A szobor közel 100 éve áll a hegy tetején. Fernando szerint elsősorban túrista-csalogató célzattal készült, illetve h jelképe legyen a városnak. Szóval nem azért készült h megmutassák a világnak mennyire hithű emberek laknak ott, de természetesen nem véletlen az sem h Krisztusról készült szobor és nem valami másról. Az első ötlet egy katolikus pap terve volt, és aztán amikor megvalósult az építés a riói egyházmegye volt a finanszírozó. Részleteket a wikipédián olvashattok, én csak a leírást másolnám be ide: "egy hatalmas Krisztus-szobor, amely mintha oltalmazón magához akarná ölelni a várost – a mozdulat a szenvedély és a tökéletesség érzetét kelti, egyben kifejezi a felszabadulás és függetlenség örömét".
 |
| Krisztus "előtt" |
 |
| Ezt látja a szobor (háttérben a Cukorsüveg) |
 |
| Cristo Redentor / A Megváltó Krisztus szobra |
Amikor berepültünk Rióba, péntek este, igyekeztem a repcsi ablából kikukucskálni és felfedezni a szobrot a levegőből. Ez azonban nem sikerült, aminek az lehet az oka, h a repcsiben rossz oldalon ültem. Hétfő reggel már 8:30 körül ott voltunk. A hegyre egy darabig fel lehet menni, de aztán meg kell állni jegyet vásárolni. Nem egy fenséges a helyszín. A jegyértékesítés jelenleg fémkonténerből zajlik, a pénztáros természetesen leginkább portugálul beszél, de legalább lehet kártyával fizetni. A konténer mögött egy omladozó épület áll. Igen áll, mert bár nagyon romos de fő szerkezetét tekontve rendben van és Ferdnando szerint épp felújítása zajlik. Illetve annyira nagyon nem zajlik, mert volt valami jogi herce-hurca körülötte, h ki üzemeltetheti, meg ki újíthatja fel és h egyáltalán fel szabad-e újítani. Most már szabad az út a renováláshoz de hogy mikor lesz kész az kétséges. Fernando szerint az Olimpiára szerették volna megcsinálni, hogy kis étterem, ajándékbolt, jegypénztár és talán még pár szobás hotel is lenne benne. Mindenesetre mi megvettük a jegyet és kicsit visszábbsétáltunk oda, ahol kisbuszok álltak. Innen ugyanis ezekkel juthat fel a túrista a szoborhoz (sétálni / bringázni is lehe talán). Ja és asszem vonattal is fel lehet jutni, ráadásul ez a vonat elég rég szolgálatban van: a szobrot nyílván nem helyben faragták. Párizsban készül és a kisvonattal szállították fel a hegyre darabokban.
A következő kocsi kb 2 percen belül indult és csak 5-en voltunk benne, így kényelmesen elfértünk. Meg kell jegyezzem ez a rész nem tetszik a szobornál. A jegypénztártól felvisznek kocsival a bejáratig. Ott aztán felmehetsz lifttel még 2-3 emeletet. Onnan pár méter után mozgólépcső visz fel a szobor lábához. Kicsit nekem túl van ez csinálva. Már bocsánat de ha meg szeretnél nézni valamit, mozdítsd meg a hátsódat. Legyen ott valami rendszer ami mozgássérülteknek segít, de miért kell teljesen automatizált és gépesített rendszer ahhoz h a szobor 3 méteres közelébe kerülj? Na mind1. Ott voltunk a 710m-es hegy tetején, a 30m magas szobor lábánál(+8m a talapzat amin áll). Voltak már túristák de abszolút kényelmesen elfértünk. Esetleg 1 percet kellett várni ha a tökéletes helyről akartál képet a szoborról vagy a kilátásról. Sok mindent itt fenn amúgy nem lehet csinálni. Megnézed a szobrot, körbejárod, közben megfigyelheted a 6-8 milliós várost. A szobortól balra (ha a szobor mögötted van) ellátsz messze (ha jó az idő) Petropolis városáig, láthatod a Guanabara-öblöt, a Riót Niteroival összekötő hidat, a Maracana stadiont. Ha egy irányba nézel a szoborral akkor előtted a Cukorsüveg-hegy és kilátás a tengerre. A szobortól jobbra pedig a Copacabana és Ipanema strandokban gyönyörködhetünk. A szobor hatalmas ha a lábánál állsz és egészen kis semminek érzed magad. Viszont amikor a város egyéb pontjairól meglátod, akkor meg azon gondolkodsz h ez a hatalmas valami a messzeségből nézve milyen kicsinek tűnik.
