Hat hét Nepálban - Everest - Thamotól Toktokig

Okt29

Egész tűrhető hőmérséklet volt éjjel. Érezhető volt, hogy bőven alacsonyabb tengerszinten voltunk, mint a megelőző napokban. Rövideket, de mélyen aludtam úgyhogy elégedett voltam. A köhögés és a taknyolás azért még megvolt.

Pézsmaszarvas

Elindultunk Namche Bazaar felé és kicsit meglepődtem, mert enyhén felfelé haladtunk. Ongchhut meg is kérdeztem, hogy ez hogy lehet, de csak megerősített, hogy kicsit fel, és ne izguljak, mert utána már szintben fogunk menni. A nap szava a 'flat' (lapos) volt. Ahol Ongchhu szerint szintben mentünk, ott időről időre jött egy emelkedő. Szerintem olyan 200m-t szint össze is jött, amikor is egy helipadhoz értünk. Jöttek szépen sorban a helikopterek. Csodálkoztam is, hogy ott az isten háta mögött, mi volt az a nagy forgalom, de mire megkérdezhettem volna, éppen ráfordultunk a "célegyensre", ami Namcheba vezetett. Egyébként az Thamo-Namche szakasz is szép kis út, csak ne lett volna ennyire lapos 😀. Fenyő és rododendron erdőkön sétáltunk át és rögtön az elején pézsmaszarvasokat láttunk, bár számomra első látásra kissé kenguru fejük volt. Később keselyük repkedtek a fejünk felett. Aztán színes imafalak mentén haladtunk.

Szobám Thamoban

Napfényben úszik a közös helység

Fenyő és hegy

Mantrák az imafalon

Panoráma az út során

Namche Bazaar után erős ereszkedésben kezdtünk. Szépen haladtunk, nem sokat pihentünk, mert mindketten bírtunk menni. Namche alatt a rendőrségi ellenőrzőpontnál találkoztunk magyarokkal. Első alkalom volt, amióta Nepálban voltam. Namche határában egyébként magamhoz vettem kettőt abból a szemétcsomagból, amiről pár bejegyzéssel ezelőtt írtam. Bár Ongchhu át akarta venni, mondtam neki, hogy azért kértem két csomagot, mert ezt én akarom levinni és úgy gondolom, hogy kettőt bárki vállalhat, tehát szó sem lehetett róla, hogy ő vigye.

Helikopter és vízesés

Felszállás Namchenél

Felszállás Namchenél #2

Namche Bazaar

Vízzel hajtott imamalmok Namcheban

Innen lefelé sokat beszélgettünk. Előző nap kérte, hogy majd írjak róla értékelés. Mondtam neki, hogy nem gond, de az angoljáról is akartam szót ejteni és elmondtam, hogy azon még dolgoznia kell. Flottabbul kell beszélnie és több témában jártasnak kell lennie. Rögtön alá is támasztotta egy esemény eme visszajelzésemet. Egyszer megálltunk pihenni és miközben elmajszoltam két csokit, odajött hozzánk egy erősen extrovertált indiai trió, akiknek be nem állt a szájuk. Mondtam Ongchhunak, hogy velük nehéz dolga lenne. Én elég jól viseltem, hogy sokszor csendben mentünk egymás mellett, de ezek az emberek mindenképpen igényelték a társalgást. Velük nem tudna szerintem lenyomni egy kéthetes etapot, vagy legalább is az ügyfelek csalódottak lennének. Sok minden felmerült, hogy hogyan tanulhatna és meglepően jó beszélgetés alakult ki. Mivel megint láttunk pár brutálisan megpakolt portert, megkérdeztem mennyit keresnek ezek az emberek. Azt mondta, hogy napi 2-3000Rs a tarifa de 3000-et csak a tapasztaltabbak kapnak. Ez napi 6-9ezer forintnak felel meg. A magasabb ráta már-már azt mondom, hogy okés is, de azért ezt a munkát gondolom nem csinálhatják évtizedekig, mert tönkremennek benne.

Esztétikus szemétgyűjtő Namche alatt

Visszatekintés a magasban feszített függőhídra

Függőhíd kicsit közelebbről

Bengkarig akartunk menni és oda is értünk, de a szállás nem volt nyitva. Tovább mentünk a következő pici településig, de ide megint hullámvasutazással jutottunk el. Közben engedtem jól felbosszantani magam. Az egyik túrabotom tönkrement. Folyton összecsúszott és Toktok előtt majdnem a folyóba dobtam, de visszafogtam magam. Gondoltam aznap este még vetek rá egy pillantást, mert másnap Phakdingtól emelkedni kellett Lukláig.