Hat hét Nepálban - Annapurna, első túranap

(Szept 26)
Szóval éjjel esett. Nem kicsit. Nagyon. Elég párás reggelre ébredtünk, de legalább reggel nem esett. Reggeli és az anyagiak rendezése után, elindultam végre igazán a túrán. Itt két dolgot meg meg kell említeni.
Egyrészt Nepálban, ha olyan túrára megyünk, ahol nem kell kempingezni (tehát nem sátrazunk), akkor célszerűen az úgynevezett teaházakban vagy lodge-okban szállhatunk meg. A név ne tévesszen meg, nem csak tea van itt, hanem főtt ételek is. Nem kell tehát sátrat cipelni, és szerintem hálózsákot sem. A lodgeban van ágy, rajta ágynemű. 1-2 olyan volt, h nem volt takaró, de csak szólni kell és adnak (ingyen). Aki a hálózsákját jobban szereti, annak szíve joga, h vigye magával. Ismerősök azt mondták, h ők fáztak a saját (jó minőségű) zsákjukban is, tehát nekik elképzelhetetlen a sima takarós alvás. Erre nem tudok mit mondani. Különbözőek vagyunk. Az Annapurna túrán még bőven nagyon jó idő volt. Még a hágós nap előtti éjszaka is kb -1C lehetett. Kicsit előre ugorva elmondom, h az Everesten -8C körül voltak a magasabban töltött éjszakák, de én tökéletesen megvoltam ott is a szálláson adott takaróval és egy percig sem bántam h nem vittem hálózsákot.

Szóval megérkezel a kiválasztott szállásra, kérsz egy szobát, és fogyasztasz valamit. A szoba lehet h teljesen ingyen van, vagy esetleg 1-200NPR csak az ára és az az elvárás, h ott vacsizzunk és reggelizzünk. Ez nem igazán gond, hiszen rendszerint nincs külön csak étterem a településen. Márpedig ha a Tündérkert házban lakom, akkor minek mennék át a BanyaTanyába vacsorázni. Szóval szépen elvagy, felírogatod egy kis füzetbe mit ettél/ittál, és majd reggel indulás előtt kell egyben fizetni mindenért. Majd valamikor később megmutatok valami étlapot is, csak most nem tudom mikor fotóztam le.
Másrészt erről a túráról kicsit. Szóval az elmúlt években hallottam/olvastam h túrázni az Annapurnán is jó. Jó de akkor hogy is van ez? Nepálban van a Mt Everest és az Annapurna is? De ott van a Himalája is, nem? Igen, bár itt van egy kis fogalom-keveredés. Nézzük kicsit másként. Itthon van az Északi-középhegység. Ez egy hegységrendszer, aminek vannak kisebb részei. Például a Börzsöny vagy a Mátra. Ezen területeknek meg vannak csúcsai, mint a Csóványos és a Kékes. Ennek megfelelően a Himalája a hegységrendszer. Részei az Annapurna régió, az Everest régió vagy éppen a Langtang régió. Ők ezt sokszor himálnak nevezik, pl Annapurna-himal. Ezen túl a Mt Everest az Everest régió legmagasabb pontja, de Annapurna, mint csúcs van négy is. Szóval az Annapurna régióban lehet túrákat tenni. Például az Annapurna alaptáborhoz vagy körbe az Annapurna régióban.

Túra régiók Nepálban, forrás: www.stunningadventure.com

Annapurna Base Camp trek (sárga), forrás: nepalecoadventure.com

Annapurna Circuit (sárga), nepalecoadventure.com

Ezen lehetőségekből én úgy döntöttem, h a körtúrát csinálom meg, Besisahartól Nayapulig. Aztán finomítottam a tervet, h Jomsomig megyek, onnan valami kocsival vagy busszal Tatopaniba mennék és onnan megint séta. Ez azért jött, mert azt hallottam, h Jomsom után nem annyira izgalmas a túra, sokat megy a "műút" mellett vagy éppen azon és nagyon poros. Viszont Tatopani és Ghorepani környéke megér egy misét. Az egész vége az lett volna, h Pokharaba kell eljutni, mert az egy szép kis város és onnan tovább lehet haladni, majd Kathmanduba. Végül is úgy döntöttem, h a napfelkelte miatt nem fogok hajnal 3kor kelni h a Ghorepani közeli Poon Hillre felmásszak, hanem Jomsomból egyenesen Pokharába megyek. Ez elég nagy rugalmasságot adott, mert Jomsomból Nayapulig még 5-6 nap gyaloglás az út. Ha ezt nem gyalog teszem meg, hanem pl autóval akkor az egy nap (jó esetben!) és akkor marad idő más dolgokra. Egyik dolog például hogy teszek egy kitérőt a túra közben a Tilicho tóhoz. Ezt meg is tettem, de erről majd később.