Fernando szerint régebben a szobor belsejében fel lehetett mászni a tetjéig, de ma ez már zárva van. Viszont a szobor aljában van egy kis kápolna, ahová Fernando mindig bemegy egy imára, amikor turistákat visz fel, és egyébként keresztelők népszerű helye a kis kápolna. Pár lépcsővel lejjebb, van pár ajándékárus és némi frissitőt is vehetünk magunkhoz. Mi ezeket kihagytuk. Amikor úgy éreztem körbenéztem a szobornál, elindultunk lefelé. Megint csak gyors volt az út, mert még leginkább felfelé jött a legtöbb ember. Kocsiba vágtunk magunkat és elindultunk a Cukorsüveg felé.
Kellett némi idő h átérjünk és az is látszott az érkezésnél h itt már többen vannak. Fernando kirakott a kocsiból kb 30m-re a libegő bejáratától és elment parkolót keresni. Én itt először is felhajtogattam a nadrág szárát h nyáriasítsam magam. Mert ugye Brazíliában "közeleg a tél" és én úgy készültem h nem vittem rövidnadrágot. Ez Curitibában nem gond mert ott kellemes 20 fok van, kivéve az esős-szeles napokat, amikor inkább 15-16. Azonban Rióban más a helyzet, ott 28-30 fok van (volt). Ez pedig nekem tökéletes nyár. Amikor igazi nyár van akkor 40-45 fokban olvadoznak ott az emberek. A másik dolog, amit tettem az pár fotó elsütése volt azon (számomra érthetetlen) emberekről, akik a gránitfalon igyekeztek felmászni a libegőnél a hegyre. A hegyet reggel épp tökéletesen süti a nap. A gránit gondolom remekül melegszik, tehát 10 óra magasságában amikor én láttam őket, valszeg már könnyen ropogósra lehetett sülni ott, de ennek ellenére jó néhányan igyekeztek ott mászni.
 |
| Falon aszalódó mászók (karikázva az emberek) |
 |
| Kicsit közelebbről... |
Fernando megjött és elindultunk jegyet venni. Sor még nem volt és a guide amúgy is előre tud vinni. Igen-igen, jól olvasod, ha vezetett túrán vagy akkor az "egyszerű" turistát be lehet előzni. Amúgy mindenhol megvan a kiépített cikk-cakk h a lehető legtöbb embert sorba lehessen állítani. Viszont ahogy mondtam, a jegypénztárig még simán eljutottunk és csak utána kellett kicsit várni. Mert a libegőt nem tudja a guide-sem gyorsítani. Szóval itt előre mentünk a sorban h tutira beférjünk a következő kocsiba és aztán vártunk. Amúgy ha sorban állsz, akkor sem kell unatkozni. Ott vannak a mozgó árusok akik vizet, szalmakalapot, Riós táskát és egyéb remek dolgokat árulnak ha vevő vagy rá.
Szóval ez a Cukorsüveg-hegy egy természetes képződmény és ott áll a Guanabara öböl szájában. Ha a tetején állsz remek kilátás nyílik a városra és látszik a Krisztus-szobor is. Miért cukorsüveg? (wiki) Mert olyan az kúpos alakja mint amilyen formában régen a cukrot szállították. Az 1900as évek elején valaki kitalálta h milyen jó lenne oda egy libegő és aztán 1912re meg is valósították. Két lépésben lehet feljutni a kb 400m magas hegyre. Az első kocsi az Urca nevű köztes pontra visz (kb 200m) és már innen is jó kilátás nyílik főleg Botafogó strandjára. Urca-n már van mit nézni: növények, helipad, a libegő korábbi kocsijai, kávézó. A második libegő repít fel a Cukorsüveg tetejére. A kilátás innen is pazar, Niteroi innen már jobban látszik, továbbá kivehető a tengerből kiemelkedő börtön és a Santa Cruz erőd is. A hegyen lehet sétálgatni és akár még majmocskákba is belefuthatunk. Természetesen van itt is kávézó, ajándékbolt, stb. Nehéz dönteni a helyek között de talán a Cukorsüveg nekem kicsit jobban tetszett.
