Hat hét Nepálban - Everest - Tengboche-Dingboche-Chhukung

Okt 20
A mini szobácskában elég jól sikerült aludni. Mindössze egy ágy fért el benne. Az ágy végénél 50cm, az ágy mentén meg kb 30-40cm hely. A célnak megfelelt, de ez volt a legkisebb szoba, amiben az út során eltöltöttem az éjszakát. Október 20-án borús időre ébredtünk. Kb 4 órányi séta várt ránk. Nagyrészt felfelé, de nem túl meredeken haladtunk.

Sziklarajz és mantra

A könyvem és az útleírások is javasolnak akklimatizációs napot Tengbocheban is (vagy nekünk ugye a szomszédos Debucheban). Ha esetleg időd engedi és maradsz egy napot, akkor jó túra lehet ellátogatni az Ama Dablam alaptáborba. Miután úgy megtetszett az Ama Dablam nekem kedvem lett volna ezt is megnézni, de a program az program és plusz egy napot csak úgy nem lehet az elején rádobni. Haladtunk tehát Dingboche felé. Az idő miatt nem nagyon fotóztam. A táj kietlen, holdbéli volt. A sztúpák viszont nem maradtak el.

Nagyon kényelmes úton indultunk

Egy közeli sztúpa

Ezen meg legalább 2 sztúpa látszódik a távolban, na meg az út

Nem éreztem ideálisnak az időt a túrázáshoz, mert bár nem volt meleg, de izzadtam. Menet közben a póló+pulcsi elegendő volt, de amint megálltunk fázni kezdtem. Mint minden délután, amikor megálltunk, aznap is levettem a rámizzadt ruhákat, de nem volt nagy reményem a száradást tekintve, mert a nyálkás idő abszolút nem kedvezett.

Kietlen táj, mégis szép

Van, aki most áll meg, van, aki most indul

A szállás elfoglalása után, egy kései ebédet toltam. Délután kettő körül járt az idő és itt kedvet kaptam a sherpa stew kipróbálásához. Szó szerinti fordításban a stew ugye 'pörkölt' vagy 'ragu', de nem az a magyaros fajta. Néhány helyen volt már szerencsém stew-hoz külföldön és általában inkább levesszerű volt. Itt is. Tekinthetjük egytálételnek, mint egy jó babgulyást, de nincs benne hús. Van benne metélt vagy egyéb tésztaféle, és sok-sok zöldség, ami éppen akad. Nekem több fajta zöld színű zöldség volt benne. Káposztára emlékszem, de a többire már nem. Ez nekem nagyon jól esett, de lehet Namche után még nem volt felkészülve a gyomrom. Vagy ki tudja, milyen egyéb gond akadt, de a lényeg hogy ezután sűrűn járkáltam a WC-re (még szerencse, hogy itt nem a pottyantós volt). Nem igazán hasmenés volt, inkább sok gáz távozott. A lényeg, hogy ezután nem mertem újra sherpa stew-t enni, pedig rettenet jó íze volt. (Kis érdekesség: van egy dokumentum film, aminek az a címe, hogy Sherpa Stew...)

Sherpa Stew (forrás: http://cromwellcollegeebc2013.blogspot.com/2013/05/the-life-of-himalayan-trekker.html)

A sötétedés közeledtével vettem egy zuhanyt, ami jól esett, ámde kimenni utána a hidegbe már nem volt nagy élvezet. A zuhanyt nem úgy kell ám elképzelni, hogy csempézett szoba vagy épp zuhanyfülke, meg teljes pompa. Nem. Az épület végében a megmaradt deszkákból vagy éppen műanyag darabokból összetákolt kis helyiség. Volt benne egy átfolyós vízmelegítő, egy marha nagy gázpalack, amivel ugye a vizet fűtik, meg egy kis hely a ruháknak. Házigazdánk megmutatta, hogyan kell használni. Ez abban merült ki, hogy elmondta, nem kell csavargatni a hőfokszabályzót, mert ha fentebb vesszük, akkor megéget a víz, ha meg lentebb, akkor nem lesz meleg a meleg. Illetve még annyi, h derékig emeljük csak a zuhanyrózsát, mert magasabbról már nem lesz értelmes nyomás, tehát felsőtested illetve a hajad mosásához, leginkább érdemes volt leguggolni. Hát ez volt. Dingbocheban voltunk, kb 4380m-en (innentől kezdve hét napig nem is mentünk 4000 alá), itt már más szabályok vannak. Dingboche egyébként, egy nagyobb település, sok szállással. Gondolom a turisták eltartják.

