Hat hét Nepálban - Everest - Dragnagból Gokyoba

Okt 26
 

Lett volna idő aludni, de persze most volt az egyik legrosszabb éjszakám. Éjfélig aludtam 3 órát, de 

utána semmi. Igazából nem kaptam levegőt, mert az orrom folyamatosan el volt dugulva, akármit is csináltam vele. Még az Annapurnán vettem egy Himalája balzsamot. Az elég jó cucc. Kívülről kell felkenni az orrnyergekre, meg esetleg homlokra. Hát én ezen az éjjel kentem vastagon, de nem segített. A számon át meg nem ment a levegővétel, úgy hogy el is tudjak aludni. 

Dudh Pokhari, a harmadik tó

Gokyo Dragnagtól elvileg 2 óra séta de szerintem ez nem reális. Nekünk kb 3 óra volt és szerintem nem jöttünk annyival lassabban. Némi könnyed séta után rá kellett ereszkedni a Ngozumpa gleccserre.

Azt se tudom járunk - kissé monoton

Ereszkedés a gleccserre

Szürke gleccser, a háttérben jobbra fenn már a Cho-Oyu

Ezen eltöltöttünk szerintem egy baráti 100 percet. Mint talán már említettem ezek a nepáli gleccserek nem úgy néznek ki, mint az európaiak. Ezek itt inkább ilyen kő és sziklafolyóknak látszanak, amiben néha feltűnik a jég is. Szóval unalmas és fárasztó köveken való mászkálásnak ígérkezett a gleccsermászás. Fel-le, kis kövek majd nagyok. Néha megálltunk szétnézni. A szürkeség alól kikandikáló jég, a felbukkanó pici tavak néhol türkiz színe és az egyikben szinte tökéletesen tükröződő táj feldobta az amúgy nagyon monoton utat a gleccseren.

Ez még nem színes, de legalább valami érdekesség az úton

Ennek a kis víznek már van színe, meg valami jégfal is látszik mögötte

Ez meg csupa pompa a szürkeségben

Az is adott egy kis érzelmi pluszt, hogy a Ngozumpa gleccser végén nyugvó, hatodik legmagasabb hegy, a 8201m-es Cho-Oyu (Cso-Oju) egész nap remek látványt nyújtott.

Jobbra fent Cho-Oyu és középtájon meg kis fekete foltok az előttünk járó túrázók

Cho-Oyu, a hatodik legmagasabb 8000-es

Így aztán mégsem lett olyan annyira unalmas ez az etap sem. Csak éppen a túloldal nem akart megérkezni sehogy. Hosszas tekergés után jött egy nagy fal és egy brutál meredek emelkedő. Csak azon kellett felmenni és már szinte ott is voltunk. Ezzel biztatott a vezetőm. Hogy izgalmasabb legyen, ez az emelkedő végig kőomláson vitt. Nagyon figyelni kellett, hogy esetleg fejbe vág e valami vagy sem. Szerencsére nem történt ilyen.

Félúton felfelé, visszatekintve ott jönnek az emberek (következő kép segít...)

Hátul két kis tavacska, a vonal meg nagyjából mutatja az útvonalat

Cho-Oyu mégegyszer

A tető elérése után még kb 100m-t kellett sétálni és már ott is volt a gyönyörűség. Tó, félkörbe rajta csipkés csúcsok és a parton egy kis település. A település Gokyo. A tó neve Dudh Pokhari vagy Gokyo Tsho.

A festői Gokyo

Gokyo - panoráma

Hát kérem ez van, majdnem olyan, mint a Balaton, csak kicsit... másabb :)

Beálltam a festmény elé

Itt, 4800m körüli magasságban kerestünk szállást és úgy alakult, hogy a tóhoz legközelebb lévő hotelben akadt hely. Első célpontunkban telt ház volt. Aztán Ongchhu egy olyan helyet talált, amire mondtam, hogy inkább nem akarnám. Megértette, elfogadta. Közvetlenül a tó partján álló, újszerű hotelbe mentünk be végül.

30 nyelven köszöntenek a bejáratnál

Betekintés a menübe #1

Betekintés a menübe #2

6 tó van a környéken és azok bejárására van külön Gokyo trek. Gokyo település a harmadik tónál van. Ha valaki itt pihenőt tart 1-2 napig, felmászhat a Gokyo csúcsra, vagy elsétálhat a 4-es és 5ös tóhoz, de esetleg a 6oshoz is. Mi az 5354m-es Gokyo Ri csúcsra terveztünk felmenni, mintegy akklimatizációs céllal az utolsó hágó előtt, de végül is én nem vállaltam. Következő nap a hágó ennél magasabbra vitt és úgy gondolkodtam hogy fontosabb hogy azt (és összességében a tervezett kört) meg tudjam csinálni, és pihenni akartam. Kár, mert egész tisztának tűnt az idő, bár gyorsan mozgó felhők azért voltak. A Gokyo Ri is egy olyan hely, ahonnan tiszta időben látszik az Everest. Mondjuk erről már kezdtem kicsit lemondani az utóbbi két napban. Szóval Gokyoban el lehetne tölteni 2 napot is és akkor nyugodtan el lehet sétálni a távolabbi hatos tóhoz, ami a Ch- Oyu base camp is egyben. 

Kicsit másik szögből

Gokyo kicsit közelebbről

Ebéd után próbáltam, de nem tudtam aludni. Pedig az orrom ekkor rendben volt. Lehet a Neocitrán kavart be. Vittem magammal kapszulás verziót és már 2 napja szedtem. Elolvastam a tájékoztatót és azt írta okozhat légzésproblémát. Szedek én amúgy Neocitránt ha betegeskedek, de a gyógyszerek máshogy működnek azon a magasságon.
Miután nem tudtam aludni, sétáltam kicsit a településen. Eközben láttam egész közelről egy madarat, amit magyarul királyfogolynak hívunk. Angolul snowcock. Előző napokban is láttuk már őket, de rendszerint távolabb voltak és nem nagyon tűrték, ha közelítettünk. Ezek itt Gokyoban viszont szinte mint a házi tyúkok, pont nem foglalkoztak azzal, hogy én ott vagyok e vagy sem.

Királyfogoly

Hulladéklerakó (korábban írtam róla)

Ez meg valami émelyítő, talán fajéjillatú növény, amivel többször is találkoztunk

Egyébként Gokyoba megérkezvén másodszor vált szinte kézzel foghatóvá a magashegység veszélyessége. Dragnagban kényelmesen üldögéltünk a szálláson, amikor megjött két (talán kínai) srác és azonnal heves ügyintézésbe kezdtek a tulajon keresztül. Őket már Chukung óta ismertük. Két magas, sportos srácról van szó, akik egy guide-dal járták a Himaláját. Szinte együtt keltünk át a Kongma La-n és úgy tűnik ők is aznap jöttek át a Cho La-n, amikor mi. Csak éppen kissé izgalmas lett a hágó átkelés, mert a guide-juk rosszul lett fenn a hágón. Ők lecipelték Dragnagba és a nagy szervezkedés az volt, hogy mentőhelikoptert hívtak neki. Gokyoba megérkezvén szintén egy helyi arcot vittek mások a karjukban. Az az ember eszméletlen volt és sajnos ő érte is helikopter jött. A magasság nem csak az alföldi emberre veszélyes ezek szerint.