Szóval a reggeli induláskor rögtön ott ment előttem 2 túrázó. Innentől egyértelmű volt, h valószínűleg soha nem leszek nagyon egyedül az ACAP-on. Kicsit bizonytalanul haladtam, amikor viszont ezt az első két embert szem elől tévesztettem. De rájöttem, nem nagyon lehet itt eltévedni. Az Annapurna kör szépen jelölve van, a fehér-piros sávot kell követni. Néha persze akadnak alternatív utak is, de legtöbbször a kijelölt utat célszerű követni. Ez persze sokszor az európai szemnek fura helyeken is áthalad. Az például rendszeres h átmegyünk egy településen (már ha annak lehet ezeket nevezni), sőt sokszor azt éreztem, mintha minden ott lakó udvarán áthaladtunk volna. Íme néhány útszakasz:

Normál hegyi út, kövezve, vizesen

Ez az, amikor úgy éreztem h az udvarban vagyunk

Út és a látkép lakóházzal és rizsföldekkel

Éreztem rögtön hogy hatalmas hegyek között megyek, de a Lonely Planet könyvben leírt dolgok, például h a távolban majd felsejlik ez meg az a csúcs, nah az egyenlőre váratott magára. Ennek legfőbb oka az volt, h erősen felhős volt az idő. Az erős páratartalom és a hátamon nyugvó kb 12kg-os táska megtette a magáét. Napközben többször ki kellett csavarni a pólóból a néhány köbméternyi izzadtságot, és a nadrágban is úgy néztem ki, mint aki beleült valamibe vagy éppen... máshogy. Rögtön volt függőhídon átkelés, és láttam a hegység oldalában lezúgó vízeséseket és a felhős idő ellenére is csodálatos 6-7 órát sétáltam mire eljutottam az aznapi célba, Jagatba.

Felhős hegyek, ahol már érzed, h picike vagy

Az első függőhíd, rengeteg volt ezekből

Tájkép túra közben

Panorámába foglalva (a középen lévő fától jobbra egy vízesés a távolban)

Rálátás a szemközti hegyre. Középen lépcsős rizsföld

Rálátás a Marsyangdi-folyóra

Előtérben rizsföld, aztán lakóházak, háttérben hegyek és vízesés

Egy szép, színes épületet választottam szállásul (Hotel New Mountain River View), aminek étterme felett remek kilátást adó kis terasz volt. Úgy gondoltam ez tökéletes hely lesz kifújni magam mielőtt megvacsoráznék. A tulaj egy rendkívül kedves fickó volt, de persze ez nem kirívó arrafelé. A következő napokban rájöttem, h kb mindenki kedves. A szállásadók mindenképp igyekeznek a túrázók kedvében járni. Kértem egy small pot teát és itt volt az amikor rádöbbentem h a small pot nem is annyira kicsi. Sajnos a teát nem sikerült a teraszon befejezni, mert megint esni kezdett az eső. Még látszott h nincs csúcs-szezon, mert az étteremben kényelmesen elfértünk. Kanadai nemzetiségű és spanyolt beszélő utastársak választották ugyanazt a helyet szállásul.

Néhány kép, a napközben látott vízesésekről. Közelebbről / távolabbról. A nevüket nem tudom...

Variációk vízesésre I.

Variációk vízesésre II.

Variációk vízesésre III.

Variációk vízesésre IV.

Variációk vízesésreV.

Este 7 körül volt egy kis riadalom. Földrengés volt 😟😮💥. Csak finoman, mint amikor közel vagy a vasúthoz és áthalad egy tehervonat és beleremegnek a környező épületek, de egyértelműen érezhető volt, bár csak kb 2-3 másodpercig. Mi, ott lévő túrázók elég tapasztalatlanok lehettünk földrengés ügyben, mert kb mindannyian kimentünk az épületből és vártunk 1-2 percet, h akkor most mi lesz. Mint utólag megnéztem, ez nem a helyes lépés. Földrengés esetén érdemes benn maradni az épületben és bebújni az ágy/asztal alá, ami védelmet nyújthat a rád hulló dolgok ellen. Szállásadónk azonnal kapcsolta a tévét és miután sehol nem jött semmi pánikjelentés, ki is jelentette, h nem kell parázni, ilyen apró rengések mondhatni mindennaposak erre felé.

Jagat település a távolban

Szállás Jagatban

Vacsi: sajtos, zöldséges sült tészta

Megnéztem a https://www.seismonepal.gov.np/ oldalt is (miután persze megtaláltam, mert erre például egyáltalán nem készültem), ami szerint 4.7-es erősségű rengés volt és úgy láttam h szeptemberben akadt már pár 4-5-ös közötti erősségű rengés. Az utolsó kép mutatja a regisztrált földrengés adatait:

Földrengés volt Szeptember 26-án, forrás: www.seismonepal.gov.np

Ezek után némi izgalommal vonultam a szobámba és reméltem, h éjszaka nem kell majd menekülni. Nem kellett.

