Hat hét Nepálban - Annapurna, Lubran keresztül Jomsomba

Okt 09
Úgy döntöttem h a könyv által javasolt alternatív úton - Lubra falun keresztül - megyek 1 nap alatt Jomsomba. Először is az előző poszt Muktinath-ot emlegeti, de az valójában egy zarándokhely. A település, ahol a hotelek vannak Ranipauwa névre hallgat, de nekem valahogy mindez úgy maradt meg, h Muktinathban voltam. Szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Manang után talán ez a másik hely, ahol lehetett volna egy napot még lazulni. Kicsit körbenézni, esetleg megnézni közelebbről a zarándokhelyeket. Így az előző napi érkezéssel, csak elhaladtam pár dolog mellett és mivel már kicsit az eső is csöpögött, meg persze fáradt is voltam a hágó miatt, szóval így csak elsuhantam a dolgok mellett. Ranipauwa utcáin - de legalább is a főutcán - folyamatosan árusok vannak.

Árus Ranipauwa fő utcáján

Ranipauwa fő utca

Sok a turista is. Nem csak a trekkingelők (mint én) miatt, hanem Muktinath fontos zarándokhely mind a buddhisták, mind a hindu hívők számára. Aztán ott van Jhong. Ez a középkori kis település már az úgynevezett Mustang területhez tartozik, de még külön engedély nélkül látogatható. Ranipauwa-tól egy félnapos kényelmes program oda és vissza. Egyébként az Annapurna kör Ranipauwatól, Kagbenin keresztül visz Jomsomba és az esetleges kitérőkkel 2 napot tervez rá a Lonely Planet. Ehhez képest tekinthető tehát alternatív útnak a Lubrán keresztüli egynapos út.

Guru Rinpoche viewpoint - ezt is meg lehetett volna nézni közelebbről

Városkép

Panoráma a városból

Reggel kényelmesen pakoltam, reggeliztem és 8:20 körül hagytam el a hotelt. Lassan végigsétáltam a településen, regisztráltam az ACAP ellenőrzőponton és próbáltam kitalálni, merre is kell menni. Szerencsére volt egy tábla kirakva, h hol kell letérni. A helyi utazási központnak  tekinthető csomópont (innen indulnak buszok és dzsipek) felé kellett kunkorodni, ahhoz h a Lubrába vezető útra térjünk (a település másik végén, balra, ha valaki arra tévedne). Szép idő volt és jónak ígérkezett a nap, mert és a messzeségben már láttam csúcsokat, amiket reményeim szerint később majd jól lehet fotózni. És persze az előttem álló út egy jelentős részét is láttam a távolba tekintve.

Ranipauwa után az úton, a jobb oldali rész felé haladok

Ezt is a Lubra felé vezető úton láttam

Csodás hegyek mindenfelé

Éles taréjra emlékeztető csúcsok

Természetesen emelkedővel kezdtünk. Kb 200m szint leküzdése után értünk el a remek látványt nyújtó kis hágóra. Közben több kisebb települést láttam a távolban és egyszer valami marhacsorda vonulási útját is kereszteztem. A pazar panoráma itt is jó kis jutalomfalatként érkezett az emelkedő végén. Gyönyörű hegyek és hatalmas völgyek mindenhol.

Panoráma a kis hágón

Aztán kicsit még haladunk szintben, enyhén balra tartva, hogy aztán még inkább leessen az állunk a látványtól. Itt jól jött volna egy helyi arc, aki valóban tudja melyik csúcsokat láthattam. Térkép és leírások alapján innen is látszott talán a Tilicho csúcs, majd jobbra a Nilgiri északi és déli csúcsai, talán az Annapurna déli csúcs, aztán a Dhaulagiri és a Tukuche (lásd lenti képek). Egyszerűen fantasztikus volt, nem is nagyon akartam elmenni erről a nagyszerű kilátóhelyről.

Panoráma a fent említett összes csúccsal

Távolban balról jobbra: Dhaulagiri és Tukuche

Valami hegy, talán az Annapurna déli csúcs

Dhaulagiri és Tukuche közelebbről

Nagyon balra Tilicho, aztán Nilgiri észak és déli cúcsok

Persze azért mégis csak elindultam, ezúttal kissé jobbra tartva, de még mindig szintben. Nem sokat tartottuk sem az irányt, sem a magasságot, mert egy erős balossal ereszkedni kezdtünk. Innen - a képeim időbélyege alapján - kb 90 perc ereszkedés következett. Egy 6 fős csoport haladt eddig előttem. Velük elég jól tartottam a tempót, de ezen a lejtőn nagyon elhúztak. Azt gondolnátok talán, h lejtőn lefelé nagyon könnyű menni. De próbáljatok csak ki egy 15-20 fokos lejtmenetet legalább két órán keresztül. Kapja a terhelést a térd, a lábfej és a lábujjak is. Vegyük hozzá h az út kavicsos, tehát koncentrálni kell, h hová lépünk, illetve legyünk felkészülve h csúszás esetén korrigálni tudjunk, vagy éppen okosan essünk el.

