Hat hét Nepálban - Everest - Cho La hágó

Okt 25

Ongchhu minden reggel megkérdezte, jól aludtam e. Én rendszerint az igazat mondtam neki. Nem akartam átverni és elhitetni, hogy minden tökéletes. Ő volt a vezetőm, akinek kötelessége az én állapotomra is figyelni. Nem örült, amikor aznap reggel is az volt a válasz, hogy nem valami jól. Aludtam ugyan valamenyit, de nem annyit, mint reméltem. Szokás szerint 30 perccel a kitűzött reggeliző időpont előtt szólt az ébresztő. Öltözködés, pakolás, csak szépen nyugodtan, átgondoltan. Hajnalban nem igazán tudok enni, de a hágós napok mindig korai keléssel jártak. 5kor magamba erőltettem a mézes tejbekását és megiszogattam a kávémat. 5:30kor kiléptünk a metsző hidegbe. A vastagabb kesztyűben fáztak az ujjaim. Rendszerint csak a kis textil kesztyűt használtam, de aznap reggel az eggyel komolyabb, elvileg szélálló darabot húztam fel. Ez nem síkesztyű, de azért jó darab. Szóval abban is fázott a kezem, de 20-30 perc után elmúlt.

Enyhén balra a távolban az Ama Dablam, a közelebbi a Cholatse

Az út elég lazán kezdődik, alig emelkedik, át kell kelni pár patakon (vagy párszor ugyanazon), majd egy kis traverzálás (jellegű) mozgás következik. Nagyon sokáig, ha visszanézünk, a tegnap látott völgy végében még mindig látjuk az Ama Dablam fenséges kiemelkedését. Ezután jön a meredekebb emelkedő. Lassan haladtunk, mert aznap reggel mintha még kevesebbet bírt volna a tüdőm. Fáztam és közben izzadtam. Szerintem ekkorra már beteg voltam és talán a Tengboche - Chukung szakaszon fáztam meg vagy kaptam valami egyéb dolgot, ami a tüdőmre elég rossz hatással volt. (Ezt már csak most utólag rakom össze magamban. Akkoriban még nem tudtam, de majd látjátok, innen folyamatosan gondom van az alvással, ami a légzés miatt is van és az utolsó hágó, elég szenvedős lesz.)
Végig azt hittem, hogy itt is lesz egy erős balos kanyar és a mellettünk lévő kőomlás jellegű valamin kell majd felmenni. Hiába kérdeztem a pihenő közben Ongchhut nem igazán tudta jól elmondani merre megyünk (vagy én nem értettem meg), de aztán megint rákérdeztem egy erős kaptató után és akkor már egyértelműen előre és kicsit jobbra mutatott, hozzátéve hogy az előttünk lévő falat meg kell kerülni. Szeretem tudni merre megyünk, úgyhogy ez megnyugtatott. Kicsit talán a levegő is jobban jött, bár tekintve, hogy értelmes fotót nem találok sem az imént említett bal oldalunkon lévő hegyrészről, sem az előttünk álló sziklamászós részről, lehet mégsem voltam teljesen magamnál.

Itt sétálgattunk

Valami madár, rossz minőség, de talán látszik

Szóval a következő szakasz elég jól körvonalazódott egy kis szintbeli séta után. Egy enyhe jobbos után, trekking helyett sziklamászás következett. Hatalmas köveken kellett felkapaszkodni. Ehhez elraktam a túrabotot, mert a kezemben jobban bíztam. Kicsit még örültem is, hogy ennyire más stílus következett. Nagy lendülettel húztam fel magam a sziklákon és a tempón nem nagyon maradt el az előttünk haladó 2 másik túrázótól. Ongchhu párszor megállt, hogy bevárjon, de elégedetten fordult is előre, mert 3m-nél jobban nem voltam lemaradva tőle. Itt elég sok szintet nyertünk, de még mindig csak 5275m-en voltunk az órám szerint. Szinte alig hittem, de még mindig tökéletesen látszott az Ama Dablam és a Cholatse.

A sziklákról még mindig remekül látszott honnan jöttünk

Az egyik előttünk járó keresi a lépést

Remek panorám

Ongchhu megkérdezte kérek e csúszásgátlót a bakancsra, mert szerinte kellene. Nem értettem minek, addig megvoltunk nélküle. Volt ugyan a köveken itt-ott jég, de ki lehetett kerülni. Most jön a gleccser, mondta ő. Ahhoz, hogy rálépjünk a gleccserre, kicsit le kellett ereszkednünk a sziklák tövében. Ez az egész itt már havas és jeges volt. Igazából, most visszanézve azt látom a térképen, hogy az ott egy gleccsertó. Csúszásgátló ide vagy oda, gleccser volt e vagy gleccser tó, nem éreztem magam biztonságban a vakító hómezőn. Itt szó nem volt arról, hogy kötélpartiba állunk, csak mentünk a friss hóban kitaposott girbegurba úton. Felőlem akár végig tele is lehetett volna hasadékkal. Talán tele is volt, mert én folyamatosan recsegést hallottam. Nem azt a fajtát, amikor a talpad alatt tömörödik a friss hó, hanem valami mogorvábbat. Ongchhu állította nem kell félni, nem szakad be, de én úgy éreztem, jobb azt a szakaszt minél hamarabb letudni és a hágó szikláira állni.  Szerencsére semmi gond nem volt és hamarosan feltűnt a hágó. Illetve végre én megláttam. Most a képekről látom, hogy már nagyon messziről látszottak az imazászlók, de én csak akkor vettem észre, amikor már nagyon közel volt. Végső soron Dzonglhaból 3 óra alatt ott voltunk, ami tökéletesen megfelelő idő számomra, mert a könyv is ennyi időt jósol. Az utolsó 50m-en volt kihelyezett kötél. Ez nagyon kellett is, mert nagyon csúszott minden és elég meredeken kellett felkapaszkodni.

Ereszkedjünk le a gleccserre

Séta a friss hóban, a távolban a sziklaív alja a hágó

Fenn vagyunk, visszatekintés

Pár perc alatt napos idő lett, de csak pár percre

A Cho La hágó 5420m magasan van. Ottjártamkor elég szeles és hideg volt. Nem sokat időztünk fenn. A kötelező fotók és egy fagyott csoki elfogyasztása után ereszkedni kezdtünk. A túloldalon 600m-es szédítő mélység tátong. Kietlen világ. Az ereszkedéshez rögtön ott volt a kötél és milyen jó hogy ott volt!

Mögöttem a hágó másik oldala

Kopár, de impozáns

Ezen talán látszik a mélység

Visszatekintés, honnan jöttünk le (következő kép segít)

A körökben pici emberek látszanak, a felső a hágó maga és mindez az előző képen is látszik, ha jól megnézzük

Még messzebbről is visszatekintettem

A völgy aljában Dragnag

Azon az oldalon nem volt sem hó sem jég, de rettenet meredek volt. A kötelet 2 hónappal korábban telepítették. Előtte old meg ahogy tudod alapon ment a dolog. A felfelé menőknek brutális emelkedővel kellett megküzdeni. Mi viszonylag gyorsan lementünk ezen a meredek részen a köteleknek köszönhetően. Utána még hosszú lejtmenet elé néztünk, de már sokkal barátságosabb terepen. Persze volt pár hullámzás, mire azt mondta a guide, hogy "innen már csak lefelé". De nagyon sokat kellett még menni, mire Dragnagba (vagy Tagnag, nem tudom mitől függ) értünk. Ez 4700m-en van és úgy döntöttünk ott maradunk. Gokyo lett volna az aznapi cél, de az kb 150m-el magasabban van. Azt reméltem, hogy Dragnagban jobban alszok majd. Amúgy összesen 2 óra volt a hágóról leérni Dragnagba, csak éppen ennél sokkal többnek tűnt.