Hat hét Nepálban - Annapurna - Indulás

(Szept 25)
Előző este azzal telt h kipakoltam az összes velem levő ruhát az ágyra és elkezdtem gondolkodni, mit is akarok magammal vinni. Tudom, van olyan akit ez is érdekel úgyh íme a lista, hogy mi került be a táskába végül (amennyire fel tudom idézni):
- 3 technikai póló*
- 2 hosszú ujjú felső aláöltözék*, 1 hosszú szárú alsó aláöltözék
- 2 könnyű pulcsi (dekából)
- 1 cipzáras softshell pulcsi
- 1 héjkabát
- 1 softshell nadrág
- 1 esőnadrág
- 2 túranadrág*
- 2 vastag és 2 vékonyabb zokni*
- 3 alsó nadrág* (2 ilyen bicajos, műszálas alsó féle, de nem párnázott)
- 2 sapka, 2 kesztyű, 1 csősál, 1 fejpánt*
- 10 csoki, 1 zacsi mogyi, 1 zacsi gumicukor
- fájdalom csillapító, vízhólyagtapasz és egyéb tapaszok, hasfogó, C vitamin, humazolamid, egyéb gyógyszereim
- bakancs, túra cipő és kamásli
- 2 cipőfűző
- egy könyv, egy füzet, toll, a Lonely Planet Nepáli könyve, az Annapurna körtúra térképe
- biztosítás nyomtatva, útlevél másolata, ACAP és TIMS kártyák
- 10L-es pici hátizsák
- 50db vízfertőtlenítő tabletta
- alkoholos kézfertőtlenítő
- 2db egyenként kb 10cm hosszú kolbász :)
- túrabot, fejlámpa, lámpába 3db AAA pótelem
- 1 tekercs WC papír és egy csomag nedves positörlő, 1 fogkefe, 1 adag fogkrém
- 2x 8dl-es flakon víznek (egyik dekás flakon, másik egy üdítő flakonja)

A fenti lista az az a cucc, ami velem volt mindkét túrán. A csillaggal jelölt elemekből vittem magammal még egy adagot itthonról, így a második túrán volt zsír új zoknim, stb. Igen, nincs tévedés valóban nincs a listában pehelykabát, hálózsák és tusfürdő sem. Sőt a pakolás során arra is rádöbbentem, h az esőkabátom nincs velem. A második túrára tartogatott ruhákat, valamint azon ruhákat, amiket Kathmanduban hordtam kisebb táskába tettem és leadtam a hotelben megőrzésre. Ott hagytam elég sok kinyomtatott papírt is (pl útlevélből még további másolatokat, vagy az Everest régió térképét). Itthonról egy 65L-es és egy 30L-es hátizsákkal mentem el. A 65ös volt a feladott poggyász, a másik a kézi. utólag már nem értem, h hogyan sikerült ennyi cuccot ebbe a 2 táskába belerakni (higgyétek el a 65L az nem olyan rettenet nagy). A hotelben a recepciós arcokkal megbeszéltem h október közepén 2 éjszakára és a végén 3 éjszakára visszatérek. A remek kockás füzetbe be is írtuk a foglalást 😃.
Pár szó még a csomagról. Hátha felmerül az olvasóban a kérdés, h pl miért is kell annyi póló vagy miért nem spóroltam még bármi máson, csak h kisebb legyen a csomag, amit vinni kell. Mert ezt a csomagot, ezen a túrán saját magam vittem. Azért kell 3 póló, mert 16 napnyi túrára készültem és nem lehettem biztos abban, h tudok e mosni. Továbbá bevallom, h inkább cipelem a koszos pólót, mint mossak. A mosásban van rizikó. Lehet h utána is büdi lesz valamelyest a ruha. Lehet h nem szárad meg 1 éjszaka alatt, stb. Mindezek előre bizonytalanok voltak. Amúgy 1 póló, 1 túranadrág és egy pulcsi rendszerint fenn volt tartva arra, h amikor befejeztem a napot, a szállás elfoglalása után ebbe a szettbe átöltöztem. Ez azért jó, mert mindig száraz és relatív friss ruha volt rajtam. Nem fáztam a rámizzadt cuccba, és egészen kulturáltan ülhettem a többi ember mellett. Elég nagy komfortérzetet is ad, ha minden nap végén át tudsz öltözni. Szóval a 3 póló az így valójában 2, amit a túrákra lehet fordítani. A 2 aláöltözőből, az egyik csakis azért volt h a hidegebb régiókban éjszakai öltözékem legyen. A pulcsikból is az egyik estére volt tartogatva. A másik meg ott volt, h felvegyem ha napközben kell. A harmadik réteg a softshell pulcsi és a vésztartalék a kabát. A kabátot végül nem használtam soha, még az Everesten sem. A softshell nadrág is teljesen felesleges volt így utólag. Volt rajtam, a hágós napon, de csak arra volt jó, h teljesen beleizzadjak. Asszem az Everestre talán el sem vittem. Sokkal jobb megoldás nekem a vékony túranadrág alá felvenni a hosszú aláöltözéket. Az esőnadrág elég egyértelmű: ha esik, rá lehet húzni a másik nadrágra vagy akár magában is fel lehet venni önálló nadrágként, ha esős napra számítunk. Volt erre is példa.

Ez ugyan egy augusztusi kép, de a táska ez volt Nepálban is

A zokni a legfontosabb felszerelés szerintem, hiszen a túrán a lábaddal dolgozol és a lábfejed ha sérül vagy kényelmetlenül érzi magát, akkor bizony nagyon megkeserítheti az egész mókát. Így én zoknival nem spóroltam. Ez nem csak a darabszámra igaz, hanem arra is h nem sajnálok 4-6ezer forintot is kiadni 1-1 pár jó túrazokniért. Miért kellett a fejpánt? Én izzadós típus vagyok. A fejpánt felfogja az izzadságot, így nem folyik az arcomba. Nekem évek óta bevált megoldás, nem volt kérdés h elviszem e. A sapka és a kesztyű is úgy volt h 1-1 vékonyabb és vastagabb. Kell h legyen elsősegély csomagod is. Ebbe mindenki azt rak, amit fontosnak lát. A rendszeresen szedett gyógyszereken túl én vittem fájdalomcsillapítót, amit a magashegyi fejfájás vagy bármi más esetben jó lehet. Szerencsére a 6 hét alatt egyetlen szemet ettem meg belőle 💪. A vízhólyagtapasz nagyon nagy segítség lehet. Szerencsére ebből is kb 2-t használtam el. A Humazolamide a magashegyi betegségre való gyógyszer. Asszem úgy ajánlják h már megelőző jelleggel is szedd, de én ezt soha nem tettem. Tavaly a 6ezres hegy miatt vettem meg, de ebből is csak egyetlen szem fogyott. Tavaly. A Humazolamide amúgy egy ismert zöldhályog gyógyszer, de a fent említett célra is jó. Az én sejtésem szerint ez egy erős vízhajtó lehet, mert hallottam h aki szedte, az gyakori vizelésre "panaszkodott". Ez logikusnak tűnik, hiszen a 2 legkomolyabb magashegyi komplikáció a tüdő és agyödéma lehet. Ha pedig, megszabadulunk a felesleges folyadéktól, akkor az ödéma is nehezebben alakulhat ki. A C vitamint én azért viszem magammal magas hegyre, mert amikor utánaolvastam, több ember is írta, h ők szednek valami vitaminfélét. Ártani nem árt alapon én minden nap betoltam. A kamásli toltál felesleg volt. Elő se vettem. A túracipő is zsákutca. Majd a következő bejegyzésben kifejtem miért. A cipőfűző nálam ilyen mánia. Tényleg nem foglal se sok helyet, se súlyt nem képez és sok mindenre is jó lehet ha épp úgy adódik. A többi cucchoz talán nem kell semmi további komment.

Aludni próbáltam reggel 5:30ig. Az ébresztőre keltem, és 10 perc alatt menetkész voltam. Recin leadtam a megőrzendő csomagot, majd a hotel előtt taxit fogtam amivel a BG Mallhoz mentem (500NPR). Semmi plázát nem láttam ott, de persze nem is igazán érdekelt. Azonnal ugrottak rám a szállítók. Hová megy, sir? Pokhara? Nem, Besishar. Akkor az a kocsi lesz az. Rámutatott egy Toyota Hiace-ra és a mellette álló arcra. A kocsi kicsit nyúzottnak tűnt, de hát nem kell a pánik, lássuk mit ajánlanak. Rögtön jött még egy arc, aki meghallotta hová is mennék. Nem akarok inkább a nagyobb, szép piros busszal menni? Mérlegeltem. Befizettem a mikrobuszba (800NPR), mivel a nagyobb piros busz lomhább és nehezebben fér el az utakon. Kb 19en utaztunk, plusz a sofőr. Leginkább helyi arcok voltak a buszban meg talán 2 ilyen kalandvágyó, mint én. Elindultunk és a főszervező folyton kiabált valamit kifelé a buszból. Úgy sejtettem h utast vadászik még, csak nem értettem hová, mert nekem már teltházasnak tűnt a buli. De tényleg utast keresett, mert egyszer csak jött még 2 ember. Nem értettem hová akarja őket rakni. Hát kiderült, h ő úgy gondolta, h a pici folyosó, ami a buszban van, az nem kell. Felrakott 1-1 fadarabot a 2 ülés közé, úgyhogy a 2 utolsó hely az ilyen nagyon fapados lett.😲
Kathmanduból kifelé kegyetlen lassú a haladás és aztán még 30km be van állva. Oda is, vissza is. 30km után van egy elágazás, aztán már lehet haladni. 30km-t 3 óra alatt tettünk meg. Közben volt egy pihenő, ahol lehetett WC-re menni, és esetleg enni/inni venni. Rettenet utak vannak, de a kocsik átmennek mindenen is. A reggel kb 6:30as indulás után, kb du 3 órára érkeztünk Beshisaharba. Közben a helyi popélet (vagy folklór?) remekeit hallgattuk, ami engem kezdett azon gondolkoztatni, hogy mi lehet a táskámban, amivel eret lehet vágni (de 3 hét múlva már elég nyugalommal hallgattam ugyanazt). Alább egy YouTube link ha esetleg meghallgatnátok egy ilyen remeket...

