Rio - Első nap 2. rész

Azt nem is említettem, h Corcovado és Sugarloaf között megálltunk még egy helyen. Ez is egy ilyen kis kilátópont. Itt magyarázta el Fernando h az öbölben van egy börtön (asszem ma már nem használt). Amikor oda vittek valakit rabnak sosem mondták meg h tulajdonképp tekintse magát hallottnak, de aki oda került annak nem volt esélye. Mert odavitték erre a kis szigetre (inkább egy szikla) és mondták a raboknak h ne kiabáljanak mert nincs őr, de mindennap jön egy hajó kajával. Valóban így is volt. Csak éppen ha jött a dagály, akkor nem volt olyan pont a börtönben, ami szárazon maradt volna. Tehát a dagály annyira elöntötte az építményt h senki sem élte túl. Bamm. Kényelmes megoldás.
Innen asszem látszódott a lóversenypálya, a 220ezer lakost számláló legnagyobb favela és egy másik 40ezres is. A kilátóponthoz sétálni kellett vagy 200m-t és közben fura hangot hallottam. Mintha egy gyenge motorú és föld alatt dolgozó fűrész indult volna be. Kérdeztem mi ez? Hát ez valami bogár, ami a föld alatt fejlődik 6-7 évet, aztán kijön a fényre és kb 15 napot él amíg szaporodik aztán csókolom. Szegény... Én ezt értettem vezetőm szavaiból. Most h rákerestem a neten ez valami kabóca-féle lehet (wiki).
Szóval az erdőbe (Tijuca Forest wiki) autóztunk és Fernando időről időre megállt vagy lassított és mesélt pár szót arról amit látunk. Rendszerint 1-1 növényről volt szó, h honnan származik meg hogy került az őserdőbe. Ja és hát ez egy telepített őserdő. Valami olyasmiről van szó h réges rég Rióban rengeteg kávét és cukrot termeltek. Ott ahol ma az őserdő van. Szóval a sok kávé és cukortermesztés kiszipolyozta a földet és veszélyeztette az ivóvízellátást. Ezért aztán megszabadultak a cukortól és a kávétól és elkezdtek erdőt telepíteni és ehhez sok helyről sokféle facsemetét hoztak vagy kaptak.
Szóval a Chinese view kilátó. Ez is egy pont valahol 380m magasan ahonnan jó a kilátás a városra. Látszik innen is a Krisztus-szobor, a Cukorsüveg, a lagúna (nem tom mi a neve), a Leblon és Ipanema strandok. Miért van még egy ilyen kilátóhely? Nos ez valahogy úgy van h kínaiak települtek Rióba talán az 1800as években. Tea termesztésben segédkeztek, de talán macerás volt a teát eljuttatni a kereskedőkig, mert hosszú úton kellett szállítani. Ezért a kínaiak építettek egy utat Rió központjából az őserdőn keresztül Alto da Boa Vistába. Ez utóbbi még mindig Rió része de az út nélkül meg kellett kerülni az erdőt vagy mi. A lényeg h ezen kemény kínai munkásokra emlékezve épült egy ilyen pagoda szerű valami és ez nagyon populáris lett nekünk turistáknak.

Ennyi minden látszik onnan

Tomi a Chinese-view pagodája előtt

Ezután következett a vízesés. Na nem túl nagy, de azért szép. A környéke is nagyon rendben van. Nem csak fák és virágok vannak ott hanem 1-2 építmény is ami nagyon szép díszes. Itt láttam csak állatot, konkrétan tukánt. Ketten ültek fenn egy magas fán de sikerült legalább egy félig értelmes képet készíteni róluk. Ide amúgy úgy érkeztünk meg, h Fernando engem kirakott az autóból h sétáljak végig egy kis ösvényen és annak végén abba a parkolóba érkezek majd ahol ő vár majd. Valóban így volt de sajnos a kis ösvényen semmi érdekfeszítőt nem láttam. A vízesés után még megálltunk egy mesterséges tónál, amiben elég nagy halak és pár kisebb teknős látható. Mikor már majdnem elhagytuk az erdőt, megálltunk még egy helyen. Ennek talán nincsen neve, én legalább is nem ismerem, de innen sikerült egy elég jó képet lőni a Császár-arcáról. Ez kérem egy nagy szikla amiben felfedezni vélik a helyiek egy uralkodó arcát. De itt mindenben látni lehet valami mást is. A Sugarloaf oldalában (a sziklában) pl egy madarat lehet kivenni, aztán a belvárosban van két egymás melletti felhőkarcoló és azokat úgy építették meg h a kettő között egy kereszt alakja rajzolódik ki. Természetesen csak a megfelelő szögből látható így.

Két tukán

Díszes ivókút

A vízesés

Face of the Emperor (A császár arca)

Mivel elég korán végeztünk a tervezett dolgokkal és Fernando azt mondta h szívesen elvisz máshová is ha megmondom mit szeretnék látni. Mivel vasárnap a betervezett favela-nézés kétséges volt, megegyeztünk h elvisz a legnagyobb favelába és utána még a belvárosban található boltíves vízvezetékhez is elvisz.
Szóval először is a Rocinha favelához mentünk. Ez Rio legnagyobb favelája. Fernando szerint 220ezren élnek itt, de a wikipedia cikke szerint ez egy régi feltételezés és egy 2010es felmérés szerint a valós lakosság 70ezer lehet.

Csarnok a favelába menet. Itt szoktak gyakorolni a szambások és elvileg valami esti buli volt előkészülőben

A Rocinha

A favela egyébként nyomornegyedet takar (wiki). Valaha azt a városrészt nevezték így, amely kunyhókból állt, természetesen vezetékes víz, csatornarendszer és elektromos ellátás nélkül. Ma ez már nem feltétlenül igaz, hisz például a Rochinaban majdnem minden ház téglából és betonból épült, és majdnem minden háztartásban van elektromosság, vezetékes víz és szennyvízelvezetés is. Legalább is alapszinten. Ahol mi sétáltunk ott is volt nyílt szennyvízcsatorna és ugye nem árasztott rózsaillatot. A már említett 2010es felmérés szerint Brazília lakosságának 6%-a él favelákban. Ez talán nem tűnik soknak, de azért ne felejtsük el h az ország népessége 190 millió (2014es adatok szerint 202M), szóval a 6% azért még mindig 11-12 millió embert jelent. Mint a favelák általában, a Rocinha is hegyoldalban található így sétánkat emelkedőn kezdtük. 

Egy ponton az úton olyan dugó alakult ki, ami úgy tűnt nem fog hamar feloldódni, így alternatív útvonalon indultunk el. Itt kicsit izgultam mert tényleg a tipikus 40cm széles kis csapásokon mentünk egy darabig. Mellettünk mind2 oldalon több emelet magas házak, felettünk száradó ruhák és nem mellesleg ha kinyúlt volna egy kéz az egyik ajtón és megragad, akkor Fernando észre sem veszi h a szervkereskedők rabja lettem. Azt mondta amúgy h az alsó 2/3 része a negyednek biztonságos, de a felső részre még ő sem megy, mert az még mindig a drog és fegyverkereskedők birodalma. Egyszer valami NatGeo riport kedvéért felmentek oda vagy 6an és rájuk is jött egy banda h akkor adjatok oda mindent. Természetesen azonnal fegyverekkel néztek farkasszemet. Nem világos nekem h pontosan hogyan, de valahogy megmenekültek. 

Szóval a sikátorokban kaptattunk egy darabig aztán kimentünk a fényre. Fernando mindig elől ment, én mögötte. Időről időre megállt és intett h fotózhatok. A szabály az h az utcát és a környéket lehet fotózni, ha nincs túl sok ember. Portréfotót felejtsd el. Azt ha megpróbálod még mindig könnyen villanhat a penge vagy valami. Szóval embereket nem szabad fotózni. Aztán itt-ott mesélt is valamit. Pl volt egy rész, ami tulképp apartmanokból áll. Az állam építette és valami olcsó pénzért adta a favelákban lakóknak. Cserébe a tulajdonosok aláírták h 5 évig nem adják el és nem adják ki. Ez egy elég kulturált résznek tűnt. Amúgy is több emeletesek a házak de ugye senki sem lakik több szinten, kivéve a gazdag-negyed lakói. Igen, van gazdag-negyed a nyomornegyedben. Ott is megálltunk. Ez leginkább abból áll, h van egy zárható udvar, azon körben 2 szintes házak. A lakók beállhatnak az udvarra a kocsijukkal. Amúgy nem tudom mennyi embernek van a favelában kocsija, mert az utak keskenyek és inkább rengeteg motorost láttam. Szerintem tipikusabb a motor (robogó), mint a kocsi. Amúgy nekem úgy tünt senki sem törődik igazán velünk. Nem az volt, h ahol jártunk, ott mindenki megállt és megnézett magának vagy méregetett volna. Emberek jönnek-mennek, végzik a dolgukat: vannak boltok bár kissé rendezetlennek tűntek kintről, fodrászat, manikűrös, kajáldák (na nem fancy étterem, inkább kifőzde jellegű), de állítólag bank is van, bár azt én talán nem láttam. Szóval valószínűleg már hozzászoktak az ott lakók, h a turisták is bejárnak hozzájuk. Igaz Fernando nagyon látványosan kirakta a túravezetői igazolványát mielőtt bementünk a favelába, lehet ez biztosítja h ne ugorjon nekünk senki?! Mindenesetre érdekes séta volt. Egyedül nem merészkednék be, bár lehet h ha csak egyszerű ruhában, ékszerek és kamera nélkül csapnánk ott egy sétát, akkor sem szólna és bántana senki.
 

Ez még a negyed eleje

Sikátorban

Szeretik a graffitit

Ezek azok a házak amit nem adhatnak el adott ideig

utcakép

Kábelezés rendben

A gazdag-negyed udvara

A fát nem vágták ki, inkább beépítették

Rocinhatól egy 30-40 perces autókázás volt visszajutni a belvárosba. A part mentén mentünk így elhaladtunk pár strand mellett. A parton nagyon épül (illetve inkább nagyon nem épül valami). Rákérdeztem mi az. Elvileg egy vasutat akartak már a focivb-re összehozni, de egyértelűen ez a projekt nem jött össze. Fernando úgy tudja, h most inkább bicikliutat szeretnének oda, de számomra kétséges h összejön az Olimpiáig vagy akár a következő 3 évben. Mire a vízvezetékez értünk már éreztem h eléggé elfáradtam. Fernando biztatott h ő megáll a parkolóban én meg sétálgassak csak és fotózzak bátran ennél az építménynél de a fáradtság és néhány nagyon rossz arcú HVCS (helyi vagány csávó) miatt, inkább nem merészkedtem túl messzire az autótól, így nem is sikerült igazán jó fotót csinálni. Nem baj, egyel több ok, h visszamenjek Rióba. Elmagyarázom. Bár azt mondom h ez vízvezeték, valójában ez egy boltíves hosszú fal. Aqueduct ahogy az angol hívja. Tehát olyan híd formájú inkább. Carioca Aqueduct a neve, de Arches of Lapa (Arcos da Lapa) néven is ismert. Az 1700 évek elején építették, h megoldják a város vízellátását. A terv az volt h a Santa Teresa hegynél eredő Carioca folyó vizét vezetik be Rio központjába. El is készült a mű 1723ra, de 1744ben már látszott h baj van vele. Egy portugál építmény alapján újraépítették 1750re. Egészen a 19. század végéig működött, akkor azonban megoldották a vízellátást máshogy. Az építmény innentől inkább viaduktként működik, mert összeköti a Santa Teresa városnegyedet Rio központjával. 1896 óta ráadásul egy villamos is közlekedik rajta és állítólag érdemes egyszer végigdöcögni rajta, mert ugyebár nagyon szép a kilátás. Úgyh ezért is vissza kell mennem Rióba.
 

Aqueduct

Ezzel nagyjából vége volt a napnak. Természetesen Fernando kért egy kis pluszpénzt ezért a 2 extra programért. Én meg megkértem h úgy vigyen vissza a hotelbe h útba ejt valami boltot, ahol tudok venni 2 palack vizet. Mondta h semmi gond és elindultunk. A bolt, amit ő tudott a környéken nem volt nyitva. De sebaj mert számos egyéb bolt van arra majd fordul párat. Addig addig fordulgattunk, hogy végül is egyszer csak megálltunk és mondta h sétáljak be 20m-t egy utcán és ott fotózzak. Néztem rá bután, h miről beszél, és akkor elmondta h Selarón lépcsőinél vagyunk. Gondolta h már úgy is erre járunk, akkor nézzem meg. Olvastam erről előzetesen, de nem volt tervben h megnézem. Selarón lépcsői, illetve az Escadaria Selarón egy híres lépcsősor, amit egy chilei művész készített. Selarón abban az utcában lakott, ami valójában egy lépcsősor volt. 1990ben elég rossz állapotban volt már a lépcső és Selarón elkezdte felújítani. De a környékbeliek nem voltak boldogak mert Selarón egy nagyon színes lépcsőt kezdett el kialakítani. Sárga, zöldd és kék színeket használt, a Brazil nemzeti színeket. A 250 lépcsőfok 125m hosszan nyúlik el és 2000 csempe borítja, amit 60 országból szereztek be. 300 csempát maga Selarón festett kézzel és mindegyiken egy terhes afrikai nő látható.

Selarón lépcsői

Lépcső közelebbről

Kézzel festett afrikai terhes nő