A medve nem játék - Kalandozások Erdélyben - 07.30. - 3. nap

Megjegyzés: nagyon nem haladok ezzel a gépeléssel. már augusztus vége van, és még csak 2 nap van meg. lehet mégis lapost kellett volna vinnem a kirándulásra és füzetbe firkálás helyett rögtön begépelni...

Miután érkezésünk estéjén erősen átvariáltuk az eredetileg eltervezett programot, hétfőn került sor az egyébként elsőnek tervezett, Gyilkos tó és Békás szoros meglátogatására. A reggeli tojásrántotta és paradicsom saláta volt.

Kb 200m megtétele után ereztük, h valami nem kerek. Konkrétan a kerék nem volt eléggé kerek: bal hátsó defekt. Konkrétan Attis autóján. Mivel volt pótkerék, nem estünk pánikba (meg amúgy is, 9 ember csak megbirkózik egy kerékcserével, az már majdnem akkora személyzet mint az F1-ben, tehát akár 6-8msp alatt is kész lehetünk). Háromszög kirakva, kerék le, pótkerék ki. Csillogott, mintha most gurult volna le a gyártósorról. Egyetlen gond volt csak vele: nem lehetett felrakni. A kocsi 4db 16"-os keréken gurult, a pótkerék meg 15"-os volt. A tengelyen meg volt valami extra fémdarab, h a 16-ost fogadni tudja. Ezt a fémdarabot viszont nem nagyon tudtuk hirtelen leoperálni. Okay, lyukas kerék vissza, szivargyújtós pumpával levegő befúj, visszagurul szállásra, másik autó beüzemel. Még jó, h 3 autó volt. A 16-os kereket azért leszedtük és magunkkal vittük, h útközben valami gumissal megfixáltathassuk (szép magyar szó!). Találtunk is egy ilyen jellegű szervizt, ahol 10 perc sorban állás után, mintegy 2 perc alatt, 10RON ellenében orvosolták a problémát.

Következő megálló a Gyilkos tó volt. Közben persze megálltunk azért pár kép elkattintásának erejéig. Megálltunk, pl. egy kőbányánál. Erről sokat nem tudok mondani. Mész-mész, egyszer csak táblák az út mellett, meg kis parkoló kialakítva. Meg lehet állni, és megtekinteni h a gépek mekkora lukat vágtak a földbe.

Elég szépséges volt a látvány útközben. Na nem annyira a kőbánya, hanem amikor kapaszkodsz felfelé kocsival. Főként h az út egy része hiányzik, illetve most építik újra. Ez még mind a 2 éve történt heves esők és áradások utózöngéje. Amit a víz akkor elmosott, most építik újjá.

A Lacu Rosu - ahogy errefelé hívják -  igazi természeti ritkaság. 1837-ben a nagy esőzések következtében a Békás-patak fölött magasodó Gyilkos-kő leszakadt és elzárta a patak folyását. Az így keletkezett tóban, a víz különleges kémiai összetételének köszönhetően, konzerválódtak a víz alá került fenyőfák, s a fatörzsek csonkjai ma is hátborzongató látványt nyújtva merednek ki a tóból (a borzongás intenzitása persze a mindenkori vízszinttől is függ). A tó a nevét onnan kapta, h a földcsuszamlás az itt legeltető pásztorokat is maga alá temette és a hagyomány szerint az ő vérük festette vörösre a tó vizét (valójában a hordalék).

Egy sétával kezdtünk a parton. Lehet csónakázni is (nem lehet viszon fürödni, vagy horgászni), de mi arra nem vállalkoztunk. Igen a tóból kiállnak a fenyők, de inkább azért szép, mert körülötte hatalmas fenyőerdő húzódik a hegyek oldalában. A parton remek kis kirakodóvásár van, igyekeznek megkönnyíteni h elköltsd a pénzed. Meg persze vendéglátó egységek is akadnak: kürtőskalács, jégkrém, étterem. A vásárlás után úgy éreztük, ki kell próbálnunk a micset. 4db, kenyérrel és mustárral 10RON. Ide vele! Nem rossz, sőt ha éhes vagy kifejezetten finom. Mi ez? Hús. Olyan mintha a sült kolbászt összekevernénk a fasírttal. 3-4 féle húsból készül, rendszerint birkahús is van benne. Grillen megsütik, te meg tolhatod az arcodba. Lekísértük kürtőskaláccsal.

