A medve nem játék - Kalandozások Erdélyben - 07.29 Vasárnap - 2. nap

8kor volt reggeli. Felvágott-tál és zöldségek, valamit tea ki tudja már hány gyógynövényből. Természetesen kávé is volt, de azt még reggeli előtt elfogyasztottam. Meg mindenki más is. Arra gondoltunk, h 2 autóval mégis könnyebb együtt haladni, mint 3-al, így kicsit tömörültünk.

Székelyudvarhelyen, Csíksomlyón és Tusnádfürdőn keresztül a Szt. Anna tóhoz és a Mohos láphoz igyekeztünk aznap eljutni. Általánosan elmondható h itt, Székelyföldön, nem túl unalmasak az utak. Kanyargós, visszafordító, folyamatosan emelkedős (jó, néha lejt is), már kissé félelmetes is néha, de mindenképpen lélegzetelállítóan szép. A Szt Anna tó felé haladva talán 1200m tengerszint feletti magasságban is jártunk, pedig a tó, "csak" olyan 950m magasan van.

Szállásadónk, Gábor, javaslatára álltunk meg Mikó váránál az út elején, Csíkszeredán. Ez Csíkszereda egyetlen igazi műemléke. Négy sarokbástyás, késő reneszánsz stílusban épült. A mainál jóval díszesebb, eredeti várat a 17. század első felében építette Hídvégi Mikó Ferenc, Bethlen Gábor fejedelem tanácsosa. A 17. század második felében a tatár pusztítás idején a vár nagy része megsemmisült. A 18. században újraépítették, de már sokkal egyszerűbben és aztán főként laktanyának használták.

Elég könnyen megtaláltuk a szögletes várat, a városházával szemben, egy ortodox templom mellett. Sajna a vár felújítás alatt áll, ezért csak nagyon kis részét lehet látogatni. A személyzet nagyon kedves és rögtön tengernyi infóval láttak el, h mit fogunk látni és miért van időhöz kötve a túra kezdete. Valójában nincs is megkötve, mert ők csak javasolják az indulási időt, de ha nem akarunk várni, mehetünk azonnal. 3-4 terem az egész elérhető kiállítás és abból kettőben, rövid, némafilmet is vetítenek, h a várhoz kapcsolódó történeteket megérthessük. Ezért hát az időzített indulás, h ha azt követjük, akkor nem zavarjuk meg az előző csoportot. Mivel nekünk 9 percet kellett várni, simán vártunk.

Na innen indultunk tovább a Szt Anna tóhoz. Egy kialudt vulkán (vezetőnk szerint csak nyugvó), a Csomád hegy két kráterének egyikében alakult ki (vezetőnk szerint a tó a mellék-kráterben van). Igazi természeti ritkaság, Dél-kelet-Eu egyetlen krátertava. Majdnem szabályos kör alakú, hegyek gyűrűje veszi körül. Nyáron sok a fürdőző (helyi és turista egyaránt).

