Hat hét Nepálban - Pokhara, első nap

Okt 10
Előző este miután sikerült végre szállást találni, visszamentem a jegyirodába és megadtam a szállás nevét és a szobaszámot a Tara Air embereinek. Nem igazán vágtam mire kell ez. Ezután kicsit rendezgettem magam a szálláson és vettem egy zuhanyt. Igazán jól esett, h volt rendes meleg víz, rendes zuhanyhelyiségben, rendes víznyomással. 👏 Ezután szokásos délutáni teázásomat is megejtettem. Bár az előző napokban látott izraeli család(ok) nem a Xanaduban szálltak meg, valamiért oda jöttek vacsizni. Valahogy nem sikerült szabadulni tőlük. Más izraeli arcok is feltűntek, sőt hárman odaültek az én asztalomhoz. Kicsit beszélgettünk is, és gondoltam itt a remek alkalom megkérdezni, mi az ördögért vannak most ők itt ennyien. Egyáltalán nem sértődtek meg a kérdésen. Elmondták h szeptember végén van valami hosszabb ünnepük és ilyenkor sokan hosszabb szabadságra mennek és nyilván, aki túrázni akar - akár családostul - az most fog túrázni menni, akár Nepálba is.
Jó ez a kommunikáció, ha működik. Előző nap olyan jegyet vettem, amire azt mondták 9re legyek a reptéren és 9:40kor megy a gép. Belföldi járat, Pokharaba. Így aztán kényelmesen telt a reggel, fél 8ra kértem reggelit. 8:10re össze is pakoltam, de mivel a reptér bejárata 2-3 perc séta, nem siettem sehová. 8:23kor kopogtak. A Tara Air embere volt, h siessek, mert a gépek késnek és így 10 perc múlva a reptéren kellene lenni. 🙀😮 Nem tudom mit szeretett volna elmondani. Gondolom valamiért változott a menetrend, de biztos nem a 'delayed' szót kellett volna használnia (hiszen nem későbbre, hanem korábban kellett így a reptéren lenni). Szóval gyorsan kifizettem a szállást és mentem a géphez. Kb 3perc alatt megvolt a becsekkolás és az ellenőrzések. Vártuk a gépet, tulajdonképpen a kifutón. Háttérben hegyek. Elég impozáns lett így az amúgy elég egyszerű reptér.

Jomsom reptér, érkezik a gépünk

Hamarosan meg is jött egy DHC-6 Twin Otter típus, ami elvileg 19 fő szállítására alkalmas. Én mondjuk a gépre várva, utastársaimon végignézve többnek gondoltam a létszámot, de ha 19 a kapacitás, akkor annyi. Nem vagyok egy magas ember, de én nem tudtam kiegyenesedni a gép belsejében. A folyosó jobb oldalán 2 szék, bal oldalon csak 1. Én majdnem utolsóként szálltam fel, de az első sorba raktak, a jobb oldalra. Lehet nézték ki mekkora darab és ez alapján osztottak be minket. Vagy csak senki nem akart az első sorba ülni...

Beszállás

A fedélzeten (mögöttem izraeli barátaim :) )

Semmi biztonsági magyarázat, de őszintén mondom, h ez kb mindegy is ezeken a kis gépeken ha esetleg zuhanunk, szóval az egyetlen sztyuvi (stewardess) annyit kért, h kapcsoljuk be az öveket. 5 perc múlva már emelkedtünk és kb újabb 17 perc múlva már landoltunk is Pokharában. Közben néztem a tájat, elég felhős volt, de azért elég jól látszott a környék. Mivel a kisgépek nem repülnek olyan gyorsan, mint a nagy Boeingek, volt alkalom megfigyelni az ormótlan völgyeket és a pici játékoknak tűnő falvakat. Ezt a nézelődést csak a menetzaj zavarta meg. Ezeken a kis propelleres gépeken, szerintem a füldugó indokolt lenne, mint alapfelszerelés.

Ezt látja a pilóta, mögöttük ültem, semmi ajtó vagy ilyesmi

Haladunk, szép a táj

Alattunk hatalmas völgy

Elég menő h 9kor még Jomsomban vártam a gépet, 10kor meg már Pokharában a szálláson voltam. A két település között kb 160km a távolság kocsival, amit a Google maps 8 órára tervez. Ez összehasonlítva a fenti repült idővel és tudván h kocsival zötyögős és mások zajongása is az utazás része lett volna, megfizethetetlennek tűnik az érzés. 🙏💪👍 Az ár természetesen jelentősen eltérő, de azt mindenki maga eldönti, h mi éri meg neki. Pokharában az Obey Guest House-ba vitettem magam a taxissal. Valójában kirakott a Lakeside road és a harmadik utca sarkán és mondta h sétáljak be a harmadik utcán, amíg oda nem érek. Mikor az utcán sétáltam megértettem miért tette ezt. Nincs aszfalt és elég hepe-hupás az utca. A vendégházban elég meglepetésszerűen jelentem meg. Mondtam, h tavaly ott megszálló ismerőseim ajánlották és ha mutatnak egy szobát gyorsan el is döntöm, h valóban megfelel e. A tulaj nagyon megörült, rögtön ajánlotta h a felső szintre visz, mert onnan közel van a tető, ahonnan jó a kilátás és esetleg napozni is lehet. Én ezt kedvesen visszautasítottam, és mondtam h az első emeleten tökéletes lesz (semmi kedvem nem volt napokig felmászni a felsőbb szintekre). A szoba az elmúlt 2 hét után maga volt a luxus. Nagy ágy, bőséges tér, kis erkély, és egy tágas fürdőszoba. Napi 1000 rúpia. Elfogadtam és mondtam h valszeg 4 éjszakát maradok. A következő napokban beszélgettem párszor a szállásadóval. Családjával élt ott. Anyja, apja és fia élt vele. A feleségét - ha volt - nem láttam. Ők az alsó szinten élnek, a fentebb lévő két emeleten pedig van pár szoba, amit kiadnak.

Lakosztályom az Obey Guest Houseban

Megpihentem és dél körül sétára indultam. A hotelben megnéztem mit lehet Pokharában csinálni és mire szánjak időt. 3-4 napot terveztem a városban maradni, de nem akartam folyton rohanni, így minden napra terveztek kis nézelődést, de délután több órányi időt csak lazulással töltöttem. Remek prospektus volt a szobában információval minden látnivalóról és h ezeket hogyan lehet megközelíteni. Rendesen fel voltak sorolva az alternatívák: busszal innen-oda ennyi idő, ennyi pénz, taxival szintén és esetleges gyalogos útvonalak is. Aznapra csak annyit terveztem, ha Phewa tó partján sétálgatok és felfedezem a főutcát (én a Lakeside road-ot a főutcának tekintettem) és esetleg becsónakázom a pici szigetre a tó közepén. Útközben ebédeltem egyet. Véletlenszerűen a Black & White Cafe-ba mentem be, ahol remek thai csirkét sikerült választani. Rendeltem mellé egy nepáli kávét is, melynek közepesen testes íze igen kedvemre való volt. 👏 (A következő napokban még 2x visszatértem ide).

Thai csirke - kicit cipősz :)

Fülledt meleg volt. Benne volt a levegőben h leszakad az ég, de végül is ez csak este 6 körül történt meg és aztán órákig esett. A hosszú főutcán éttermek, trekking boltok, utazási ügynökségek, kávézók és ajándékboltok váltják egymást. Szerencsére az eladók, nem akarnak mindenhová és mindenáron behívni és eladni valamit, így lehet nyugodtan nézelődni is.

Pokhara, utcakép

A hotelem utcájával szemközt lévő Basundhara park sajnos inkább egy nagy gondozatlan rétre hasonlít. Vannak benne persze fák is, de nem ebben a parkban van a sok ember. Kihasználatlan lehetőség. Kb 1,5km mire odaérünk, ahol a tóparti sétány kezdődik. Azonban korábban is van két olyan pont, ahol csónakot lehet bérelni. Ez itt nagyon menő dolog. A sétánynál van az a hely is, ahol tömegközlekedés jelleggel csónakba lehet szállni és átvisznek a kis szigeten lévő Barahi templomhoz. Nem is igazi csónak, hanem inkább egy tutajszerű valami, ami 2 csónakra van ráépítve. Van körben korlát rajta, meg pad, amire az utazó leülhet és teteje is van, ami nap vagy éppen eső ellen nyújt védelmet. 100 helyi pénzegység az oda-vissza út, de mentőmellényt is kötelező bérelni 10 rúpiáért. A fura szerkezetet egy csávó hajtja és manőverezi, de a kisebb koccanások itt mindennaposak, mert rengeteg ilyen lélekvesztő közlekedik a sziget és a part között. Amikor odaértem iszonyat sor állt. Nem is volt kedvem beállni. Előbb a sétányon mentem végig. Nem lenne ez rossz hely, de lenne még hová fejlődni. Persze lehet ez csak az európai mentalitásom mondatja velem. A sétány kb 1-1,5m széles. A legtöbben nem figyelnek a kétirányú közlekedésre, vagy csak a külföldiekkel nem foglalkoznak (?), oldjuk meg ahogy tudjuk, h elférjünk. Rengeteg volt az indiai. Legalább is nekem ez volt az érzésem. Jönnek, mennek, fotózkodnak, pecáznak vagy csak ülnek a parton. A sétány egyik oldal közvetlen a part. Oda ki lehet pakolni és felismerhetetlen enni és innivalót árulni.

A Phewa-tó ismertetőjegyei a színes csónakok

Phewa-tó fülledt délutánon

Csendélet csónakkal

A sétány másik oldala több részből áll. Először azt mondanám egy mocsaras terület húzódik ott. De tényleg, ha lelépsz a járdáról, rögtön tocsogsz és ki tudja miben. A mocsár mögött valami épületet bontanak (vagy talán építenek). A következő szakaszon ilyen parti-éttermek, kávézók és bárok vannak. Kicsit furcsálltam, hogy ezek vagy teljesen üresek voltak, vagy éppen szinte tele. Utóbbiakban turistákat is láttam szép számmal. Akad 1-2 kéregető is, de nem vészesen tolakodóak. A következő szakasz valami haltenyésztő és megfigyelő telep. Elég hosszan sorakoznak a medencék, melyekben feltehetően halak vannak, bár a víz színezete nem sokat enged látni. A medencéktől természetesen kerítés választ el. Mire ezt a sétányt megjártam oda-vissza kb egy órácska is eltelt és sokkal emészthetőbb lett a sor a szigetre irányuló kis tutajokhoz. Megszereztem a mellényt és aztán sorba álltam, h megtudjam nem kellett volna. A sor csak azoknak van, akik csónakot akarnak bérelni. Aki a szigetre szeretne menni, csak megy, felszáll a következő elérhető tutajra és majd a szigeti kiszállásnál fizet a "gondolásnak". Behuppantam hát a következőre, ami kb 3 perc alatt tele is lett. Mondanom sem kell, csak indiai utastársaim voltak. Kb 10 perc az út, és bármikor visszamehetsz a következő elérhető járművel. A Barahi templom az egyik legfontosabb hindu zarándokhely Pokharában. A kétszintes, 18 századi pagoda stílusu építmény Saktinak lett szentelve, aki a hindu istenek anyja (talán, mert ez kicsit  bonyolult nekem, a wikipedia például azt mondja Durga istennőnek emelték a szentélyt, és ha jól értem Sakti az Durga, vagy Dévi, esetleg Párvati, szóval ezt bogozzátok ki magatoknak).

Barahi templom

Barahi templom másik oldalról

Tömegközlekedésre várva (szigetről a partra)

Állítólag szombatonként a hívők még állati áldozatot is bemutatnak. 🙈😱 Nem nagyon láttam a szigeten más, nem hindu turistát. Nem is nagyon tudtam, h mit kezdjek magammal. Természetesen csináltam pár fotót, üldögéltem egy ideig az egyik padon, figyeltem a hindu turistákat, majd visszamentem a partra. Innen egyébként látni a Béke-pagodát is a hegy tetején. A másik oldalon meg a számtalan sárkányrepülőst. Mert Pokharában a másik őrület a sárkányrepülőzés.

Számtalan sárkány az égen

Miután sétálgattam még kicsit a főutcán, visszatértem a szállásra. Úgy elfáradtam a városi sétában, mint a hegyi túrákban.