Erős lejtmenetben és középen egy "telek"

Leértünk a Panda folyóhoz, átmentünk egy függőhídon, majd kis séta a folyómederben és fel kellett kapaszkodni Lubra faluhoz. Ettem egy tésztát egy kis hotel teraszán és a nagyon kedves tulaj javaslata szerint újra lefelé haladtam a folyómederhez. Itt nem tudom, h elrontottam e valamit, de a folyómederben kolbászoltam vagy 20 percet mire rájöttem, h a kis fahíd - az egyetlen átkelési pont - ott volt előttem ahogy a mederbe léptem. Tényleg erre kellett menni? Nem tudom. A falu gompája félig be volt borítva fekete földdel. Biztosan földcsuszamlás volt valamikor és befedte az eredeti utat is, ahol menni kellett volna.

Földdel borított kolostor a felső harmadban

A medren átkelve, a túloldalon vissza kellett mászni a hegyre, de senki nem volt arra. Mindegy, mentem, mert láttam, h messze egy útba csatlakozunk, ami feltehetően a Muktinath és Jomsom közötti autóút. A könyv is így írta. Azonban sem jelet nem láttam sehol, sem más túrázót. A könyv által említett szembeszél durván megjött és le akart taszítani az útról. Kb egy óra alatt elértem az autóutat, ami az európai viszonyokhoz képest még mellékútnak is gyenge lett volna. A térkép szerint balra volt Jomsom, így hát arra indultam. Azt rögtön éreztem, h még messze van. Két helyi nőt utolértem és a biztonság kedvéért rákérdeztem, h jó e az irány. Helyeseltek. Monoton gyaloglás kezdődött a szél ellenében. Szerintem kb 5km-t kellett menni, amíg Jomsomba értem. Aztán a városban még további egyet, de lehet kettőt is. Az autósokat nem egészen értettem útközben. Katmanduban úgy láttam, bárhol mennek, ahol tudnak. Nem igazán zavarta őket, h van e sáv, vannak e mások is az úton. A Jomsomba vezető út egy rendkívül széles út, mégis amikor utolértek, némelyik autós rámdudált és akár meg is állt, de ki nem került volna, pedig senki nem jött szembe.

Visszatekintés a folyómederből Lubrára

Útban Jomsom felé (bal oldalt látszik valamelyest a remek sztráda)

Buddhista templom Jomsom szélén

Aztán ott van a város. Jomsom. Ahhoz képest, h mennyire fontos csomópont, pont olyan putri, mint.... Na hagyjuk. Érkezésemhez képest, a város másik végén van a reptér és eköré összpontosulnak a hotelek. Mielőtt ezt a részt elértem volna, még utoljára lejelentkeztem az ACAP ellenőrzőponton, de azt is mondtam nekik, h nem sétálok tovább. Az előző napokban már eldöntöttem, h ha tudok repjegyet szerezni, akkor nem fogok dzsippel vagy busszal 5-6 órát zötyögni Pokharába, hanem inkább repülök. Már éppen kezdődött a hotelek sora, amikor a Tara Airlines irodáját megláttam. Gyorsan bementem és kiderült van jegy a másnapi 9:40as gépre. Remek. Ide vele! A szállás felhajtása nagyobb kihívás volt. Nem akartak egyetlen embernek, egyetlen éjszakára szobát kiadni, vagy ha igen, akkor 1000-1500 rúpiát kértek érte. Ez az eddigi árak 3-4szerese volt. Kitartóan mentem hotelről hotelre, hátha szerencsém lesz. Végül a Xanadu Hotelben megszántak. Azt mondták ha hajlandó vagyok megosztani a szobát, akkor talán segíthetnek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy szobában már volt egy 62 vagy 63 éves japán férfi. 👴 Szállásadóm bekopogott hozzá és arcába nyomta a kérdést h osztozna e. Éreztem h leendő japán szobatársam kissé meglepődött, így némi magyarázkodásba kezdtem, h helyzetem reménytelen és persze megértem ha nem akar senkit maga mellé, de hát mégis jó lenne ha. Kis gondolkodás után ráállt a dologra, így neki 500 helyett csak 250 rúpia volt a szállás és ugye nekem is ennyi. Kicsit beszélgettünk és meglepődött, h én guide és hordár nélkül kószáltam az elmúlt 2 hétben. Még a táskám megemelésére is engedélyt kért, majd megállapította h bizony ez elég nehéz.