Az utsó 10km-en bárkit felvettünk, amint kitettünk valakit. Besisahar-ból már lehetne kezdeni a túrát, de úgy voltam vele, h kicsit megyek még kocsival vagy valamivel. Egy japán ember utazott velünk KTM-ból a mikrobusszal, neki volt guide-ja, aki megtudakolta h jön még egy busz. Felszálltunk, de hát ülés nem volt. Mondjuk már állóhely se nagyon. Próbáltam valahogy megállni és 2 kézzel kapaszkodtam. Viszont izzadtam mint a ló. Elég fárasztó volt, mert tiszta föld úton mentünk, sőt már útnak se nagyon neveztem volna azt a valamit, amin a busz tepert. A busz pedig egy ilyen 100 éves ócskavas volt. Szóval itt erősen új értelmezést nyer a buszozás és az út fogalma. Végül egy nő rábeszélt menjek vele Ngadiba (Bhulbhuleig akartam eredetileg menni), mert neki van ott egy vendégháza. Mivel azt mondta csak kicsivel van Bhulbhule után, engedtem a kísértésnek. 4 után érkeztünk meg. Egy füves udvaron hosszú ház állt a jobb oldalon. Az elején szobák voltak, kb 6. Utána a helyiek lakhelye.

Első szállásom Ngadiban

Az udvar végében, a bal oldalon volt a közös helyiség és a konyha. Mögötte kis terasz a Marsyangdi folyó partján. Kaptam egy szobát. Kicsit kifújtam magam, majd átvonultam a közös helyiségbe. Kértem egy teát. A menün sokféle ízű és méretű tea szerepel. Gondoltam megnézem mi az a small pot. Hát nem annyira kicsi, mint a neve sejteti. Minden szálláson van kicsi, közepes és nagy adag tea (a bögrén kívül természetesen). A small pot az 1L-t jelent. Rendeltem valami vacsit is és amíg a teát iszogattam beszélgettem a csajjal meg a segédjeivel. Az egyik segéd guide-ként is működik, gondolom azért mondta el, h hátha felbérlem. Nagyon rendesek voltak amúgy. Segítőkészek és figyelmesek. Senki más nem volt ezen a szálláson.

A teraszról a Marsyangdi

Tipikus dísz a szállásokon

Este 7 körül visszavonultam a szobámba és némi olvasgatás után el is aludtam. Egész éjjel szakadt az eső. Hogy őszinte legyek, kissé féltem h nem is lehet majd túrázni, mert akkora sár lesz... De ez már a következő nap története.

Hat hét Nepálban - Kathmandu, stupa-nap

(Szept 24)
Mielőtt lesétálok a térképről, volt még egy napom Kathmandura. Arra gondoltam h van ott 2 elég fontosnak tűnő sztúpa és ezen a napon azokat kellene megnézni. Sajnos ezek már kellően messze vannak a Thameltől, úgyh nem volt mit tenni, muszáj volt taxiba ülni. Persze h jó legyen, a 2 szenthely még véletlenül sem egy irányban van, hanem a város két teljesen ellentétes pontján. Úgyh taxi az egyikhez, át a másikhoz és taxi a hotelhez vissza. Ez volt a terv.
Először a Boudhanath stupához mentem. Nevének elég sokféle írása van: Boudha / Bouddhanath / Baudhanath / Bodhnath. Ez is egy UNESCO világörökségi helyszín, egy buddhista stupa, mely az egyik legnagyobb a világon. 

Bouddhanath stupa a bejárat felől

Bouddhanath stupa a bejárattal

Sokat ment a taxi, amíg lerakott egy rettenet poros utcán és a sofőr balra egy kis kapura mutatva, mondta h ott lesz. Kifizettem az előre kialkudott árat (talán 600 rúpia) és kiszálltam a kocsiból. Az odaút amúgy nem a legbizalomgerjesztőbb. Ez az út is mutatta, hogy Nepálban a szegénység még nagyon jelen van. Az útmenti "boltok" sokszor egyszerű bódék, vagy valami ijesztő ház aljában egy lyuk. Ezekbe alapvetően nem h nem mennél be, de valószínűleg messzire elkerülnéd. Később azért voltam 1-2 egyszerű boltban a 6 hét alatt, és azt gondolom most már h ott ezek így működnek és nincs bennük semmi kivetni való. Az út, amin haladtunk is elég gáz volt. Brutális por és szmog mindenfelé. Még a taxis is felhúzta a kocsi ablakát.