Dingboche, előtérben az nagy kő mantrákkal, balra meg a sztúpa

Dingboche sztúpa

A Lonely Planet könyv rendszeresen írja, hogy a boltok és szállások limitált árukészlettel rendelkeznek és erre jó ha lélekben felkészülünk. Úgy gondolom, ez a kijelentés már idejét múlt. Én azt láttam, hogy mindenhol rogyadoznak a polcok és kb mindent is lehet kapni, csak a turista ne szenvedjen semmiből hiányt. A rúpiák gyorsan szaladnak ki azonban a kezünkből, ha a szokásos - és ki nem nagyon hagyható - vacsora mellé, 5-600ért élvezzük a zuhany kényelmét, esetleg alkoholra is megszomjazunk, vagy éppen 200ért feltöltetjük a telefont. A manapság elterjedt és praktikus power bank rendszerint külön díjazás alá esik a maga 400 rúpiájával (és ez később még drágább lett...). A WiFit talán már korábban is írtam, hogy 500Rs (1USD kb 111Rs volt ottjártamkor). Szintén a könyv szerint Dingboche jobb választás lehet, mint Periche, mert Dingbocheból látni lehet az Island Peak-et (6189m) és a Lhotse-t (8501m). Sajnos ez az öröm nem adott meg nekünk, az időjárás miatt. 

Ott a háttérben bujkál az Island Peak

Okt 21
Fos idő. Még előző este elkezdett havazni és nem nagyon állt meg. Amúgy olyan vegyes halmazállapotú volt. Nem maradt meg. Nem mindenhol. Egész éjjel esett. Tudom, mert a magas tengerszinten háromszor is kimegyek éjszaka vizelni. Reggel nem siettünk, mert Chhukung 2,5 óra járásra van. Persze ez a nem siettünk nem azt jelenti, hogy 10ig aludtunk. 7:30kor már reggeliztünk és 8kor el is indultunk. Itt elhagytuk Marinát és Sabimot, de csak azért, hogy két nappal később újra találkozzunk velük. A terep vállalható volt, csendben, lassan emelkedtünk 4700m-re. Kicsivel múlt csak 10 óra mire odaértünk Chhukungba. Közben kitisztult az idő és megállt a hóesés. Megegyeztünk, hogy megpihenünk és egy korai ebéd után emelkedünk még egy kicsit, csak úgy edzés gyanánt. Erre kiváló lehetőséget adott volna, ha felmászunk a Chhukung Ri-re, ami 5546m. Ám amíg pihentünk leszállt a köd vagy talán ránk szállt egy felhő nem tudom. Nagyon szomorkás idő lett és végül sehová sem mentünk, amit sajnáltam nagyon, mert az említett csúcsról jó időben pazar panoráma vár. 

Ilyen időben indultunk - ennek is megvan a maga sejtelmes szépsége

Hideg volt. Éjszakára -8 fokot jósoltak. Ezen a helyen már egész nap fűtötték a közös helyiséget, de azért felöltözködve üldögéltem végig a délutánt. A szobába belépve barátságtalan hideg fogadott, de ha betakaróztam, nem volt gond. Éjjel figyelni kellett, hogy a kezem is a takaró alá kerüljön, egyébként gyorsan fázni kezdett. Annyira hideg volt, hogy a légzésem következtében a pára is kicsapódott a szobában. Vagy nem tudom, de reggel vizesnek éreztem a másik ágyon hagyott nadrágot. Ezért aztán innentől mindent igyekeztem elrakni a táskába, vagy a másik ágyon a takaró alá.
A közös helyiség ajtaja folyamatosan gondot jelentett. Mindig akadt valaki, aki nyitva hagyta. Nem értem ezeket az embereket. Ott élnek, úgy élnek ahogy és nem logikus nekik, hogy zárni kellene az ajtót? Pedig fáznak ők is, mert jöttek és a kályha köré álltak melegedni. Felülre képesek voltak két pehelykabátot is felvenni, de azért papucsban voltak (zokni nélkül).

Szerintem ez a a Tobuche csúcs (6367m), de legrosszabb esetben a Cholatse (6440m)

Az előbbi csúcs közelebbről

Gyertyafényes vacsora, és a meleget adó kályha (középen)

Volt más is, amit nem értettem. Nem vágtam, hogyan lehet túra közben nem izzadni. Aznap tök lassan igyekeztem haladni, mégis teljesen vizes lettem. Onnantól pedig nem volt annyira nyerő a dolog, mert fáztam. Ha több réteget vettem volna fel, akkor több réteg lett volna vizes. Szóval nem kínálkozott megoldás erre. Hogy jó legyen, azon a magasságon nem is nagyon szárad a ruha. A kályha másik előnye, hogy köre kiterítheted a ruhát és ha jófajta cuccod van, semmi perc alatt szárad. A másik szárítási technikám az volt, hogy mivel rendszeresen kétágyas szobát kaptam, de csak egyedül voltam benne, leterítettem a szárítani kívánt ruhát az ágyra, arra rá a paplan, amire én ráfeküdtem és a másik paplannal takaróztam. Az éjszaka folyamán a testhő szépen szárította az alsó paplan alatti ruhát.