is hirdette. Amikor aztán elértem az eredeti, Annapurna körutat, jó tempóban, kb szintben haladhattam tovább.

Újra a piros-fehér úton, de visszatekintve a hátam mögé

Visszatekintés Yak Kharka előtt

Fél kettőre meg is érkeztem a Gangapurna Hotelhez, Yak Kharkaban. A könyv ezt javasolta, mint legjobb szállás. Szabad szoba is volt még szerencsére. Pontosabban egy kis házikót kaptam. Mint egy babaház szép rózsaszín, csak nagyobb. Egyetlen szoba az egész, két ággyal. Jobbra ha elmentem 2 másik ház előtt, akkor ott volt a WC. Ez mondjuk a csípősen hideg éjszakában nem annyira kényelmes, de nekem ez nem jelentett problémát. A Gangapurna Hotel egyébként elég nagy területet foglal el az út mindkét oldalán. Ahogy megérkezünk, a jobb kéz felőli épületben van a recepció, hatalmas konyha, étkező és még egy kisebb társalgó is. Ebben az épületben WC és zuhanyzó is. Az út túloldalán egy kétszintes, L alakú kőházban vannak a szobák. Néhánynak elvileg saját fürdője is van. A ház előtti udvaron padok, ahol érkezésemkor más sokan üldögéltek. Az L alakú épület másik végében van 4-5 kis faház, amilyet én is kaptam. Gyorsan lepakoltam és kiteregettem az izzadt ruhákat száradni/szellőzni, mert nagyon szépen sütött a nap.

Csendben eltelt a délután. Kicsit ültem a napon, majd ettem egy foghagymaleves és egy szelet csokitortát. Ezen a szálláson tudatosult bennem, h sok izraeli túrázó járja az Annapurna kört. Az udvar kb velük volt tele. Volt néhány francia (vagy franciául beszélő akármilyen nemzet népe), akik a délutánt edzéssel töltötték. Beülőbe öltöztek és a konyhaépület mögötti, elég meredek, füves hegyoldalon próbáltak kötéllel mászni és ereszkedni. Valami környékbeli impozáns csúcsot tervezték megmászni, majd ha eljön az idő. Este a napot egy jak steak-kel zártam. Az étterem tele volt az izraeliekkel. Volt vagy 2 család meg 2-3 pár. A családokhoz összesen 5 gyerek tartozott, akiknek folyton volt valami gondjuk (éhes, szomjas, játszani akar, ki akar menni, stb). Az izraeliek kitalálták h ők összegyűlnének az egyik nagyon hosszú asztal körül és mint egy nagy család vacsoráznának. Kérésüknek eleget téve, átköltöztem a szemközti asztalsorra, ahol éppen akadt még egy hely nekem. Sokan már ettek, mert a vacsit nem egyszerre szolgálták fel. Ahol sok ember összejön, ott rendszerint a szállásadók kérik, h ne mindenki pl este 6kor akarjon enni. Úgyhogy ezen a túrán a vacsora már 5 körül elkezdődött és ha nagyon sokan voltunk, akkor a vége csak kb 7 körül kapta meg a rendelt ételt. Ezen az estén (talán épp az izraeliek miatt) az én vacsorám csúszott. Talán 7re kértem és már 7:15 körül voltunk, amikor épp reklamálni akartam, h hol a kajám. A felszolgáló csak intett h nyugi és kb 2perc múlva, sisteregve és gőzölögve hozták elém a jakot. 

Szállásom Yak Kharka-ban

A sistergő jak steak

Az étteremben minden szem rám és a kajámra szegeződött.