Egyrészt ott a kis ereklye, másrészt talán látszik a szmog

Egyébként Nepálban mindenki, mindig takarít. Legalább is én azt láttam h a boltosok és a taxisok ezt tették. Nem baj, h ha a kocsi elindul akkor 2 perc múlva újra vastagon ül majd a por a kocsin, akkor is amíg áll a jármű a sofőr szépen törölget. A taxiban mindig van valami vallási ereklye, és hátul ahol az utas ül, szépen le van terítve az ülés valami menő(nek látszó) szőnyeggel.
Szóval a kocsi elhagyása után elindultam befelé, mert a kapuból már látszott h pár méter múlva ott a hatalmas fehér sztúpa. Úgy bementem, h nem is vettem belépőt. Na nem azért, mert spórolni akartam a 2-400 NRP-s díjon, hanem egyszerűen annyira néztem előre, h csak mentem és nem figyeltem a pici kis bódét a jobb oldalon, ahol jegyet lehetett volna venni. Nem is szólt senki h vegyek és az ellenőrző pont (egy szék) rendőre rám se nézett, ahogy elhaladtam mellette. Szóval igazából csak 1,5-2 óra múlva, amikor távoztam, vettem észre h bizony a jegy kimaradt. A stupa tehát egy fő úttól kicsit bentebb, egy házakkal és kolostorokkal körbevett tér közepén áll. Attól függően h wikipediát nézünk vagy pl a stupa előtt kirakott táblát olvassuk a méreteiről más információt kapunk. A wiki szerint 36, míg a tábla szerint 43.25m magas. Lehet az adja a különböző adatokat, h a tábla a talajtól számolja a magasságot, a wikin meg nem számolnak a szögletes alapzattal. Igazából nem tudom. Akárhogy is, de szép nagy. 

Boudha még egyszer, kicsit másképp

Tábla, adatokkal

Akit részleteiben érdekel a Boudhanath stupa leírása, az kérem látogassa meg a wiki oldalt és olvassa végig. Én csak pár dolgot említenék meg. A stupa építmény minden része szimbolizál valamit. A helyi tábláról készült kép, bár erősen kopottas, de szintén mutatja ezeket a részeket. A Boudhanath felülről olyan mint egy mandala. Valamilyen formában szimbolizálja a szent Meru (másnéven Szumeru) hegyet, ami Buddhizmusban az istenek lakóhelye, az univerzum központja és a világ tengelye. A dómban tudtommal minden stupában kell lenni egy buddha maradványából. Az alaptól a csúcsig vezető 13 gyűrű jelenti a megvilágosodáshoz vezető ösvényt (1es a képen). A torony négy oldalán a szem, az Buddha mindent látó szeme (2es a képen). Az orrot jelképező kérdőjelszerű dolog a nepáli 1-es és a Nirvanaba vezető egyetlen utat (3as a képen) jelképezi.

ez az xflow.eu képe, ami talán kicsit megmutatja a mandala formát

Példa Mandala 01

Példa Mandala 02

Példa Mandala 03

Segédkép h lássuk a stupa részeit, a számok nagyítva jobban látszanak

A figyelmes olvasónak feltűnhetett 2 dolog a fentebbi sorokban. Egyrészt a "buddha" szó hol nagy kezdőbetűvel, hol kicsivel szerepel. Ez azért van, mert a nagybetűs (Buddha) rendszerint a történelmi Buddhára vonatkozik, míg a kicsi bármely megvilágosodott lényre értendő (majd mindjárt még jobban kifejetem). A másik, ami feltűnhetett, h azt írtam h a stupában kell h legyen egy darab egy buddha maradványából. Ez kicsit összefonódik az első dologgal (kis és nagybetű). Hát nem egy Buddha volt? De igen, Buddha egy volt. De buddha sok lehet. Nah akkor itt szögezzük le, h én nem vagyok a buddhizmus szakértője. Szóval megint csak azt mondanám, h aki ezt mélyebben meg akarja érteni, az guglizzon vagy keressen egy buddhizmusban jártas embert és beszélgessen vele (Wiki a Buddhizmusról). Én röviden annyit tudok h a buddhizmus a Buddha (wiki) tanításain alapszik, aki szerint az emberi élet lényegében szenvedés. Tanításai tulajdonképpen élettapasztalatainak megosztása, azért h segítsen másoknak megszabadulni a szenvedésektől és elérjék a megvilágosodott állapotot. A buddha szó jelentése a "megvilágosodott". Buddha pedig egy uralkodó család fia / hercege volt valamikor az i.e. 4. és 6. század között. "Úgy hallottam" (állítólag így kezdődik minden írott buddhista tanítás, mert Buddha maga nem írt le semmit, hanem szóban és tettel tanított és így adták tovább tanítványai is. Egyszer aztán valaki kitalálta h le kellene írni a tanításokat és talán azért h senki se kössön bele a leírt tanítások pontosságába, az "így hallottam" kifejezéssel kezdték), szóval úgy hallottam / úgy emlékszem h sokáig nem volt gyermeke Buddha szüleinek. Majd valami csoda folytán az anyja megtermékenyült egy fehér elefánttól. Ezután született meg Gautama Sziddhártha (Buddha eredeti neve), akiről a jósok sok mindent jósoltak, de leginkább 2 dolgot: vagy híres hadvezér lesz vagy nagy szellemi tanító. Az apja persze a hadvezért látta benne és h garantáltan "ne tévelyedjen el" egy ilyen burokba zárta. A herceg csodálatos fényűzésben élt, mindene meg volt amit csak akart, de bezárva élt a palotában egészen közel 30 éves koráig. Akkor valahogy kiszökött és rádöbbent, h nem minden olyan fényes, mint ahogy azt ő addig megélte. Találkozott a betegséggel, az öregséggel és a halállal. Ez olyan hatással volt rá, h úgy döntött azután aszkéta életet fog élni. Elhagyta családját, lemondott a gazdagságról és további életét a megvilágosodás keresésének szentelte. Néhány évi szenvedés után rájött, h az önsanyargatás sem jó, mert csak elhomályosítja elméjét. Ezután a középutat járta és hosszas meditálás után a Bódhifa (egy fügefa) alatt ülve megvilágosodott. Szóval Sziddhártha herceg a Buddha. Viszont mivel, kellő meditálás után (és gondolom a Buddhizmus tanait követve) bárki (tehát te is, én is) megvilágosodhat (és már sokan megvilágosodtak) ezért számtalan buddha van, volt és lesz. Hát remélem h egyrészt nem írtam teljes baromságot a Buddhizmusról, másrészt most már talán kicsit világosabbak a fentebb írtak.
Miután kétszer körbejártam a Boudhanath stupát és kicsit sétáltam is rajta (egy szintre fel lehet menni), úgy éreztem meg kell pihenni esetleg egy kávé mellett. Így néztem ki a stupa mellett a Himalayan Java Coffee-t. Ez valami lánc lehet, mert benn Kathmandu közepén is van belőle. Modern kávézó, kártyát is elfogadnak. Itt ittam egy kávét meg ettem egy sütit, majd taxiba ültem és elvitettem magam a Monkey templomhoz.

Egy kolostor a stupáról fotózva

A sztupa bejáratát két szép elefánt jelzi

Ilyet is láttam a sztupán sétálva

A Bouddhanath stupa környezete

A taxis azt mondta megvár és visszavisz a hotelhez. Azt mondta h jobb lesz így, mintha dolgom végeztével ott helyben akarnék taxit fogni. Nekem eladta a dolgot (már nem tudom mennyi volt viteldíj). A név, Monkey templom (monkey = majom), egyrészt ne tévesszen meg senkit, nem a majmoknak állítottak templomot, másrészt inkább ragadványnév. A hivatalos neve Swayambhunath Stupa. Szóval ez is egy sztúpa.

Monkey templom sok sok egyéb kis szentéllyel

Ez is buddhista szenthely. Viszont a második legfontosabb a Boudhanath után a tibetieknek. A legfontosabb a nepáliaknak (leginkább a newariaknak). Egy kisebb hegy tetején csücsül a város nyugati szélén. Valójában ez is egy olyan hely, ahol nem csak a sztupa áll magában, hanem egyéb templomok, szentélyek, kolostor, könyvtár és múzeum is van ott.

Kolostor és egyben iskola, bent épp tanítás folyik

Ima-zászlók minden mennyiségben a stupa körül

Két irányból közelíthető meg. Keletről egy remek lépcsősor vezet fel. Potom 318 (egyesek szerint 360) lépcsőfok visz fel közvetlenül a stupához. Vagy a másik lehetőség egy út, ahol autóval is fel lehet menni és ekkor délről lehet közelíteni. A mese úgy szól, h Kathmandu völgyét valaha víz borította, amiből aztán kinőtt egy lótusz. Úgy tartják ez egy önteremtő völgy (self-created / self-manifested), tehát magától lett így ahogy. Aztán ott vannak a majmok (mert tényleg vannak majmok), akik szent majmok (szóval nem szabad bántani őket). Azért szentek, mert Manjushri emelte a hegyet, amin a stupa áll. Manjushri egy bódhiszattva. (Dejó, most ezt is el kell magyaráznom...) A Bodhisattva egy olyan személy, aki már úton van a megvilágosodás felé (tehát van esélye h buddha legyen). Szóval ez a csávó (Manjushri) olyan megátalkodott volt, h képes volt hosszúra hagyni a haját, ami csöppet tetves lett. Ezek a remek tetvek változtak át aztán majommá. (Megjegyzés: én nem tudom ettől miért kell nekik szentnek lenni, de így szól a sztori.) Szinten ez mi kis barátunk álmot látott, h ha ő odamegy a Kathmandu völgybe akkor lesz ott egy lótusz. Ezért aztán útra kelt, odautazott és imádni kezdte a lótuszt. (Mert a lótusz ugye szent a buddhisták és a hinduk szemében). Szóval ott a völgy tele vízzel, közepén a szent lótusz, és Manjushri azt gondolá magában, h ez a hely remek lenne egy település számára. Ezért aztán lángoló kardjával egy lyukat vága vala, a víz lefolyék vala és ahol a szent lótusz talajt fogott vala, ott emelkedett vala a hegy és rajta a lótusz virágából létre jöve vala a a sztupa. Aki nem hiszi járjon utána. (A következő 3 képhez nemigen kell kommentár)

A sofőröm tőlem nem kérdezte meg, h vajon akarnék e lépcsőzni, hanem egyenesen felvitt a déli bejárathoz. Valszeg jobb volt így, mert szeptember végén kellemes meleg napsütés volt, úgyh a 318 lépcsőfok leküzdése valószínűleg szívdobogtató és leginkább izzasztó kis testmozgás lett volna. Kifizettem a 200 rúpiás beugrót és máris benn voltam valahol. Egy kis udvaron, ahol rögtön volt egy kút, amibe jó szerencse reményében érméket lehetett dobálni. De nem ám pénzt. Persze azt is lehetett volna, gondolom senki nem szól meg érte, de ott volt egy érmeárus is.

