Hat hét Nepálban - Everest - Pihenőnap Namche környékén

Okt 18
A pihenőnap megfogalmazás nem pontos. Az akklimatizációs nap a helyesebb kifejezés. Mivel Namche Bazar 3400m-en van és elég gyorsan ideér, aki EBC-t vagy Three Passes-t túrázik, célszerű itt "megpihenni". Hagyni kell időt alföldi testünknek, hogy szokja a magasságot mielőtt még fentebb tornázzuk magunkat a csúcsok felé. Az akklimatizáció alapelve, hogy kapaszkodj magasra, de horpassz a kanyonban (climb high, sleep low). Ennek megfelelően, ezen a napon felszerelésünket a szálláson hagytuk és kb 500m szintemelkedéssel az Everest View Hotelig sétáltunk. Ahogy a név sugallja, innen reméltük meglátni az Everest 8848m-es csúcsát.
Rögtön felfelé indultunk a szállásunktól és a települést elhagyva, a fokozódó emelkedő gyorsan izzadságcseppeket csalt a homlokomra. Ez a verejték tartósnak bizonyult, hiszen sokáig csak a hátunk mögött láthattunk lejtőt. Abba az irányba viszont remek kilátás bontakozott ki Namchéra és a környező hegyekre.

Namche Bazaar felülnézetből

Balra lent a Sherpa Kulturális Múzeum, balra a háttérben csipkés csúcsok 5000m körül

Némi kapaszkodás után madártávlati kép Namcheról

Két túrázó és két sherpa haladt aznap együtt a jó kilátás reményében. Ongchhu és Sabin, gyerekkori barátok, már előző nap is sokat beszélgetettek. Mint említettem Ongchhu angolja nem elég jó, hogy mindenről beszélgetni tudjon (jajj de nagyképű vagyok! én sem tudok mindenről beszélni angolul, de kicsit gazdagabb a szókincsem, mit az övé. Szóval kéretik nem lenézően értelmezni a fentieket), így neki kapóra jött az ismerős és kényelmesebb volt vele az anyanyelvükön trécselni. Sabin egy olasz csajt kísért. Érdekes módon Sabin nem porter-guide volt, hanem kizárólag kalauzolt és volt egy külön emberük, aki a csaj (nem kevés) csomagját vitte. Ők a tipikus EBC-t tervezték bejárni, ami napokig egyezik a mi utunkkal. Szóval gondoltuk, h miért is ne beszélhetnénk meg a dolgokat és haladhatnánk együtt. Az olasz csaj nem árulta el a nevét, amikor én bemutatkoztam (később azért kiderült, h Marina-nak hívják) és egyébként is csendes volt egész nap. Az mondjuk kiderült, hogy nehéz éjszakája volt. Hányt is. Így aztán elnéző voltam a csendességéért.

Panoráma az egyik pihenő ponton

Szépséges, de picike virág (ritkaság volt ősszel)

Sabin és Marina a helikopter bűvöletében

A Hotel Everest View 3880m-en van és nem is muszáj bemenni, hogy lásd, amit látni lehet, de nekünk időnk volt bőven úgyhogy kiültünk a panorámateraszra egy teára. Mocsok vastagon fogott a ceruza, de ez nem volt teljesen meglepő, mert a teaházakban már megfigyeltem, hogy az Everest régió látványosan drágább, mint az Annapurna. A rendelés, fogyasztás és fizetés kitett legalább 30 percet, de kilátásaink nem lettek közben jobbak. Elengedtük az Everestet. Reméltük, hogy az előttünk álló 6-8 napban lesz még alkalmunk megcsodálni. 

Nem tudom felidézni hogy melyik csúcs, de elég szép

Csak gyönyörködjünk a hegyekben

Itt kell megjegyeznem, hogy ezen a napon én szerelmes lettem. Szerelmes az Ama Dablam látványába. Mielőtt a hotelhez értünk áthaladtunk egy nagyobb platón, ahol helikopter leszálló is akadt. Erről a platzról szépen látszott, hogy érkezésünk tiszteletére, a felhők fellibbentek a Ama Dablam csúcsáról és az amúgy is eszményi magashegyi tájat (számomra) ez a hegy uralta. Én csak álltam és néztem. A többiek rápörögtek az ott állomásozó helikopterre, de bennem fel sem merült, hogy azzal fotózkodjak. Ha már valami akkor az Ama Dablam. Kettő csúcsai közül a magasabbik 6812m, az alacsonyabb pedig 6170m. Nevének jelentése 'anya nyaklánca' (mother's necklace), mert ha a magasabbik csúcsra nézünk akkor a két oldalon lefutó gerinceket tekinthetjük az anya kezeinek, a középen függő gleccser pedig a nyaklánc a nyakékkel. A Sherpa nők hordanak ilyen nyakéket benne istenek képeivel. Úgyhogy bár nem láthattuk az Everestet, én teljesen elégedett voltam az aznap látottakkal, mert az Ama Dablam megmentette számomra a napot.

Itt sétáltunk

Panoráma hogy honnan jöttünk

Ama Dablam

Itt még bujkál a háttérben a hegy, de akkor is ott voltam, innen látszik :)

A hoteltől 15-20 percnyi séta Khumjung település, mely kitölti a széles völgyet. Menet közben találtam az alábbi látványt, mintha festmény lenne szerintem a 2. kép, de nem az. Ez így volt ott, láttam a saját szemeimmel. Mondjuk jobban belegondolva, az első kép is lehetne festmény...

Nézzük a látvány látványát (balra lent már Khumjung egyik szent helye)

Hát, hát... ez meseszép

Khumjung, északról közelítünk

Az egymástól bőséges távolságra eső házak között kőkerítés választja el a telkeket. A portákon valami fűféle próbál megteremni, hogy a helyi marhák, jakok és kecskék betevőéül szolgáljon a hidegebb napokon. Hogy a többi telken mit próbálnak termelni nem tudom, mert ősz lévén gyér volt minden. A láthatóan száraz talajt több tulajdonos aznap is próbálta lazítani. Nem mondanám hogy ástak. Inkább mélyre bevágták a kapát és egy maguk felé irányuló mozdulattal igyekeztek átforgatni a földet.

Ezt látják Khumjung lakói

Díszítés? Nem. Szárad a jaktrágya (tüzelő lesz belőle)

Khumjungban van az az iskola, amit Sir Hillary alapított és akad ott egy kisebb Buddhista kolostor is. Az iskola mellett elsétálva nem láttam gyerekeket, de az épületek karban vannak tartva. A kolostort meglátogattuk már csak amiatt is, mert itt őriznek egy jeti-koponyát. Ezt a könyvem szerint már régen bevizsgáltatták és valójában széróbőrből van (a széró egy antilop féle). A vitrin előtti felirat azonban büszkén hirdeti, hogy az bizony yeti volt.

Kolostor Khumjungban

Kolostorbelső (balra a falon a láma imái talán)

Kolostor - oltár (részlet)

Jeti-koponya komoly védelem alatt

Közelebbi a koponyáról

Khumjunkban ebédeltünk, menü első oldal

Khumjunkban ebédeltünk, menü második oldal

Távozunk Khumjungból a Khumbu régió leghosszabb imafala mentén

A falu déli oldaláról visszatekintve (itt is látszik a hosszú imafal)

Namcheba egy órácska alatt visszatértünk (utunk utolsó szakasza megegyezett a reggel bejárttal). Sok a lépcsős rész arrafelé. Lehet csak nyafogok persze, de ezt a napot úgy is fárasztónak éreztem, hogy csak a kis táskám volt velünk - benne víz, pulcsi, kis harapnivaló -, és ezt is Ongchhu vitte. Lám-lám, lehet van értelme akklimatizálódni?!