Hat hét Nepálban - Everest - Gorak Shep és EBC

Okt 23

Lobuche közel 5000m-es magasságban fekszik. Eredetileg pásztorok nyári szálláshelye volt, de ma már kizárólag a túrázók kiszolgálásából él. Nem ez a legszebb hely a világon és elég zord tud lenni az időjárása is, ezért aztán sokszor a jak kakival fűtött kályhák mellett pihennek a túrázók. Mi is így tettünk az előző napi hágós etap után.

Valahol Lobuche környékén

Eleinte kicsit kihalt volt a hely, de aztán szépen érkeztek a túratársak. Jött egy 8-10 fős nemzetközi csoport. Volt benne belga, holland, francia és olasz sorstárs, de ami miatt különlegesek voltak, hogy úgy verődtek össze menet közben. Elindultak október 3-a körül, külön-külön, majd pár nap után rájöttek, hogy nagyjából együtt mozognak és megbeszélték, miért is ne mehetnének szervezetten is együtt. Semmi guide, csak mentek ahogy tetszett nekik. Ha jól emlékszem, akkor nagyjából a három hágós túrát csinálták, csak éppen ellenkező irányban. Elég sokáig beszélgettem velük. Itt újra megerősítést nyert, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki úgy dönt hetekig kóborol a hegyekben úgy, hogy elhagyta az állását, vagy éppen hosszú szabadságra ment, mint én. Többeknek sejtésük sem volt, hol dolgoznak majd legközelebb, de nem is aggódtak emiatt.

Úton Gorak Shepbe

Nem volt tökéletes az éjszaka, de eltelt. Reggel nem volt étvágyam, de magamba erőltettem a tojásos-sajtos szendvicset. Két óra alatt átsétáltunk Gorak Shepbe miközben emelkedtünk 200m-t. Nem volt szép idő, de legalább nem esett semmi. Kietlen, köves és kopár tájon haladtunk. Mellettünk a Khumbu-gleccser araszolt, mint egy csiga hörögve és nyögve a tonnaszám súlyosodó kövek alatt. A nyomasztó szürkeségbe a hegyek jégtől kéken csillogó oldalai, illetve a gleccser itt-ott kibukkanó fényes szikrázása vitt némi színt. Sajnos most utólag kell rádöbbennem, hogy még ez a kevés szín se volt igazán jelen. Csak a napszemüveg mögül szépült meg a táj. A képeken csak a kopárság látszik.

Jobb oldalon a Khumbu-gleccser "hömpölyög"

Khumbu-gleccser, a távolban a jég már az alaptábort rejti

Közvetlen Gorak Shep előtt 30-45 percet a Changri Shar gleccser végmorénáján kell téblábolni. Ez nem egyszerű feladat, mert itt bizony akad bőven túrázó, a porterek is igyekeznek célba érni terhükkel és visszafelé is legalább ennyien jönnek. A halmok között sok a fel-le váltás és néhol elég meredek emelkedőn vagy éppen lejtőn kell átjutni. A sorban állás egy-egy szűkebb helyen teljesen mindennapos program. Gorak Shep 5160m magasan van egy homokos fennsíkon vagy inkább medencében. A homokos plató valójában kiszáradt tó maradványa és kedvenc helye a helikoptereknek illetve a sárkányrepülősöknek leszállásra. Itt kellett hát eltölteni az éjszakát. Bár időben érkeztünk, volt némi tárgyalás a szállás körül. Itt megint velünk volt Marina és Sabim. A két guide sokáig egyezkedett a tulajjal a szobáról. Egyszer meg is kérdeztek, hogy megosztanám e a szobát valakivel. Mondtam, hogy lehet róla szól, de jó lenne legalább látni leendő szobatársamat. Végül további tárgyalások után azt mondták, nem kell osztoznom. Ez csak részben volt jó hír. Így utólag szerintem az történt, hogy Sabim és Ongchhu egy jobb szobán osztozott ott, ahol a túrázók kapnak rendszerint helyet. Marina és én egymás mellett kaptunk szobát, de a szuterén részbe, ahová rendszerint a guide-okat és portereket helyezik (azt már írtam szerintem, hogy ők mindig eltűntek éjszakára és többször megfigyeltem, hogy valami pincefélében volt helyük). Nem azt mondom, hogy rettenet gány volt a szoba, de valszeg messze volt a fejedelmi lakosztálytól még e speciális helyen is.

