Úgy történt, h ez év márciusában Gyulára mentünk hosszú hétvégére és ott valahogy hirtelen felindulásból eldöntöttük, h akkor nyáron elmegyünk Erdélybe. No azért nem annyira hirtelen volt ez. Karesszal már 3-4 éve beszéljük, h akkor "jövőre Erdély" de vhogy ez még nem jött össze. Aztán 2010-ben Vera és Attisch már tettek egy látogatást, de mi valamiért akkor nem tudtunk csatlakozni. Mivel így négyesben voltunk Gyulán és ők szívesen kalandoztak volna Erdélybe újra, hát így eldöntöttük, h akkor most megyünk. Gyula után 2 héttel le is volt zsírozva a dolog, h a Vidra Bungalókban fogunk lakozni.
Mire eljött az indulás, kiderült, h kicsit többen leszünk. Összességében 9en. Vera szülei és testvére, illetve a szülők keresztfia csatlakozott az egyik oldalról. Aztán mivel Kareszra időközben rátalált a szerelem, Niki jött az ő oldaláról.
3 gépjárművel vágtunk neki az útnak szombat reggel, 7:30 után pár perccel. Legalább is ekkor indultunk Kállósemjénből (enyém lakhely). A cél a Székelyudvarhelyhez közeli Zetelaka. Ide a Vállaj, Nagykároly, Zilah, Kolozsvár, Torda, Aranyosgerend útvonalon igyekeztünk eljutni. Ez cirka 500km és nem autópálya, szal 7-8 órásra terveztük az utat, plusz megállók, így este 6ra saccoltuk az érkezést. A tervezés elég jó lett, már nem vágom, h pontosan mikor értünk oda (ide? a kézirat még ott készült, de a gépelés meg csak hazatérés után), de nagyot nem tévedtünk.
Szállásadónk Gábor&Tünde. Beköszöntünk hozzájuk és után volt még pár km a valódi szállásig. Útban oda, rögtön megálltunk a víztározónál, amin átjöttünk, egy fotó erejéig. Félelmetes és lenyűgöző látvány, mint minden nagyobb tározó. Egyik oldalon ugye település. Erről érkeztünk. Majd hatalmas fal és a túloldalon sok-sok víz. Látványosan magas a vízszint és az ember beleborzong, ha elképzeli mi történne ha átszakadna. A szint egyébként most alacsonynak tekinthető. 2 éve, árvíz idején, több méterrel magasabb volt, mint hallottuk. Gábor azt is említette, h most 2 hónapja nem volt csapadék a környéken.
Természetesen érkezéskor már várt a finom krumplileves, székelykáposzta tejföllel és desszertnek egy kis fánk. Majd' elfelejtem! Áfonya-fekete cseresznye likőr volt az aperitif, nyamm. Egy diszkrét kis kancsóval került belőle az asztalra. Jót ettünk és jól laktunk a finomságokból. Ezután kipakoltunk a kocsikból a bungalókba, melyek szállásként szolgáltak a következő 1 héten. Én a Kakukk nevűt kaptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése