Kitörés 25 / 35 / 60

A Kitörés Emléktúra megemlékezés, azokról a magyar és német katonákról, akik a II. világháborúban két és fél hónapon keresztül hősiesen védték Budapestet a Vörös hadsereggel szemben (történelmi megemlékezés by Origo(r).

Attól függően mennyire vagy perverz (=kemény) választhatsz, hogy 25, 35 vagy 60 km-en próbálod ki magad. Én úgy gondoltam 25km-re jó vagyok.

Ez egy teljesítménytúra és 8 óra a 25km szintideje. Hogy még izgalmasabb legyen, február elején rendezik, mert akkor van a történelmi évforduló és ugye éjszaka kell sétálni. A 60-asnak 17 óra a szintideje és februárban ugye ez mindenképp azt jelenti h éjjel is kell menni.

Norbi volt az ötlet eszmei szerzője, hogy erre rá kéne menni. Ezúton is köszönet érte. Február 7én még nem tudtuk h nekivágunk-e. Nem volt az a tipikus téli idő, sőt inkább őszies: pár napja esett az eső és szombatra is esőt mondtak. Érdemes-e elindulni h nyakig sárosak legyünk? Az öregek tanácsa figyelte az időjárás jelentést, ment a deriválás, a függvények teljes elemzése, mégis péntek este abban maradtunk, h majd szombat dél körül döntünk. Én a magam részéről lelkes voltam, mivel még ilyet sose nem csináltam, de természetesen a fejben végzet helyzetelemzés is azt mondta: vágjunk neki ez még nem extrém.

Szombat du 1 és 2 között megszületett a döntés: menjünk. Én már készültem pár hete, legalább is fejben, meg 1-2 cucc megvásárlásával, mondván, ha nem most akkor máskor is jó lesz. Viszont ez a sárban való caplatás elültette a gondolatot a fejembe h egy kamásli talán nem ördögtől való gondolat. A döntés pillanatában épp plázáztam (szándékosan alakítottam úgy a dolgokat) és a telefonos egyeztetés után be is vágódtam egy boltba megvenni a kamáslit. A legjobb döntés volt aznap.

A túra indítása du fél 5 és 7 között történt. A kis csapat azt beszélte meg h 5re ott vagyunk, majd regelés és indulás. A tömegközlekedés nekem jobban kijött, mint reméltem, ezért már 4:35-re a Várban (Kapisztrán tér) voltam. Ahogy mentem felfelé, már több százan megindultak. Szerintem mivel ott állt a tömeg, a szervezők jobbnak látták elkezdeni az indítást. Teljes katonai alakulatok jöttek szembe, meg persze rengeteg kisebb csapat, mint a mienk is.

Hazaérkezéskor

Regelés után megindultunk. Hatan. 17:35 volt. Kaptunk kis füzetet, benne útleírás, távolságok az egyes pontok között, szintkülönbségek, stb. A túra úgy van, hogy elindulsz a várból és a 25km-nél van a 6. ellenőrzőpont. Aki tovább megy a 60asra az ugye folytatja a sétát, aki meg nem az itt kiszáll. A 35km meg úgy jön össze h innen a 25ös ellenőrzőponttól lehet indulni.

Mindjárt az elején egy kaptatóval indul a buli. A Diós-ároknak nevezett úton kell felmászni egy kellemesnek annyira nem értékelhető emelkedőn. Voltak, akik a fogaskerekűt használták segítségül, de mi nem. Meg is lett az eredménye, mire a végére (tetejére) értünk, már úgy éreztük, jó lesz vetkőzni. Az idő amúgy meglepően jó volt. Szerintem +8 vagy 10 is lehetett.

Nem elemezném végig az utat. Ki kell ezt próbálni. Időre vagy sem. Éjjel vagy nappal, de a személyes tapasztalat az igazi. A lényeg h mentünk szépen, elég jó tempót diktálva. Első két ellenőrző ponting még nagyrészt aszfalton, járdán tart az út és itt még meg is álltunk szusszanni, inni. Hanem azért rájöttünk h nagyon állni sem jó. Mert ugye utána nehezebb megindulni, teljes száradásra úgy sincs esély, és ami a legrosszabb h amikor állsz megérzed a full átizzadt ruhát és még fázni is elkezdesz. Aztán meg eljött az igazi túra része is: földúton, ösvényeken. Mivel előttünk már pár százan áthaladtak arra, egy merő sártenger volt minden. Néha csak ragadt, máshol marasztalt, valahol meg csúszott, mint állat. Szerencsére 1-1 sáros szakasz után jött valami szárazabb rész is, kivéve mondjuk a 25km legutolsó - kb 1,5km-es - szakasza, ami végig cuppogott, mint állat.

Fretyak a bakancson

 

Nem nagyon értem miért jó beszívva túrázni. Azt elfogadom, h valaki 2-3 sör után indul neki a bulinak. Ha rendesen tolja, úgy is kiizzadja. Itt azonban volt pár egyén, akinek a 2-3 méteres környezetében elég volt megmaradni. Úgy bűzlöttek a füvescigitől, mintha parfümként használták volna. Az egyik ilyen többször is a környéken volt és én láttam 4x elesni. Összességében lehet többször ült, mint állt, pedig 2 botja is volt. Amennyire jó ötlet volt a kamásli, annyira hiányzott a túrabot. Egyszer nekem is sikerült seggre ülni, még az elején. A hegyeken és az erdőkben voltak olyan szakaszok, ahol régebben lehullott hó, nem olvadt el. Csak meg. Majd újra megfagyott és remek jég lett belőle. Ezen volt ugye egy finom kis sárréteg. Tökéletes kombó a csúszáshoz. Szóval figyelni kellett. Meg a bot jól jött volna az egyensúlyozáshoz. Ez ugye sárban is érvényes, mert elég meglepő amikor leteszed a jobb lábad és elindul balra, mert arra lejt a terep. Szóval a következő projekt egy túrabot beszerzése.

Hogy ne csak a beszívottakat szapuljam, megjegyzem azt is, h volt aki futva közlekedett. Terepfutó valszeg. Nem volt sok belőlük, de kettő tuti elment mellettünk. Gondolom, azért a sárban ok sem tudnak futni, de azért elég tempósan haladtak, amikor nem volt épp sártenger. Ennek fényében talán érthető az elmúlt évek rekordja, mely szerint a leggyorsabban 3 óra és 7 perc alatt teljesítették eddig a 25ös szakaszt.

Közelítő útvonal, de nem az igazi mert ezt már csak utólag hergeltem maps-on. I és J pontok között a zöld terepen vezetett az út

 

Az ellenőrző pontokon néha nem csak pecsétet osztottak, hanem csokit v meleg teát is. Mint említettem egy idő után már nem annyira táboroztunk le, hanem inkább haladtunk tovább és inkább ahol épp szükségét éreztük, tartottunk egy gyors pihenőt. 1-2 percet vagy talán még egy percet se. De az pont elég volt h kicsit kifújjuk magunkat. Az az igazság h számomra a legnagyobb kihívást a fél út körül kialakuló vízhólyag jelentette. Mert az tud azért fájni, meg a tudat h ott van, mert érzed ugye, már épp elég ahhoz h a 4. ellenőrző pont után elgondolkozz, h akár fel is ugorhatnál a villamosra, aminek az útját épp keresztezed. Szóval lett egy hólyag, illetve mint később kiderült 2, a bal lábamon. Emiatt a jobb több terhelést kapott, amit azért vettem észre, mert a combom elkezdett beállni. Hegynek le, de hegynek felfelé is. Nagyon jó volt megállni megpihenni, de ha 2 percnél tovább álltunk, akkor utána az első 100m elég gáz volt. Amikor folyamatosan haladtunk az elviselhető volt. Meg amúgy úgy voltam vele, h amíg nem ordítok a fájdalomtól addig nincs nagy baj és meg akartam csinálni. A sár és a terep meg annyiban jó volt, h nem volt túl sok idő azon gondolkodni h hol fáj, hanem sokszor csak a következő lépésekre figyelni, meg az egyensúlyra.  Szóval mentünk, mentünk, mendegéltünk, és az utsó EP után jött a nagy cuppogó szakasz. Hát azt nagyon utáltam. Már lassabban is haladtam, szűk is volt az út, így ha valaki jött és le akart előzni, akkor mindig félre kellett állni. Aztán folyton csúszkáltam is. Ekkor nagyon anyáztam, h miért is nem sörözni mentünk. Az se sokat segített h nem láttam a dolog végét. Illetve amit láttam, az messze előttem kacsázó fénypontok sokasága, ami azt jelentette h még van hová menni bőven.

Az Oklevél

23:30kor beértünk a 6. ellenőrző pontra, a 25ös szakasz végére. 6 óra alatt lenyomtuk. Elégedett vagyok. Azzal már nem annyira voltam elégedett, h egy remek kis sor végére kellett beállnunk, h megkapjuk az oklevelet, a kitűzőt és a kajára jogosító kis kupont. Meg az a tudat se töltötte el hatalmas örömmel a szívem, h kinn voltunk valahol a világ végén és még egy másik túra várt ránk, ahhoz h valami éjszakai busz közelébe jussunk. 30-40 perc sorállás után végre bejutottunk a presszóba és megkaptunk a jutalmakat. Én megugrottam a meleg teát és inkább lecseréltem szárazra a pólót és a pulcsit. Isteni érzés volt. Az a 30-40 perc, amíg ott álltunk a sorban az nagyon gáz volt. Éreztem, h teljesen vizes ruhám és eléggé fáztam is. Minden vágyam az volt h bejussak a kéglibe és átöltözzek. Amúgy az aláöltözék nagyon jól működött, nem az volt a legnedvesebb, hanem a rajta levő további rétegek.

Nem volt nagy élmény a 25ös célból elbotorkálni a "civilizációig". Ugyan kb 1-1,5km után már aszfalton voltunk és elvileg járt arra egy éjszakai is, de pont egy óra múlva jött volna. Hát arra nem vártunk. Szóval összességében egy cirka 4km-et sétáltunk még végig lejtőn mire lejutottunk a Bécsi-Vörösvári csomópontba. Természetesen elment előttünk a 960as éjszakai, szóval várakoztunk egy fél órácskát a következőre. Ez összességében jó buli volt, csak ne tört volna fel a lábam. Örülök h ott voltam, s talán egyszer a 60asnak is nekiugrok.