Gyilkos-tó

Tovább mentünk a Békás-szoros felé, de kicsi izgultunk, mi lesz, mert szép sötét felhők gyülekeztek az égen. A szorosig a látvány megint csak nem semmi. Itt is akadnak éppen épülő utak. Izgalmas, adrenalin-növelő tud lenni, ha az út mellett 100m mélység tátong és nem feltétlenül van az út szélén korlát. A szoroshoz közeledve hatalmas sziklát pillantottunk meg, tetején kereszttel. Az az Oltárkő. Állítólag régen egy 5ágú csillag állt a kereszt helyén. Egy bebörtönzött rabnak valaki felajánlotta, ha a csillagot lecseréli keresztre, akkor kiengedik. Ez azért nagy kihívásnak tűnik, mert az Oltárkőhöz nem könnyű feljutni. Konkrétan nehéz. Nem tudjuk, h a legenda igaz-e, de a kereszt ott figyel (a mellékelt link ezt a storyt nem említi, de én hallottam és megosztottam).

Amikor a Békás szoros "kezdetéhez" érsz, rengeteg árust és parkoló autót látsz, de a forgalom nem áll meg, szóval vigyázni kell. Nagyon impresszív a szoros (milyen szavakat tudok!). Egyrészt a törpénél is törpébbnek éreztem magam a minden irányból felém tornyosuló sziklák között, másrészt nem értettem, a növények hogyan képesek ott megtelepedni. De valahogy sikerült nekik, mert a sziklákból álltak ki.

Elindultunk egy sétára a szorosban, ami leginkább azért érdekes, mert természetesen mint minden más út, ez is kanyarog. Az út mellett meg ott csörgedezik egy kis patak, amihez egy ponton elég könnyen le is lehet mászni a sziklákon.

Tovább haladva sajnos rendőröket és hegyimentőket láttunk és egyben előttünk emeltek ki egy testet a mélyből. Sajnos már élettelnül feküdt. Illetve én elsőre láttam, h furán fekszik a férfi a hordágyon. Nem éppen egy életmentésre alkalmas pózban, ha értitek. A rendőrök ugyan csak a járműveket irányították, de a gyalogosok is megálltak h a szerencsétlent bámulják és mert talán arra vártak h a rendőrök majd őket is irányítják. De a rend őrei nem nagyon foglalkoztak a gyalogosokkal, így mi továbbhaladtunk.

Elhaladtunk egy újabb sor árus előtt és kb 100m séta után visszafordultunk. A szoros, az szoros és bár izgi lett volna végigsétálni benne, egyre jobban izgultunk az eső miatt. A helyi árusok elkezdtek rendesen mozgolódni. Fóliákat szedtek elő és letakargatták a portékájukat. Egy órát biztosan a szorosban töltöttünk és már akkor is csapott az eső, amikor kiszálltunk a kocsiból. Úgy gondoltuk, a helyiek csak tudják, mikor kell letakarni az árut. Visszamentünk a kocsihoz és leszakadt az ég. Amiatt aztán nem hajtottunk végig a szoroson a kocsikkal, mint ahogy azt eredetileg terveztük. Továbbá a Békási víztározóhoz sem mentünk el, hanem hazafelé vettük az irányt. Az eső nem esett mindenhol egyforma erővel, de az út 90%án végigkísért. Biztos voltam benne, h a szálláson is szakad, de tévedtem. Kb 8km-rel a cél előtt, mintha elvágták volna a felhőt (vagy kifogyott a víz belőle). Minden száraz volt.

A közel sem tökéletes napot, tökéletes vacsora zárta: csülkös bableves, palacsinta 4-féle lekvárral. Magdika volt a mi szakácsunk. Isten áldja, h ilyen jól főz. Teletömve távoztam az asztaltól. Némi pihenő után egy áfonyasörrel locsoltam meg a vacsit.