Nos az utolsó nap is eljött. Péntekre 2 nagyobb program volt. Az első a Varság meglátogatása és a zsindelypattintás megtekintése volt.Székelyvarság Hargita megye legnagyobb szórványtelepülése. Ez azt jelenti, h marha nagy területen elég kevés ember él és konkrétan használhatod az "átugrom sóért a szomszédba, félóránként kavard meg a levest" kifejezést. Ami ennél is izgibb az a megközelítése. A linkelt oldalon le van írva szépen, h melyik útról hogy és merre kell menni. Én azt tudom elmondani, h megtalálni nem túl nehéz mert kb a világ legnagyobb székelykapuja áll a határon, de viszont és azután már készüljetek fel egy technikás útra és kb. legjobb ha Kamazzal mentek.
Egy darabig még egész tűrhető a nem aszfalt-út is, de aztán jön a durvulás. Le volt szépen szervezve a dolog nekünk, Gábor szalvétára le is rajzolta, h hol merre kell mennünk, illetve megjelölte azt is, h ha ezt látjátok akkor már nem jó helyen vagytok. A lényeg az volt, hogy egy pontig el kell h jussunk és onnan viszont lesz egy vezető. Hát eljutottunk mi valameddig, de ott kissé tanácstalanok lettünk, h merre is az arra. De az idő mindent megold és ki is derült h nem vagyunk rossz helyen, csak még nem vagyunk ott, ahol lenni kéne. Hamarosan már csak útkezdeményen haladtunk. Próbáltuk csodálni a tájat, de nem volt könnyű, mert marha nagy port vertünk fel. A táj amúgy hegyes (meglepő, ugye?), méghozzá az a fajta ahol látod h kő van a minimális gaz/fű/gyep alatt és ha valami 10cm-nél magasabbra nő, akkor az már valszeg megmarad és jó eséllyel fenyő lesz belőle.
1-2re odaértünk mesterünkhöz, aki a bemutatót hivatott tartani. Nem akarok hazudni, de nem emlékszem. Talán Imrének hívták. Szóval Imre bá fogadott bennünket és pár kedves mondat után beterelt bennünket a műhelybe. Pár lépcsőfok lefelé, balra el és már ott is voltunk műhelyben. Kb. 4x4-es helyiség de rengeteg cuccal tele. Mi 12-en mentünk talán, mert egy 4 fős csapat is csapódott és így éppen le tudtunk ülni. Imre mester elmondta, h néha 30-40 fős csoportnak tart bemutatót és akkor természetesen van egy kis nehezítés, mert ugye ki kell pakolnia az udvarra. Velünk jó dolga volt, mert ha valami eszébe jutott h megmutatná, akkor csak került-fordult a sufniban és már meg is volt az eszköz.
Mibe kerül ez a bemutató? 60RON a zsindelypattintás vagy 100 (ebben már vagyok biztos) ha pattintás és kis dézsa készítés is előadásra kerül. Mi a zsindellyel indultunk, de végül láthattuk a dézsát is és így az eredeti 60 helyett többet fizettünk, de már nem vagyok biztos h 100 volt-e vagy több. Viszont nem kell kérem megijedni, mert a 60 vagy éppen 100 RON az nem per koponya, hanem per csoport. Szal ha sokan vagytok, akkor szinte ingyen van, viszont ha jól sejtem, akkor vendéglátónknak ez nem rossz bevétel. Főként, h dézsát is lehet venni, de erről majd később. Szóval mi is ez a zsindely dolog? Hasított vagy fűrészelt fából készült tetőfedő anyag. Ha láttál már pala tetőt, akkor könnyű elképzelni: ez pont olyan csak zsír más. A négyszögletes pala helyett képzelj oda hosszú téglalap alakú fát, ami ráadásul még szép díszes is lehet és ezekből van a tető kialakítva. Kell is hozzá jó sok, kb. pár ezer. Nem írnám le ennél precízebben a dolgot, hanem ezen a Wiki linken el lehet olvasni. Inkább próbálom megfogalmazni, mit láttunk. Vett a mester a kezébe egy szép szál, kb. 40 cm hosszú, tömbfát, és mint amikor a tűzrevalót hasítod, ő is nekilátott. Azért zsindelypattintás ez, mert ahogy a tömbfát hasítják, azt nevezik pattintásnak. 2cm vastag lapokra hasgatta a tömböt, de én mondom azt géppel nem lehetett volna jobban kimérni, h 2 cm-es legyen és Imre bánál egyetlen mérce volt: a szeme. Amikor ezzel a pattintgatással megvolt, akkor jött még csak a java. Szépen simára kell "csiszolni" a léceket, amihez azokat egy ilyen fa-satuba fogat be. Lábbal.
Ezután nekiesett egy éles szerszámmal, aminek sejtésem sincs mi a neve, de mindkét kezével belekapaszkodott és elkezdte hántolni a fadarabot. Ahogy a hánt lejött, ott szép sima maradt a zsindely. A folyamat végén a zsindely egyik végét ívesre vágta. Nah, gondoltam ez nem egy nagy dolog, bár gondolom még ezt sem tudnám megcsinálni anélkül, h leizzadnék, de ekkor elkezdte a mesét, h a munkafolyamat másik része a fehérnépnek való. Fogott egyszerre vagy 20 ilyen félkész lécet és befogatta egy másik szerkezetbe. Tulajdonképpen annyit rak bele, h bele kell kalapálni a léceket és mire az kész, azok annyira beszorulnak, h nyugodtan lehet dolgozni velük, nem fognak kiesni. Azt még nem mondtam, h ez a zsindely egyik oldalán vastagabb, a másikon meg nyilván vékonyabb. A vastagabb oldalba ezen a második szerkezeten hornyot kell készíteni, így a zsindelyek egymásba illeszthetőek. Ez a hornyolás ahhoz képest, h fehérnépnek való munka, már kívülről sem nézett ki könnyűnek, aztán amikor meg a kezembe vettem a kész zsindelyt és megláttam milyen mély, hát elkerekedett a szemem. Imre bá ugyanis jóízűen elhúzogatta azt a marha éles fura eszközt, láttuk h a forgács mint a csiga tekeredve hullik a földre, a mester meg mesélgetett közben, de messziről nem látszott h olyan mélyre ment volna.
Közben előkerült a kedves felesége is és elég jól elugratták egymást, na meg felbukkant egy kb. 10 literes üvegecske is, benne áfonyalével (pálesz). Meg is kóstoltuk, nagyon ízlett is és külön izgalmas volt, h ott úszkáltak az áfonyák a poharunkban. Ezt elvileg úgy készítették, h adott az alkohol, meg adott a gyümölcs és ez utóbbi leöntök a szesszel aztán a dolgok összeérnek. Jó anyag. Mivel a zsindely elkészült, szóba került a kis dézsa. A mester végül is ezt is elmutogatta, amihez megint 2x át kellett rendezni a műhelyt, de a dézsakészítést már nem írnám le, mert nem emlékszem ilyen részletességgel, de az is nagyon érdekes volt. A dézsa ára egyébként 50RON.
Miután mindenki kapott egy a mester által aláírt zsindelyt és szépen elbúcsúzkodtunk, elindultunk vissza a civilizáció felé. Fél úton azonban elkanyarodtunk és megnéztük a Csorgókő-vízesést. Nagyon megkapó, és fel is lehet mászni a tetejére. Mi itt meg is ebédeltünk, mert néhány pad erre kiváló lehetőséget adott az erdő közepén.
Innen délután 1re kellett megjelenni a másik találkozó helyen Ivóban. Délutáni program a Madarasi Hargita bevétele volt. A Madarasi Hargita Székelyföld legmagasabb csúcs a maga 1801 méterével. A leglátogatottabb hegycsúcs a Hargitában. Ha a Varságra azt mondtam, Kamaz kell hozzá, akkor ide egyenesen helikoptert javaslok. Van út, de nem halandó járműnek való. Ivóból traktorral és terepjárókkal viszik fel a turistákat. Mi egy terepjáróval mentünk. Sofőrünk, egy hölgy elmondta, h aznap hajnal 4kor kezdett, mert valaki a tetőn akart lenni napkeltét fényképezni. Ő felviszi az embereket, ott hagyja őket 2 órára és közben lemegy egy másik fuvarért. Nyilván ha már egy csoport végzett, akkor lefelé sem üresen megy. Na, ha megszakadok akkor sem jut eszembe, h ez mibe került, de asszem itt HUF-al fizettünk (talán 15ezer volt a csoportnak???). Elvileg Hargitafürdő felől jobb az út és onnan mi is felmehettünk volna saját kocsival, de amíg egyszer ki nem próbáljuk, addig nem tudhatjuk biztosan. Ezen az útvonalon elég kemény a menet. Leginkább úgy lehet elképzelni, h le van öntve a kő és ahogy sikerül úgy mész rajta. Nem zúzott kő hanem olyan szép formás, kilós, pár-kilós darabok. 1650 méteren van a menedékház, meg még pár panzió és egy szálloda is. Utóbbi elég puccos és gyaníthatóan inkább télen jobban kihasznált, mert most csak lézengtek ott az emberek. Szóval a menedékházig visz az autó, onnan meg gyalog lehet csúcsot támadni. A 2 óra, amit kaptunk elég karcsúnak tűnt, bár a sofőr állította, h 30 perc alatt kényelmesen fel lehet sétálni. Hát nekünk egy elég erőltetett menettel volt 45 perc. Szal.... Nagyon szép a kilátás már menet közben is, a csúcson meg aztán pláne. A csúcs egyébként tele van oszlopokkal, keresztekkel, mert mindenki aki ott jár igyekszik nyomot hagyni maga után. Ennél nagyon többet nem mondanék. A linken lehet tájékozódni, és leginkább javaslom a személyes látogatást, mert úgy lehet igazán élvezni a látványt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése