Hat hét Nepálban - Everest - Phakdingtól Namche Bazaarig

Okt 17
Reggeli után 7:30kor indultunk. 700m szintet kellett leküzdeni, hogy elérjük Namchet. Előre elárulom, jól bírtam, valójában keményebbre számítottam. Sok volt a hullámvasút, szóval összességében lehet h több is volt a szint.
De hogy is volt ez az Everestes túra? A legelső bejegyzésben írtam, hogy az egész Nepáli móka abból indult, h EBC-t kellene csinálni. Később, amikor nézegettem, hogy milyen csapathoz csatlakozhatnék, láttam, h más utak is vannak arrafelé. Párat meg is néztem és volt egy, ami magába foglalta az EBC-t de mégis annál többnek látszott. Ez a Három hágó túra. Bénán hangzik? Szerintem igen. Three Passes Trek ahogy az angol mondja. Ennek keretében elindulsz Luklából és egy kört csinálsz, közben pedig áthaladsz három 5000m feletti hágón. Ahogy mondtam az Everest alaptábor látogatás is benne van. Az EBC trekk viszont egy ilyen oda-vissza típusú túra. Én úgy gondoltam, hogy a kör - s így folyton új utak bejárása - jobb, mint kb ugyanazon ösvényen odamenni és aztán vissza. Meg hát persze előjött a telhetetlen énem is: három hágó? Én mindet akarom! Egyébként az egyiket a "sima" EBC-be is bele lehet tenni. Ja és van még valami arrafelé: Gokyo. Azt is olvastam, hogy szép és persze azt is nagyon szerettem volna útba ejteni. Guess what! (Egyet tippelhetsz! - némileg szabad fordításban). Gokyo is benne van a Három hágós mókában. Szóval az Everest régióban a körtúra így alakult ki. A Lonely Planet könyv kemény, 20 napos kalandként így vezeti fel: A leglenyűgözőbb Everest körtúra, mely Luklából indulva Chukungon keresztül, áthalad az 5535m magas Kongma La hágón, az Everest alaptáboron, aztán az 5420m-es Cho La hágón elvisz Gokyoba ahonnan az 5417m-en fekvő Renjo La hágón keresztül útba ejti Thame-t és Namche Bazart. Csak az igazi kalandoroknak ajánljuk. Az én reakcióm erre: Minden ellenállás hasztalan. 

Ezen minden rajta van Luklától kezdve (forrás: itreknepal.com)

A kör és a jobb fenti szarv az EBC-hez kicsit nagyítva (forrás: itreknepal.com)

Szép napsütéses idő volt, de azért az árnyékos helyeken hűvös volt. Csakúgy, mint az Annapurnán, itt is folyó mentén haladtunk (Dudh Kosi). Persze ez talán nem is olyan meglepő. Ha a folyó már kivájta völgyet, akkor nekünk a hegyoldalban könnyű járatot csinálni. Elég sok helyen, nagyon jól ki van építve az út. Szinte úgy éreztem, járdán megyünk. Bizonyos helyeken szabályosan kibetonozott lépcsőkön mentünk felfelé. Lépcsős részből egyébként is sok van. Figyeltem a portereket újra. Sok volt a nagyon fiatalnak látszó és tipikusan az ő arcukról fájdalmat véltem leolvasni. Feltételezem ezek a fiatalok tulajdonképpen a tanulási / beavatási fázisban voltak és első küzdelmeik közben pillanthattam meg őket. A rutinosak viszont, mega-brutál nagyságú csomagokkal mentek. Simán meglehetett a maximálisan engedélyezett 100kg, amit néhányan vittek. Az állatok is ki voltak használva, némelyik szemében látni véltem a szenvedést a súlyok alatt.