Kút a bejáratnál. Lehet bele pénzt dobálni jó szerencse reményében

Balra lépcsők indulnak kellemes fasor alatt. Jobbra pedig az árusok hada dörzsöli tenyerét minden egyes látogató láttán. Rögtön jött egy önkéntes túravezető. Láttam h nem hivatásos úgyh taktikusan megkérdeztem, ugyan mennyiért szeretne kalauzolni. Megegyeztünk 700 helyi egységben, gondoltam legyen neki is jó, meg nekem is, ha esetleg értelmesen beszél. Beszélt. Balra indultunk a fák alatt, ahol rögtön a majmokkal találkozhattunk. Lelkesen mutogatta a dolgokat és mesélte, amit mesélni kellett. Meglepően sok a majom. Ha jól emlékszem, 2 ezret emlegetett. Közelítettünk a sztupa felé, de persze előtte bevitt egy zengőtál boltba. Nem tudom hogy hívjuk szépen magyarul, ha egyáltalán bárhogy is hívjuk. Healing bowl a becses neve, de mondják singing bowl-nak is. Nekem a zengőtál megfelel. Szóval ezek a fémből készült tálak olyanok, mint a Kalmopyrin és az aloe. Mindent is gyógyítanak. A bácsika, 12es szintű gyógyító és 4 danos tálkészítő mester (a bolt tulaja, a többi az én hülyeségem) elmondta, h sok helyen kamu tálakat árulnak. Ezek nagyon könnyűek és megszólaltatásuk ugyan működik, de amint leveszed az ujjad róluk, elhallgatnak. Az igaz zengőtál, masszív darab, nem tökéletesen sima a felszíne, mert kézzel készül és természetesek a kisebb dombocskák rajta, illetve még sokáig szólnak azután, h levetted a kezed róluk. Ezeket demonstrálta is és a demonstráció igen meggyőző volt. Vannak kicsi és hatalmas tálak. Akár a fejedre is teheted kalapként, de természetesen az is gyógyító vagy legalább is terápiás feladatokat lát el és nem az eső ellen véd (de amúgy az ellen is csak nem ez a feladata). Meg is mutatott párat. Szemre, testre és fejre. Én nem tudom h ezek tényleg hatnak e, de az biztos h mega jól nézett ki az egész demonstráció. Amit a fejemre rakott és megkongatta, az tényleg kellemesen rezgett körül rajtam. A szemre való meg olyan h vizet tesz bele, becsukott szemed előtt megkondítja, kinyitod a szemed és látod, amint az apró vízcseppek ott ugrálnak előtted. Szóval én elhiszem h ez akár hasznos is lehet, de sűrű bocsánatkérések közepette, üres kézzel távoztam. Egyrészt gondolom h nem 5 rúpiáért adnak egy ilyet, másrészt - és ez volt a teljesen igaz kifogásom az út elején - még a túrák előtt voltam. Semmit nem akartam megvenni azért, h esetleg magammal cipeljem, vagy éppen a hotelben hagyjam megőrzésre. És a tálak esetében az a helyzet, hogy kell szerintem hozzá valaki, aki tudja, honnan, milyen erősen kell kongatni vagy rezegtetni, h valami hatása is legyen. 

Zengőtálak a Good vibes oldalról

A sztupa körül kb 100 kisebb nagyobb szentély van még és a lépcső felől ott a brutál nagy vadzsra (vajra). Szanszkrit szó, melynek jelentése mennykő vagy gyémánt. Amúgy meg fegyver vagy éppen szimbolikus szertartási eszköz. Magába foglalja a gyémánt elpusztíthatatlanságát és a mennykő ellenállhatatlan erejét.

Stupa a lépcsőről fotózva, középen a vajra

Kilátás a Kathmandu völgyre

A sokadik szentély a sztúpa körül

Imamalmok, amiket illik megtekerni

Még több kis szentély

A stupáról nem nagyon tudok sok újat mondani. Olyan, mint a másik. Már bocsánat, ha valakit ez sért, de a stupa az stupa. Nagy fehér dóm, tetején aranyos díszítésű toronnyal, amin a mindenféle szimbólumok vannak. A wiki linken (angol) részletesebben olvashatsz az épületről. Inkább azt említeném még meg, hogy aki nem látott még sztupát, annak van egy jó hírem. Itthon, Magyarországon is lehet sztupát találni. Nem is kicsit. Zalaszántó mellett található a Béke sztúpa, ami 30m magas és maga a Dalai Láma avatta fel. Akit bővebben érdekel az itt olvashat róla.