Keressük az utat a kopárságban, de ez egész tiszta kép lett

A végmorénán hullámvasutazunk, le és fel, sorban állva...

Dél körül elindultunk az Everest alaptárborhoz (EBC). Gorak Shepben több lehetőséged van, annak függvényében mennyire sietsz. Mivel nem a legjobb hely arra, hogy sok éjszakát itt töltsünk, rendszerint az a program, amit mi is választottunk. Az érkezés napján séta az EBC-hez, majd másnap hajnalban fel a Kala Pattarhoz és utána indulás vissza legalább Lobuche-ig vagy tovább. Szóval az útleírás további 200m emelkedést és 3 órás útat vetített előre, de meglepetésre kb másfél óra alatt ott voltunk. Őszintén nem is éreztem, hogy 200m-t emelkedtünk.

Kő és jég

Séta az EBC felé

Hirtelen jobbra le már ott is van a tábor, az emberek mint hangyák sorjáznak a hely felé

Mögöttem már belátható közelségben a cél

Az út nem túl mesés. Ha lehet még felhősebb volt az idő, mint délelőtt és kopárabb a táj. Kőtengerben mentünk (legalább is ez volt az érzés), néha kilátszott a jég, mert bizony ott egy monumentális gleccser húzódott a lábunk alatt. Akár a holdon is lehettünk volna. Sem Gorak Shepből, sem az alaptáborból nem látszik az Everst, mert a Nuptse magas ívei kitakarják. Pár sátor és a szokásos kifeszített imazászlók jelzik az alaptábort a Khumbu jégfal aljában.

Khumbu - nézzétek milyen kicsik az emberek!

Némileg itt látszik a kékség a jégben

Talán a legkékebb képem

Ősszel többre nemigen kell számítani, mert az EBC-ben inkább tavasszal van sok expedíció. Sajnos 2015 áprilisába ez volt a földrengés miatt a leggyászosabb helyszín Nepálban: a Nuptse és a Pumori oldaláról leömlő lavina 18 ember életének vetett véget. Odaérvén sokan csalódottsággal telnek el. Mindenki várja, hogy OTT legyen. De hol is pontosan? Egy rideg, mietlen helyen, 5364m magasan, melyet megszáll a minden eltakaró köd, ahonnan nem látszik A Csúcs (Everest), de a híradások és esetleges filmek valami fenséges és izgalmas területként jelenítik meg, ahonnan a szenzációs tetteket véghez viszik. Én közönyös belenyugvással fogadtam. Ha "csak" az EBC trekket csináltam volna, minden hágó nélkül, akkor valószínűleg én is bánatosan távoztam volna. De előző nap csodás élményben és látványban volt részem és tudtam, hogy még további két hágó vár rám, amelyek még izgalmakat sejtettek. Így aztán elkészítettük a kötelező fotót és 20 perc után fordultunk is vissza.

Örülünk - Everest Alaptábor, 5364m

Pár magányos sátor - ez volt az alaptábor

Panoráma táborral és jéggel

Közeli a jégbe

Hideg volt. Meglepő, metsző hideg. Az odaúton nem fáztam, de biztosan csak a mozgás miatt. Itt mivel csak álldogáltunk, átjárt a gleccser és jéghegyek felől áradó fagyos levegő. Egy óra alatt a szálláson voltunk. Ott is hideg volt. Hosszú éjszaka elé néztünk.