Hat hét Nepálban - Annapurna, túra a Tilicho tóhoz

Okt 05
Én este 7kor vonultam vissza (Tilicho Base Camp Hotel), mindenki más meg 8kor. Gondolom akkor zárták az étterem részt. A dormitori szoba tényleg nem egy nagy élmény, főleg h úgy éreztem h idiótákkal voltam körülvéve. Én az ajtóhoz egy viszonylag közeli emeletes ágy alsó részét foglaltam el. Ennek megvan az az előnye h éjjel nem kell a szoba mélyéről kibotorkálni, ha ki kell mennem. Továbbá elég tágas tér volt előtte, ellenben a bentebb lévő ágyakkal amelyek szorosan egymás mellett voltak. Tőlem 2 méterre a falon volt egy másik emeletes ágy, azon helyezkedett el 2 korai vagy japán arc. A hátrány persze kicsit az előny is, tehát az ajtó közelsége, mivel ha nyitva az ajtó, hamar megérzem a belopózó hideget. Szóval elnézést kérek minden rassztól, de úgy látom Ázsiában mindenki (de legalább is sok a) barlanglakó. A 2 japán vagy koreai lakótársamnak sehogy sem ment az ajtó bezárása (mondjuk másoknak sem). Bejöttek, pakoltak, közben az ajtó nyitva. Kimentek, az ajtó még mindig nyitva. Értem én h ez egy fűtetlen szoba, de azért nem mindegy h 8 fok van e bent vagy 10 perc alatt lemegy 2re. Este 9re lenyugodott kb mindenki. Innentől aludtam 3 órát, majd leginkább forgolódtam. Valahogy sikerült elaludni, legalább is így gondolom, mert legközelebb 4:30kor ébredtem. Ezután megint mozgolódás volt, mert sokan úgy érezték, h hajnal 5 órakor ideális elindulni a tóhoz. Ázsiai lakótársamnak ekkor mutattam meg az ajtó helyes használatát. Bár sötét volt a szobában, nem láttam a szemében a csillogást, h megértette volna a problémámat.
Én 6kor keltem és összepakoltam. 6:30kor reggelit kértem és 7:05kor elindultam. Este a vacsinál egy amerikai arccal dumáltam és ő azt mondta 95 perc alatt felment a tóhoz. Hát nem tudom hogyan. Én alapból 3 órát saccoltam magamnak. Ez egy elég combos séta. 900m-t kell emelkedni és igazából semmi mást nem csinálsz indulástól érkezésig, mint emelkedsz.

Völgy és havasok

Ide csak kis táskával mentem, amiben kb 2 liter víz volt, meg 2 csoki. Szóval jó tempóban tudtam haladni. Hosszú lassú emelkedés után, amiben van egy újabb kőomlásos szakasz, elérkezünk, az erősebben emelkedő zigzagos szakaszhoz. Én elég módszeresen haladtam, lassan mentem, és amikor kellett megálltam pihenni. A zigzagok között voltak shortcut-ok (rövidítés), már ha ebben a sűrű cikk-cakkban ez egyáltalán értelmezhető. Egy indiai arc folyton ezeken próbált csalni, de ugye az alapból meredek cikk-cakktól ez még meredekebb volt. Amikor lenyomott egy ilyen rövidítést, úgy visított, mint aki... szóval mint aki valami mást csinál. És semmivel sem volt előrébb, mert én szépen haladtam a cikk-cakkon és rendszerint utolértem, amikor épp hevesen lihegett. Szóval szerintem ennek sok értelme nincs. Ott az út, azon kell menni.

A fura indiai figura, meg a lovasok egy része, és távolban emberek, akik már a cikkcakkon küzdenek

Kopár táj, kiálló sziklákkal

Az út mellett ez a kőtenger kísér

Visszatekintés a cikk-cakkra (piros vonal)

Az előző kép piros vonalak nélkül

Nagytotál

Panoráma, valahol balra a távolban a TBC

Egyszer csak azt hiszed fenn vagy, de a tó sehol sincs. Ott még vár rád egy fél órányi, nagyjából szintbeli séta, ami nagyon kiábrándító, mert a kemény emelkedés után már nagyon várod a jutalmad. A látványt. Persze szépek a hegyek is, de ma nem azért vagy ott. Itt csak kő volt mindenütt és persze körben a havas csúcsok és gerincek. Aztán mégis csak odaérsz egyszer, és tényleg leesik az állad. Gyönyörű türkiz szín, havas és köves hegyek és szép tiszta égbolt.

Tilicho tó

Feszes testű túrázó élvezi a tájat

Hegy, gleccser, jégfal, tó, kopár sziklák

Végül is 3 és fél óra volt nekem felérni. A Tilicho tó kb 4900m-en van. Ahová a turista érkezik, a kilátópont, valamivel magasabban, 5000m körül. Az én órám 5017m-t mutatott. Egyes források a világ legmagasabban fekvő tavának tekintik. 4km hosszú és 2,5km széles. Novembertől rendszerint be van fagyva, de amikor én ott jártam ragyogó színekben pompázott. A tó nyugati oldalát hatalmas jégfal alkotja. Felette a Tilicho csúcsról (7134m) "lelógó" gleccser, amiről néha darabok szakadnak le. Szóval meseszép az egész, pedig a csúcs felhők mögött rejtőzött.

Jégfal a tó nyugati oldalán

Gleccser, épp leszakadt valami kisebb darab (felső harmad)

Felhő mögé bújt a Tilicho csúcs

Néhány méterrel 5000 felett csodálom a tájat

Már itt is van egy kis teaház (jobb oldalon)

Rálátás a tóra a teaháznál

A base camp-től kevesebb, mint 6km-t kell sétálni a tóig, közben 900m szintet kell leküzdeni. Ez volt tehát 3,5 óra. Felfelé. Lefelé 1 óra és 45 perc alatt megvolt mindez. A tónál volt a 3 lovas előző napi karaván. Ezek valójában a Khangsari szállásadóim voltak. Megismertem a kicsit fura srácot, és az apját is. Úgy tűnik, h az indiaikat hozták fel a tóhoz, némelyikre lóra ültetve.

Túra a TBC-től a tóhoz, forrás: https://www.wikiloc.com/mountaineering-trails/stage-4-2-tilicho-bc-tilicho-lake-4-919m-annapurna-circuit-8338532

Fél órát adtam magamnak a tónál. Úgy voltam vele, h tényleg nem kell még egy este a TBC-ben.
Jó időt mentem, 12:45re a hotelnál voltam. Egy gyors pihenő és ebéd után elindultam a délutáni útra. Tartottam tőle h nagyon kemény lesz, mert fáradt is voltam és elég ijesztően élt emlékeimben az egy nappal korábbi odaút. Úgy gondoltam h az est leszálltáig rendelkezésre álló szűk 5 óra, elég kell legyen arra, ami odafelé kb 3 óra volt. Egész jól ment és a lefelé elég ijesztő szakasz, most a visszaúton, tök más volt. Felkapaszkodni nem ijesztő, csak fárasztó, de szépen haladtam. Néhány ponton kicsit rácsodálkoztam az útra a másik irányból nézve.

Hogy ne csússzon meg, látszik h megerősítették az utat egy szakaszon

Ez egy elég izgalmas rész, nagyon meredek az úttól jobbra

Még egyszer a teljes kép Manang felé

Találkoztam egy izraeli párral, akik éppen azon tanakodtak, h visszafordulnak. Igazából a csajnak volt túl meredek a lejtmenet. Beszélgetni kezdtünk, mutattam pár képet a tóról és a csaj máris elgondolkodott. Ott hagytam őket, mert haladnom kellett, de szerintem mégis csak tovább mentek, mert nem értek utól, pedig én lassan haladtam. A Blue Sheep Hotelben szálltam meg, ami nem egy Hilton, de legalább saját szobám van. A TBC-ben amúgy délben már 3 sátrat is felállítottak az udvaron. Szóval ott aznap tömeg volt és ki tudja milyen őrültek estek be a dormitoriba.