A zegzugos tájban gyönyörködve, girbegurba utakon hajtottunk a tóhoz. Csak a visszaúton tudatosult, h a kacskaringós út az erdőben, sokkal kellemesebb, mint városi szerpentin. Elég meleg volt aznap és a fák nyilván csökkentették a hőérzetet, viszont rendkívül poros volt az út (emlékezzünk, hetek óta nem esett). Az erdélyi utakra eléggé jellemző, h néha útszűkület is tarkítja a meredek kacsázó aszfaltot (vagy éppen macskakövet). Itt aztán az autós kénytelen néha megállni és a szembe jövőt elengedni. Még akkor is, ha a tábla szerint éppen a mi irányunkból lenne elsőbbség. Mikor mi már majdnem ott voltunk a célnál, szabályos dugó alakult ki. Nem értettük miért. Már ott is lehetett jegyet venni (10 RON). Mi éltünk is a lehetőséggel. 1,5km múlva volt a parkoló (marha nagy rét). Ott szépen megmutatták az irányítók, hová szabad parkolni. Ez a nagy mező kempingként is funkcionált. Van WC, büfé, kürtőskalácsos, jégkrémes. A parkoló egyik oldalán a tó, a másikon a láp. A tóhoz kocsival is tovább lehet hajtani (+10 RON). Természetesen a tónál nincs túl sok hely, így aztán a séta mellett döntöttünk. Újabb 1km, de lefelé!!! (Minek jöttünk akkor ennyire fel???) Persze a sétáló emberek egy rész lusta és ők inkább egy elég meredek hegyoldalon ereszkednek le. Tény h csalogató a rövidebb út, mert elindulsz és azt látod h melletted jobbra és kb 20m-el lejjebb már visszakanyarodik a szerpentin, de oda azért nem 1xű lejutni. Nem is vagyok benne biztos, h sok időt lehet nyerni, mert a legtöbben majdnem h négykézláb csúszva teszik meg a rövidítést. A lényeg, h mi sétáltunk és megállapítottuk h a brutálisan jó idő és a hétvége nagyon sok embert odacsalogatott.

A tónál kielemeztük a helyzetet: megállapodtunk h ha ott pihenünk / fürdünk kicsit és utána 4 órára megyünk vissza a parkolóba h onnan induljunk a láp-túrára, akkor sose érünk haza, márpedig 7re kértük a vacsorát. Így a csapat egy része pár fotó elkattintása után azonnal visszaindult, h a 2 órakor induló túrát elkapja. A parkolónál előbb vizet vételeztünk, mert a készleteink már erősen fogyóban voltak, aztán megpróbáltuk kitalálni, honnan is indul a túra. A Mohos tőzegláp a vulkán főkráterében van, 800m átmérőjű. Számos csillogó tószem és különleges növények tarkítják. Hogy a látogatók ne károsítsák a környezetvédelmi területet, a környezetvédők egy keskeny fahidat építettek ki az ingoványos felé, és ezen keresztül a láp egy része bejárható. Csak vezetéssel lehet megtekinteni, ennek ára 5 RON. A túra nem indult pontosan 2kor, viszont 30-40 percnél nem is hosszabb.

A bejáratnál mondta el emberünk, h a hegy csak szunnyad, adott esetben újra kitörhet. A legutolsó kitörés után a kráterben víz gyűlt össze és annak tetején a vulkáni hamuban telepedett meg a moha (több különféle moha). A kráter legnagyobb része ilyen, de ahol nem telepedett meg semmi (eddig) ott vannak a tószemek (nyílt vízfelület), amelyekből 15 van. Egy idő után persze az élet utat tör magának és nem csak moha él ott meg, hanem komolyabb növények is. A táptalaj azonban elég gyér. Nagyon érdekes h míg a láp szélén még hatalmas fenyők nőnek, amint belépünk a láp területére, a természeti kép jelentősen megváltozik. Csak apró fenyőcskék vannak, meg természetesen a cuppogó lápban megtelepedni képes növények. Nem túl sok ilyen van. A kiépített ösvény két kis tavacskát érint. Az eligazítás nagyon kényelmesen történt, elvégre vezetőnk erdélyi ember, nem beszél túl gyorsan, viszont nagyon ízesen. A modern, rohanó világhoz szokott turista mar majdnem késztetést érez, h megkérje a túravezetőt, beszéljen gyorsabban. Mi nem tettünk ilyet. Kivártuk a beszéd végét, majd végigjártuk az ösvényt. 4-5 helyen álltunk csak meg és a végén a parkolóhoz viszonyítva a láp bal szélén bukkantunk elő.

Mire visszasétáltunk az autóhoz, a csapat többi része is ott volt már. Némi készülődés után nekiindultunk, h megtegyük utunkat az ellenkező irányba, ezúttal főként ereszkedve. A napot zöldséglevessel és sült csirkével zártunk. Jóllaktunk.