Hat hét Nepálban - Annapurna, A kék bárányok hallgattak

Okt 07
Nem ment jól az alvás, de lassan azért eltelt az éjszaka. A kis faház elég rossz megoldás abból a szempontból, h a hideg minden oldalról beszivárog. De itt sem fáztam, mert pöpec takaróm volt. Illetve a kézfejem ezen az éjszakán fázott először. Mert én rendszerint a takarón kívül tartom a kezem. Úgyh éjjel felvettem a kesztyűmet. Az étteremben nagy volt a pörgés reggel is, de hát sokan voltunk itt már utazók. Mindenki reggelizett, pakolt, készülődött. 8kor elindultam és úgy számoltam, h kb 3 óra alatt a hágó alatti szálláshoz érhetek. Valszeg a folyamatos túrázás miatt fáradtabb is voltam, meg a magasság is bejátszott már, így érezhetően lassabban/nehezebben mentek az emelkedők.

Blue sheep, ami nem is juh, hanem kecske (erős zoom egy későbbi képből)

Aznap indulás után különösen sehogy sem éreztem jól magam. Már nem beteg voltam, hanem annak ellenére h csak egy pulcsi volt rajtam, úgy éreztem melegem van. Amikor meg levettem, fáztam. Próbáltam megtalálni a tempót, amit kényelmesnek érzek, és nagyjából folyamatosan tudok haladni. De nem izgultam, mert láttam sok más túrázót előttem és mögöttem is, és ők sem voltak gyorsabbak, szóval éreztem, h azért nagy gond nem lehet. Itt-ott persze volt előzgetés. Nos ezeket nem úgy kell elképzelni, mint ha pl ha mész Suzukival és elmegy melletted egy Porsche. Inkább kicsit lassított felvétel volt az egész. Szépen, megfontoltan sétált előttem egy pár. Én meg éppen éreztem a csít (chi) és ennek köszönhetően kb csigatempóban elhaladtam mellettük 😀. Éppen csak egy hangyányival voltam gyorsabb, mint ők. Mint amikor a 89km/h-val haladó kamiont előzi a másik, ami 91el megy. Mire ez így lezajlott, pont úgy éreztem, h akkor talán megpihenek. Kiálltam az út szélére és a pár visszaelőzött. A másik esetben engem előzött le valaki, majd nem állt meg ugyan, de határozottan lassabb tempóra váltott és én ilyen "rohamléptekkel" visszaelőztem őket.

Szállások Letdar településen (4230m)

Valahonnan a távolból jöttem

Yak Kharkaból Thorung Phedibe kellett eljutni, ami 500m szintkülönbség. Sok fotó nem készült, mert mondhatni, h csak a szokásos hegyeket láttam magam körül. Ettől persze nekem nagyon tetszett a táj, de aki nem járt ott, annak hiába a képek, nem segít sokat.

Hegyek, középtájon vízesés (következő képen nagyítva)

Vízesés a távolban valahol 4300m-en

Hogy leküzdjük az 500m szintet, szépen lassan, de végig emelkedtünk. Aztán egyszer csak eljött megint a pillanat, h át kell kelni a folyón. Ehhez persze le kellett ereszkedni. Itt két lehetőség is adódott. Mindkettő jelzett út. Én azt választottam, amerre kevesebben mentek és egy balos kitérővel volt elérhető (érzésre a fő csapás egyenesen és később ereszkedve lett volna). Azért is választottam azt az utat, mert úgy tűnt, h ott hosszabb és lomhább lejtőn jutok le a hídhoz, és utána kisebbet emelkedve és többet haladva szintben 😎, jutok el ahhoz az úthoz, ahol a másik ág becsatlakozik. A másik lehetőség a folyó keleti partján haladt volna szintben, majd hirtelen meredek lejtőben vitt volna le a hídhoz (másik híd, mint amin én átkeltem) és a hídtól szintén egy elég meredek emelkedő vitt volna vissza az út közös részére. Ezen a közös úton már csak pár métert kellett emelkedni, h a pici Deurali teaházhoz elérjünk. Itt mindenki pihenőt tartott. 

Én már átkeltem a hídon. Lefelé nyíl: a másik híd, tőle jobbra az alternatív útvonal; Balra nyíl: a teaház ott van, akkor is ha nem látszik ☺

A teaház alatt, balra lent a híd, középen kicsit jobbra látszik az útelágazás

Végül is 3,5 óra alatt beértem Thurong Phedibe. A cél előtt nem sokkal aznap is akadt egy kőomlásos szakasz, ahol állatok is voltak. Ezeket a jószágokat kék juhnak hívják (Blue Sheep). Az elnevezés azonban csalóka. Nem kékek. És nem is juhok. Inkább kecskék. Bharal-nak is nevezik, de a nepáliak leginkább csak na-nak hívják. Mivel a magashegyi környezetet szereti és elég óvatos is, vadászata nehéz, trófeája éppen ezért értékes. Kellően egzotikus ahhoz, h néhány ember csak miattuk induljon el magashegyi utazásra. Ilyesmit tett Peter Matthiessen, regényíró is lassan 50 évvel ezelőtt, bár őt a fenséges hópárduc megtalálása is eléggé motiválta. A hópárduc című könyvét (The snow leopard) el is olvastam nepáli tartózkodásom második felében. Szóval a báránynak becézett kecskéket én is láttam. Tőlem legalább 50m-re lehettek, de nem nagyon zavarta őket, h én - és sok más túratárs is - ott sétálgatunk.

Kecskék a köveken

Kicsike, az előző kép bal oldaláról kinagyítva

Rámnéztek (ez van nagyítva a bejegyzés elején)

Ez a szakasz a teaház után következett el és ez volt a kőomlásos rész, és ez volt, ami Phedi-ig fejben talán a túra legnehezebb része volt. Akárhogy próbáltam osztani az erőmet, valahogy mindig úgy éreztem, megpusztulok. Előbb lefelé mentünk és a lejtő elég izgalmas volt, mert tudtam h a balomról jöhetnek már kövek, jobbra meg ott volt a mélységes mély és kopár völgy. Aztán meg emelkedni kellett, de már a táblával is jelölt kőomlásos szakaszba.

A következő képen sok minden látható:

- maga a táj elég szép

- jobbra rettenet mély völgy, túloldalon kopárság

- középtájt van a kőomlás (következő képen nagyítva)

- a kép alsó felében látszik a szintesés az úton, rajta emberekkel (ez is nagyitva lesz) 

A sokat mutató kép

Nagyítás a kőomlásos részbe

Az út, előtérben a szintesés és a nyilak mutatják a túrázókat

Itt ugye az ember leginkább igyekszik áthaladni megállás nélkül, közben én meg igényeltem volna h kifújjam magam. A kecskéknek is örültem is meg nem is. Örültem h látok ilyen jószágot, de amikor megálltam fotózni, rögtön az jutott eszembe, mivan, ha megrugdalják a köveket és rámborul a fél hegy. Szóval nem volt ez már túl messze a szállástól, de ezt nem tudtam előre. Úgyhogy kellemesen meg is lepődtem, amikor feltűntek a házak és tudatosult bennem, h nem kell már tovább küzdeni aznap, hanem lehet pihenni és szokni a magasságot.

Thorung Phedi panoráma a szállással

Viszont azt is eldöntöttem h nem fogom teljesen kikészíteni magam. A következő nap át kell kelni a hágón. Az 900m szint fel és aztán 1600m szint le. Úgyh a szállás elfoglalása után, megtudakoltam van e ott porter és mennyiért viszi fel a táskámat a hágóra. Csak a tetőig...