A medve nem játék - Kalandozások Erdélyben - 07.31 - 4. nap

Úgy döntöttünk tartunk egy lazább napot (értsd nem utazunk Nx100 km-t). Korond-Parajd-Szováta volt a cél. Útban Korond felé megálltunk Szejkefürdőn, h lefotózzuk azt a 12 székelykaput, amit Orbán Balázs emlékhelye előtt helyeztek el. Ezek már nem mai darabok. Elég idős kapukról van szó, általában 100-200 évesek. Orbán Balázs fő műve, a Székelyföld leírása mindmáig a legjelentősebb útleírás Székelyföldről.

Ezen fél órás szösszenet után már igazán Korond felé vettük az irányt. Korond tulajdonképpen a turisták kötelező vásározóhelye. Egyetlen probléma vele, h nem csak helyi, illetve nem csak Székely népművészeti tárgyakat lehet itt beszerezni, hanem Románia már tájairól is akad itt árus szép számmal. Sőt, matyóhímzéses ingeket is láttunk. Egy szó, mint száz, figyelni kell, h mit veszünk meg.

Korond valójában Székelyföld legjelentősebb fazekasközpontja. A hagyományos korondi színvilág a fehér alapon zöld, sárga és barna színek. Jellegzetes motívum az életfa, az indaleveleken álldogáló madárka, az előre vagy visszatekintő szarvas és a díszes virágformák. Vannak megbízható mesterek, akiket az útikönyvek is megemlítenek, illetve a helyiek javasolnak. Ilyen pl. Józsa János, akit Gábor ajánlott nekünk. Egyszerű felismerni a portékáit, mert bele van írva a neve.

Korond maga egy nagy piac. Szinte minden háznál árulnak valamit. Csak győzzed végignézni és eldönteni, mit is szeretnél. A teljesség igénye nélkül: agyagedények, zománcozott edények, szőttesek, fajátékok, fali díszitő tárgyak, faragott eszközök, mézek, szörpök, lekvárok, stb. Eltöltöttünk itt 2 órát és elköltöttünk egy kis pénzt. Nekem egyébként túl sok volt ez. Túl sok árus, túl sok áru. Nem nagyon tudtam feldolgozni a vizuális élményt, ami ért. Képtelen voltam felfogni h az ezer és egy bódé mindegyikében, hogy lehet ezer és egy különféle dolgot árulni. Sok mindenről nem is tudtam mi is az, de megkérdezni sem mertem, mert akkor még talán ma is ott állnék a 223. boltban és hallgatnám az aktuális tulaj meggyőző érvéit, h miért az és miért pont ott a legjobb. Mivel azonban nem akartam semmi nagy (értsd nem határozott céllal érkeztem oda) dolgot venni, így csak bambultam és érzésre megvettem pár dolgot. Vannak erőszakoskodó árusok is. Egyik pl mindenképpen be akart invitálni a boltjába, de olyan hangnemben, h már csak azért sem mentem be. Pedig rám-próbált mind2 alkalommal, amikor eljöttem előtte. Józsa úr boltjában is jártunk. Nagy szívfájdalmam, h éppen ott láttam egy fali dísztányért, ami a 7 honfoglaló vezért ábrázolta. Azt el tudtam volna képzelni a lakásban, de marha drágának éreztem (25ezer HUF-t mondott a mester), így otthagytam.

Ezek Józsa János művei

A tányér nincs meg de a vázán is a vezérek vannak

A séta és vásárlás után, újra autóba vágtuk magunkat és Parajdra utaztunk. Gondolom mindenki vágja, h Parajd nevezetessége a sóbarlang. Rengeteg turista van Parajdon. 20 RON-ért lehet jegyet váltani a föld mélyére, ahová busz visz le. A busz kellő mennyiségű turistával, vagy max. 50 percenként indul. Kb. 5 perc alatt leér egy tágas barlangba, de onnan még sok lépcsőn kell lesétálni az igazi barlangig. Belépsz, hűvös van, érzed h más a levegő, mint kinn. Fázósoknak mindenképpen javasolt a pulcsi és a hosszú nadrág. Minden nagyon szürke ott lenn. A holdbéli táj tulajdonképpen hatalmas termek egymásutánja.

A barlangba rendszeresen járnak asztmások és más légúti betegségben szenvedők (kúra jelleggel, mert egészséges). Elvileg kórház is üzemel lenn, de h hol azt nem tudom, mert bejáratot nem nagyon találtam. Lehet eldugták?! Addig vagy a barlangban, amíg akarsz. Fél óránként indulnak a buszok a felszínre.

Mit lehet lenn csinálni? Nos, nekem éppen emiatt vannak vegyes érzéseim a hellyel kapcsolatban. Érdekes, izgalmas, de valamelyest csalódás volt. Annyira ráálltak ott lenn a turizmusra, h az (számomra) már zavaró volt. Játszótér van a gyerekeknek, hatalmas felfújt bohócfejű ugrálóval, meg minden, ami a kölköknek kell. Étel és italárusok, rengeteg asztallal, székkel általában két oldalt a fal mellett. Lehet hatalmas csoportos tornázáshoz csatlakozni, ping-pongozni. Emberek tollasoznak, de olyan természetességgel a barlang közepén, mintha legalább is kijelölt pályán lennének és azt sem bánják ha én átesek rajtuk. Épül egy kalandpark (ez minek????) és van egy templom. Ez abból áll, h a barlang egyik végét lezárja egy fakerítés és azon belül van minden templomba szükséges elem, fából. Közvetlenül emellett van a nagy csoportos tornahely, ahol az edző jó hangosan számol. Engem ez marhára zavart. Lehet h mise idején nincs torna, de akkor is fura. Ezen túl láthatjuk h a falak csillognak a sótól, de az egésznek olyan jellege van, mintha egy marha nagy betonbarlangban lennél. Az egyetlen különbség h jó a levegő. Volt ott egy 2-3 oldalas leírás, h miért is gyógyhatású a levegő. Mind szép és el is hiszem, de azért elgondolkodtató h napi több ezer látogató, vajon hogyan befolyásolja a bacik és akármilyen egyéb kórokozók számát a levegőben. Mert azok onnan lentről nem nagyon mennek sehová szerintem. Na mindegy.

Ez lenne a Templom rész a barlangban

Tükröződő padló és rengeteg fény

Jön ki a busz a barlangból

Miután feljöttünk a "bányából", kerestünk egy helyet ahol éhségünket csillapíthattuk. Egy étteremben toltunk be ezt-azt. Én egy parasztcsorbát (mint később kiderült, inkább csak sima zöldséglevest) marhapörivel és puliszkával. Nagyon ízlett, de mivel minden leves csorbának hivatik, jó eséllyel én nem az igazi erdélyi csorbát kaptam. Ez a kaja kb 17 RON volt. Nagyon reklámoztak Parajdon egy lekpeházat, hát megkerestük és 7 RON ellenében beléje is mentünk. Trópusi lepkéket találtunk a lepkeházban. Óriási nagyokat! Szépek, de némelyik még kicsit ijesztő is a szárnyán lévő hatalmas szemmel.

Itt kell megjegyeznem, h a sóbarlangban van WIFI. Teljesen free, no jelszó. Az egy hét alatt ez volt az egyetlen alkalom, amikor a világhálóra léptem és rögtön be is csekkoltam a barlangból. Se a TV, sem a net nem hiányzott. Az egyetlen hír, amit valamelyest hallottunk azok az olimpia magyar vonatkozású részei voltak, mert Attis ezeket úgyis figyelemmel kísérte.

Ezután hazafelé vettük az irányt. Szováta és a Medve-tó kimaradt. Ennek egyik oka, h Gáborékhoz 17:30-ra voltunk hivatalosak és kb arra se lett volna idő h odaautózzunk Szovátára meg vissza. Gáboréknál kóstoltunk jó kis szilvapáleszt. Két fajtát! Aztán kaptunk egy előadást a család szülésznőjétől, h a szeder, málna, áfonya és fenyőrügy szörp, illetve lekvárok miért egészségesek, melyik milyen bajra jó. Ezekből természetesen vásárolni is lehetett és mi vettünk is bőven. Asszem kb majdnem mindent elhoztunk. Minden 12 RON volt. A fenyőrügy lekvár és szörp annyira egzotikusan hangzott, h elhatároztam azokból szereznek kell 1-1 adagot. A fenyőrügy elvileg a légutakra, légúti betegségekre van nagyon jó hatással. Azóta a lekvárt fogyasztom. Kicsit fura az íze, de ezt nem a kenyérre-kenős lekvárként kell elképzelni. Nem, nem. Ez inkább olyan h betolsz egy kiskanállal reggel (és/vagy este), vagy belekevered a joghurtodba, stb. 2/3 fenyőrügy és 1/3 alma keveréke, ahogy az előadáson meghallgattuk és elég sokáig tart "összedobni". Fenyőrügy begyűjtés gondolom külön kaland, aztán ha az megvan akkor azt áztatják egy napig, majd átmossák, törik és megint állítják, majd jön az alma, azzal összekeverik és még egy napig kevergetik.

A napot asszem tárkonyos krumplileves és pörkölt zárta (már ami a kaját illeti...). Reggelire meg cérnakolbász volt, nagyon-nagyon királyos padlizsánkrémmel.