Valahol Phakding és Namche között

Vízesések Khumbu régióban is akadnak

Séta a folyó mentén - háttérben a Thamserku 6600m feletti csúcsa

Ezen a túrán kevesebb az ellenőrzőpont, mint az Annapurnán, de itt nem is figyeltem annyira, mert Ongchhu mindent intézett. Monjo után érkeztünk meg a Sagarmatha Nemzeti Park hivatalos kapujához. Ott legalább egy 15-20 percnyi pihenőm volt, mert először az út bal oldalán lévő ablaknál kellett pecsételni - és talán helyben kiváltani az engedélyt -, majd a jobb oldalon lévő őrbódéban is. Itt elég sok ember összegyűlt, de mindenki türelmesen várt. Viszont képtelen voltam eldönteni, h teljesen szabályosan mentünk-e be, vagy valami mutyi is volt a dologban. Az őrökkel olyan titokzatosnak tűnt a guide-om beszélgetése és bár a saját nyelvükön kommunikáltak, amikor elhaladtunk a fegyveresek előtt, mégis olyan volt, mintha Ongchhu azt mondta volna, h 'na itt a csávó, aki velem van'... A lényeg h átjutottunk. A Nemzeti Park kapuja után egy lejtőn indulunk és hatalmas imakő mellett haladunk el.

A Sagarmatha NP bejárata

A Dudh folyó mentén haladtunk és ötször kellett átkelni rajta a nap folyamán. Az utolsó függőhídhoz magasra kellett mászni. Ott két híd is van egyébként, de az alsó már nagyon elavultnak tűnt és nem is láttam senkit arra menni. Az ötödik híd után következett az emelkedés oroszlánrésze. Ott nem volt már épített út, hanem ahogy a természet megadta, köveken, vízmosta szakaszokon vagy éppen relatív egyenletes emelkedőn kaptattunk rendszerint fenyvesekben. Az első fele átlag 15%-os emelkedő lehetett, de a kis táskával elég jól vettem. A nap folyamán elég zavarónak éreztem, h a porterek - meg egyénként mindenki - összevissza mentek. Nem volt olyan, h lefelé bal oldalon, felfelé meg a jobbon ment volna mindenki. Néha már éppen alakult volna valami rendszer, de akkor felbukkant szembe jövet pár porter és ők garantáltan bekavartak. Abszolút nem foglalkoztak másokkal, csak jöttek, ahogy nekik a legmegfelelőbb volt. Akkora volt a tömeg, h ezen az első két napon soha nem éreztem magam egyedül a séta közben. Nem toltuk le épp egymást az útról, de legfeljebb 3-4 méteren belül mindig akadt valaki. Van egy pontja a kaptatónak, ami mindenkinek nagyon kedves. Van WC és vízvételi lehetőség és ami ennél is fontosabb a hely neve: Everest View Point. Tehát innen lehet megpillantani először a Mt Everest-et, ha az időjárás is úgy akarja.

Egy hosszú és elég szeles függőhíd (az utolsó ezen a napon)

Mt Everest

Sok volt az ember és a teherhordó állatok is rendületlenül jöttek. A táj is teljesen más, mint az ACAP-on volt. Ott nagy terek voltak, széles völgyek és messzire el lehetett látni. Itt inkább a közelebbi környezeten volt a hangsúly és a völgyek is kisebbre nyíltak. Namche Bazar elég nagy település és a hegyoldalba épült. Egy szabadtéri színházként képzeljük el, amiben a félköríves, fokozatosan emelkedő nézőtéren sorakoznak egymás mellett a házak, csak éppen a színpad nincs meg, mert elnyelte a völgy. Természetesen Namchet is imamalmos kapu határolja és szinte rögtön a sztúpához érkezünk. Ettől jobbra egy emelkedőn juthatunk fel a forgalmas kereskedelmi utcákra. Ezen az emelkedőn öt vízhajtásos imamalom sorakozik. Ottjártamkor csak kettő forgott, mert éppen elég alacsony volt a vízállás. A legalsó malom után pici műtó közepén trónol egy méteres átmérőjű lótuszvirág.

Megpillantjuk Namche Bazaar-t

Az első közös fotó

Emlékmű és a mögöttem a vízhajtású imamalmok

Namche Stupa

Magasra kaptattunk míg elértük szállásunkat. Namche fontosságát mutatja, hogy itt rögtön megtörtént, h nem az előre eltervezett szálláson szálltunk meg, mivel az már tele volt.