 |
| Kilátás Urca-ról: Bal oldalt a Botafogo, jobbra pedig a Flamengo strand |
 |
| A belföldi reptérre itt fordulnak rá a repcsik (nyíl) |
 |
| Tomi és a Cukorsüveg |
 |
| Hosszan elnyúló Copacabana |
 |
| Belföldi reptér (Santos Dumont) |
Leereszkedés után újra kocsiba ültünk és a Tijuca felé vettük az irányt. Ez volt a befoglalt túra harmadik eleme. Na nem az egész őserdő, mert az 32nkm, de azt ígérték h keresztülhajtunk az erdőn, h elérjük az ún. Chinese-view kilátópontot és a Taunay vízesést. Mindeközben ha szerencsénk van láthatunk különféle madarakat és egyéb állatokat. Nos annyit előre h nekünk sok szerencsénk nem volt. A sokat emlegetett majmok például nem jelentkeztek egyáltalán. Szóval amíg az erdő felé autóztunk volt idő beszélgetni Fernandoval. Főleg h remek dugó volt a városban. Fernando világot látott ember. Tanult az Államokban, építészmérnök lett, de végül is belátta h több pénzt tud keresni ha kétkezi munkát végez: falazás, ácsolás stb. Tanár is volt és elpanaszolta h eleinte az tök jó volt, mert a suliban kapott kaját amennyit csak akart, meg megbecsült melónak számított. Viszont ez is megváltozott és mostmár kevesebbet adnak a tanárnak, nincsenek olyan extrák mint kaja (vagy nem annyi mint korábban) és már nem is annyira menő a tanítás. Aztán azt is megtudtam h meg se tudja számolni hányszor volt műtve, meg h ő is megműtötte egyszer saját magát (valamit kibányászott a lábából). Kedvenc sztorija h egyszer egy orvos azt mondta neki h ha kiheréltetné magát akkor sose lenne beteg. Állítólag azt mondta a dokinak, h amint a doktor úr elvégzi a műtétet saját magán, utána ő is vállalja. Amúgy meg van győződve h az orvosok adják-veszik a betegeket mint állatokat a vásárban és csak arra mennek h minél több pénzt levarjanak a betegről. Állítólag 2 ismerőse / barátja is meghalt az utóbbi pár évben, akiket a dokik 1-1 műtét után mesterséges kómában tartottak és szerinte valaki "véletlenül" kihúzta a dugót. Szóval itt már éreztem, h nem akarnék ott kórházba menni.
A dugóban csücsülve megkérdeztem h melyek a jó környékek Rióban. Na ezt nem kellett volna. Sok jó környék van, de az nem jelent semmit. 4 éve épp pár turistát kísért és ugyanígy a dugóban ültek mint velem és akkor két motoros odagurult az előttük álló autóhoz, szó nélkül lelőttek mindenkit benne majd két kis táskát lenyúltak. Ezután megindultak Fernando kocsija felé, de fél méterre az ablaktól valamiért meggondolták magukat és elhajtottak. Remek. Innentől kezdve amikor lámpa előtt várakoztunk mindig ez jutott eszembe. Amúgy nem beszélt sokat az öreg úgy magától, de ha kérdeztem válaszolt meg amikor a nevezetességeknél voltunk, akkor elmondta a vonatkozó infókat / érdekességeket. Ja és csinált képeket is rólam és rendszerint kérni sem kellett, hanem ő magától ajánlotta és mondta h ide meg oda álljak, mert onnan lesz jó.
A Tijuca őserdőben látottakról majd a köv. poszt mesél....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése