Hat hét Nepálban - Everest - Namcheetól Tengbocheig

Okt 19
Nem csíptem az aznapi túrát. Azt hiszed csak fel kell menni 4-500m-t és már ott is vagy a célban. Nem így volt. Hullámvasutaztunk egy sort (szóval bőven gyűlt a szint) és aztán ereszkedni kezdtünk. Egészen 3300m-ig lementünk, szerény becslésem szerint úgy 3600-ról (ilyen tábla biztosan volt, ezért emlékszem). Azért ereszkedtünk le, hogy átkeljünk egy hídon. Innen kezdődött az 500m felfelé. Kicsit zavaró volt, de reméltem megszokom. Lehet az is bezavart, azért nyűgösködtem, mert a gyomrom rosszalkodott. Nem tiszta, h mi volt a gond. Amúgy nagyon szép volt a táj. Ahogy elindultunk Namcheból én visszatekintettem újra a városra és próbáltam lefotózni a település túlsó oldalán lévő sziklarajzot. Alább ezt láthatjátok, de a minősége ugye olyan, amilyen, mert csak digitális zoom. Azt hiszem, hogy amikor visszatértünk Namcheeba, 10 nappal később, akkor sem készült közeli fotó erről.

Namchee kicsit talán tisztább időben, mint előző nap

A túloldalon a szikla kiemelve....

és a rajz erős nagyításban. Ő a város védőszentje: Khumbu Yul-Lha

Arra indultunk, mint előző nap, de a Kumjung felé tartó balos forduló helyett, egyenesen folytattuk utunkat Tengboche felé. Jobbról kerültük a hegyet. Szép széles a túraút, még aznap is dolgoztak rajta. Az út mentén csak talaj menti fű és apróbb bokrok voltak. Régen itt az utat végig borókabokrok szegélyezték, de a helyiek ezeket kivágták. Miattunk. Hogy a túrázóknak a szállásokon legyen mivel fűteni és főzni. Az előző napi hegyek ma is ott voltak, de Everest őfelsége továbbra sem mutatkozott.

Haladunk a hegy oldalában, balra látható csík az előttünk lévő út

Tenzing Norgay emlékhely

Ebből az irányból érkeztünk az emlékhelyre...

és errefelé megyünk tovább (jobbra a távolban az Ama Dablam)

Ama Dablam megint :)

Előző nap egyébként a kapaszkodás közben egy építkezésbe futottunk. Egy norvég figura nagyon meg is örült nekünk és amíg mi kifújtuk magunkat, ő lelkesen elmesélte, mi is folyik ott. Az útvonalon sok helyen van szemétgyűjtő sziget. Állítólag már 100-nál is több helyen lerakhatja a túrázó a szemetét. Azonban továbbra is kérdés, hogy mi lesz a szeméttel. Norvég barátunk szerint egyébként, manapság már nagyon tisztának tekinthetjük az EBC trekket. Nem így volt ez 10 éve. sajnos sokszor ma is az történik, h a remek gyűjtőkből kiszedik a szemetet, ásnak egy lyukat a földbe és elégetik. Lássuk be, ez nem valami jó megoldás. Itt jegyzem meg, h az Annapurna úton is láttam lyukakat és mellettük táblát "use me" (használj) felirattal. Ez a norvéggal beszélgetve értelmet nyert. A szemét elszállítás nehéz és legfőképpen drága. Az az ötlet, h tömörítik a szemetet és 1kg-os csomagokat csinálnak belőle. Namche-ban gyűjtik egy depóban ezeket a csomagokat. A depó éppen a túraút mellett van és arra biztatják a lefelé haladó túrázókat, h vigyenek magukkal egyet, kettőt, vagy éppen ahányat vállalnak ezekből a porciózott pakkokból. Egészen Lukláig kell levinni és ott a következő depóban leadni. Ez az akció egy héttel a mi érkezésünk előtt kezdődött, de máris úgy érezték, h a túrázók partnerek ebben. Az építkezés meg egy ehhez kapcsolódó bemutató termet fog felhúzni. Mit mutatnak majd be? Természetesen a környék sajátosságait, az otthagyott szemetet, a tisztításra tett erőfeszítéseket és a reménybeli megoldásokat. A megoldásokat pedig a világ minden tájáról meghívott emberek fogják javasolni. Nekik egy külön épületük is lesz, ahol alkothatnak.
Miután a hídon átkeltünk, jött a hosszadalmas kapaszkodó. Nem túl meredek, de mivel elég hosszú, kellően fárasztó. 500m szintet kell leküzdeni és ez a könyv szerint 1,5-2 óra móka. Hogy annyi volt-e, már nem tudom felidézni. Azt viszont tudom, hogy a porterek a rakományukkal simán lehagytak bennünket. Volt 1-2 kivétel persze. Például egy megviselt arcú, korosabbnak látszó emberke egy kb 6m hosszú fémcsövet vitt felfelé. Ennyi volt csupán a rakomány, de látszott, hogy ez sem kellemesebb, mint egy 80kg-os batyu. Úgy próbálta megoldani, hogy nagyobb legyen a teher felfekvése, h erősen hajlott törzzsel haladt. Bizonyára ez is nagyon kényelmetlen volt, mert gyakrabban megállt, mint a társai. A hosszú cső és a hajlott test persze más problémákat is szült. Hátra nem látott, de talán előre se nagyon, így inkább a többi arra járó igyekezett úgy mozogni, h véletlenül se kapjon egy maflást. Az élet kemény. Mindenhol.

Ő is egy porter (gázpalack és miegymás...)

A jakok, ha akarnak, ha nem, át kell menjenek a függőhídon

Elvileg láthattunk volna pézsmaszarvast és tahr-t, de szerintem ezek az állatok sokkal jobban félnek az embertől, minthogy ránk vártak volna. Pézsmaszarvassal majd 6-8 nappal később találkoztunk. A tahr meg egy vad kecskeféle a Himalájában. Nem emlékszem, hogy láttunk volna ilyet.

Wiki a tahr-hoz, ha esetleg valaki megnézné magának...

Kitartó séta után megérkeztünk település hátárát jelző imamalmokhoz és ezzel Tengboche-hoz. Van persze sztupa és kapu is, hogy teljes legyen a felhozatal. Nem egy nagy település. Egy füves, széles nyeregben terül el. Balra mindjárt ott volt a kolostor, amit mi kihagytunk. Nem is igazán tudom miért. Az biztos, h ebédre alkalmas helyet kerestünk és az erre megfelelőnek tűnő lodge-ok a kolostoron túl voltak. A gyomrom miatt én csak egy levest ettem, az viszont nagyon jól esett és közben finom napsugarak melegítettek bennünket. Talán azért is maradt ki a kolostor, mert minden lodge tele volt és vezéreink javasolták, h a 15 perc sétára lévő Debucheba remélhetünk legközelebb szállást. A tengbochei kolostort egyébként mondhatjuk, hogy még az ág is húzza. Egy khumjungi szerzetes építette meg először 1916-ban, de az 1934-es földrengés el is pusztította. A kolostort és az alapítót is. Ezután újraépítették és egészen 1989-ig bírta, ám ekkor egy tűzvészben újra elpusztult a nagyrészt kőből és fából álló építmény. Szerencsére az addig felhalmozott szent könyvek, festmények és vallásos relikviák megmenekültek. Sikerült kimenteni ezeket. Ezután különféle adományokból 1993-ra újraépült, hogy aztán a 2015-ös földrengés megint megrongálhassa. Elég hányatott sorsú szegény. Látogatható, de belülről nem fotózható. (Angol nyelvű Wiki a kolostorról)

Érkezés Tengbocheba (balra az imafal, sztúpa, középen hátul pedig már a kolostor épülete)

Tengboche a füves nyeregben

A kolostor 4m magas, díszes bejárata

Debuche Nunnery, azaz a női kolostor Debucheban

Szóval a szálláshely hiányában átballagtunk Debucheba. Megszereztük az alvóhelyet és némi tanakodás után a helyi nagyon pici női kolostorba kukkantottunk be. A szállástól ez további 5 perc kényelmes sétára volt. A kolostor büszkeségei a gazdagon díszített, színes fatábla-festmények (thangka), melyeket a Lonely Planet szerint le lehet fényképezni, azonban nekünk ezt nem engedték (árgus szemek figyeltek bennünket, amíg bent voltunk). A kolostor lakói beengedtek ugyan, belépő sincs, de barátkozni nem szeretnek. Még a guide-okkal se nagyon beszéltek és közös fotóról szó sem lehetett.

Hat hét Nepálban - Everest - Pihenőnap Namche környékén

Okt 18
A pihenőnap megfogalmazás nem pontos. Az akklimatizációs nap a helyesebb kifejezés. Mivel Namche Bazar 3400m-en van és elég gyorsan ideér, aki EBC-t vagy Three Passes-t túrázik, célszerű itt "megpihenni". Hagyni kell időt alföldi testünknek, hogy szokja a magasságot mielőtt még fentebb tornázzuk magunkat a csúcsok felé. Az akklimatizáció alapelve, hogy kapaszkodj magasra, de horpassz a kanyonban (climb high, sleep low). Ennek megfelelően, ezen a napon felszerelésünket a szálláson hagytuk és kb 500m szintemelkedéssel az Everest View Hotelig sétáltunk. Ahogy a név sugallja, innen reméltük meglátni az Everest 8848m-es csúcsát.
Rögtön felfelé indultunk a szállásunktól és a települést elhagyva, a fokozódó emelkedő gyorsan izzadságcseppeket csalt a homlokomra. Ez a verejték tartósnak bizonyult, hiszen sokáig csak a hátunk mögött láthattunk lejtőt. Abba az irányba viszont remek kilátás bontakozott ki Namchéra és a környező hegyekre.

Namche Bazaar felülnézetből

Balra lent a Sherpa Kulturális Múzeum, balra a háttérben csipkés csúcsok 5000m körül

Némi kapaszkodás után madártávlati kép Namcheról

Két túrázó és két sherpa haladt aznap együtt a jó kilátás reményében. Ongchhu és Sabin, gyerekkori barátok, már előző nap is sokat beszélgetettek. Mint említettem Ongchhu angolja nem elég jó, hogy mindenről beszélgetni tudjon (jajj de nagyképű vagyok! én sem tudok mindenről beszélni angolul, de kicsit gazdagabb a szókincsem, mit az övé. Szóval kéretik nem lenézően értelmezni a fentieket), így neki kapóra jött az ismerős és kényelmesebb volt vele az anyanyelvükön trécselni. Sabin egy olasz csajt kísért. Érdekes módon Sabin nem porter-guide volt, hanem kizárólag kalauzolt és volt egy külön emberük, aki a csaj (nem kevés) csomagját vitte. Ők a tipikus EBC-t tervezték bejárni, ami napokig egyezik a mi utunkkal. Szóval gondoltuk, h miért is ne beszélhetnénk meg a dolgokat és haladhatnánk együtt. Az olasz csaj nem árulta el a nevét, amikor én bemutatkoztam (később azért kiderült, h Marina-nak hívják) és egyébként is csendes volt egész nap. Az mondjuk kiderült, hogy nehéz éjszakája volt. Hányt is. Így aztán elnéző voltam a csendességéért.

Panoráma az egyik pihenő ponton

Szépséges, de picike virág (ritkaság volt ősszel)

Sabin és Marina a helikopter bűvöletében

A Hotel Everest View 3880m-en van és nem is muszáj bemenni, hogy lásd, amit látni lehet, de nekünk időnk volt bőven úgyhogy kiültünk a panorámateraszra egy teára. Mocsok vastagon fogott a ceruza, de ez nem volt teljesen meglepő, mert a teaházakban már megfigyeltem, hogy az Everest régió látványosan drágább, mint az Annapurna. A rendelés, fogyasztás és fizetés kitett legalább 30 percet, de kilátásaink nem lettek közben jobbak. Elengedtük az Everestet. Reméltük, hogy az előttünk álló 6-8 napban lesz még alkalmunk megcsodálni. 

Nem tudom felidézni hogy melyik csúcs, de elég szép

Csak gyönyörködjünk a hegyekben

Itt kell megjegyeznem, hogy ezen a napon én szerelmes lettem. Szerelmes az Ama Dablam látványába. Mielőtt a hotelhez értünk áthaladtunk egy nagyobb platón, ahol helikopter leszálló is akadt. Erről a platzról szépen látszott, hogy érkezésünk tiszteletére, a felhők fellibbentek a Ama Dablam csúcsáról és az amúgy is eszményi magashegyi tájat (számomra) ez a hegy uralta. Én csak álltam és néztem. A többiek rápörögtek az ott állomásozó helikopterre, de bennem fel sem merült, hogy azzal fotózkodjak. Ha már valami akkor az Ama Dablam. Kettő csúcsai közül a magasabbik 6812m, az alacsonyabb pedig 6170m. Nevének jelentése 'anya nyaklánca' (mother's necklace), mert ha a magasabbik csúcsra nézünk akkor a két oldalon lefutó gerinceket tekinthetjük az anya kezeinek, a középen függő gleccser pedig a nyaklánc a nyakékkel. A Sherpa nők hordanak ilyen nyakéket benne istenek képeivel. Úgyhogy bár nem láthattuk az Everestet, én teljesen elégedett voltam az aznap látottakkal, mert az Ama Dablam megmentette számomra a napot.

Itt sétáltunk

Panoráma hogy honnan jöttünk

Ama Dablam

Itt még bujkál a háttérben a hegy, de akkor is ott voltam, innen látszik :)

A hoteltől 15-20 percnyi séta Khumjung település, mely kitölti a széles völgyet. Menet közben találtam az alábbi látványt, mintha festmény lenne szerintem a 2. kép, de nem az. Ez így volt ott, láttam a saját szemeimmel. Mondjuk jobban belegondolva, az első kép is lehetne festmény...

Nézzük a látvány látványát (balra lent már Khumjung egyik szent helye)

Hát, hát... ez meseszép

Khumjung, északról közelítünk

Az egymástól bőséges távolságra eső házak között kőkerítés választja el a telkeket. A portákon valami fűféle próbál megteremni, hogy a helyi marhák, jakok és kecskék betevőéül szolgáljon a hidegebb napokon. Hogy a többi telken mit próbálnak termelni nem tudom, mert ősz lévén gyér volt minden. A láthatóan száraz talajt több tulajdonos aznap is próbálta lazítani. Nem mondanám hogy ástak. Inkább mélyre bevágták a kapát és egy maguk felé irányuló mozdulattal igyekeztek átforgatni a földet.

Ezt látják Khumjung lakói

Díszítés? Nem. Szárad a jaktrágya (tüzelő lesz belőle)

Khumjungban van az az iskola, amit Sir Hillary alapított és akad ott egy kisebb Buddhista kolostor is. Az iskola mellett elsétálva nem láttam gyerekeket, de az épületek karban vannak tartva. A kolostort meglátogattuk már csak amiatt is, mert itt őriznek egy jeti-koponyát. Ezt a könyvem szerint már régen bevizsgáltatták és valójában széróbőrből van (a széró egy antilop féle). A vitrin előtti felirat azonban büszkén hirdeti, hogy az bizony yeti volt.

Kolostor Khumjungban

Kolostorbelső (balra a falon a láma imái talán)

Kolostor - oltár (részlet)

Jeti-koponya komoly védelem alatt

Közelebbi a koponyáról

Khumjunkban ebédeltünk, menü első oldal

Khumjunkban ebédeltünk, menü második oldal

Távozunk Khumjungból a Khumbu régió leghosszabb imafala mentén

A falu déli oldaláról visszatekintve (itt is látszik a hosszú imafal)

Namcheba egy órácska alatt visszatértünk (utunk utolsó szakasza megegyezett a reggel bejárttal). Sok a lépcsős rész arrafelé. Lehet csak nyafogok persze, de ezt a napot úgy is fárasztónak éreztem, hogy csak a kis táskám volt velünk - benne víz, pulcsi, kis harapnivaló -, és ezt is Ongchhu vitte. Lám-lám, lehet van értelme akklimatizálódni?!

Hat hét Nepálban - Everest - Phakdingtól Namche Bazaarig

Okt 17
Reggeli után 7:30kor indultunk. 700m szintet kellett leküzdeni, hogy elérjük Namchet. Előre elárulom, jól bírtam, valójában keményebbre számítottam. Sok volt a hullámvasút, szóval összességében lehet h több is volt a szint.
De hogy is volt ez az Everestes túra? A legelső bejegyzésben írtam, hogy az egész Nepáli móka abból indult, h EBC-t kellene csinálni. Később, amikor nézegettem, hogy milyen csapathoz csatlakozhatnék, láttam, h más utak is vannak arrafelé. Párat meg is néztem és volt egy, ami magába foglalta az EBC-t de mégis annál többnek látszott. Ez a Három hágó túra. Bénán hangzik? Szerintem igen. Three Passes Trek ahogy az angol mondja. Ennek keretében elindulsz Luklából és egy kört csinálsz, közben pedig áthaladsz három 5000m feletti hágón. Ahogy mondtam az Everest alaptábor látogatás is benne van. Az EBC trekk viszont egy ilyen oda-vissza típusú túra. Én úgy gondoltam, hogy a kör - s így folyton új utak bejárása - jobb, mint kb ugyanazon ösvényen odamenni és aztán vissza. Meg hát persze előjött a telhetetlen énem is: három hágó? Én mindet akarom! Egyébként az egyiket a "sima" EBC-be is bele lehet tenni. Ja és van még valami arrafelé: Gokyo. Azt is olvastam, hogy szép és persze azt is nagyon szerettem volna útba ejteni. Guess what! (Egyet tippelhetsz! - némileg szabad fordításban). Gokyo is benne van a Három hágós mókában. Szóval az Everest régióban a körtúra így alakult ki. A Lonely Planet könyv kemény, 20 napos kalandként így vezeti fel: A leglenyűgözőbb Everest körtúra, mely Luklából indulva Chukungon keresztül, áthalad az 5535m magas Kongma La hágón, az Everest alaptáboron, aztán az 5420m-es Cho La hágón elvisz Gokyoba ahonnan az 5417m-en fekvő Renjo La hágón keresztül útba ejti Thame-t és Namche Bazart. Csak az igazi kalandoroknak ajánljuk. Az én reakcióm erre: Minden ellenállás hasztalan. 

Ezen minden rajta van Luklától kezdve (forrás: itreknepal.com)

A kör és a jobb fenti szarv az EBC-hez kicsit nagyítva (forrás: itreknepal.com)

Szép napsütéses idő volt, de azért az árnyékos helyeken hűvös volt. Csakúgy, mint az Annapurnán, itt is folyó mentén haladtunk (Dudh Kosi). Persze ez talán nem is olyan meglepő. Ha a folyó már kivájta völgyet, akkor nekünk a hegyoldalban könnyű járatot csinálni. Elég sok helyen, nagyon jól ki van építve az út. Szinte úgy éreztem, járdán megyünk. Bizonyos helyeken szabályosan kibetonozott lépcsőkön mentünk felfelé. Lépcsős részből egyébként is sok van. Figyeltem a portereket újra. Sok volt a nagyon fiatalnak látszó és tipikusan az ő arcukról fájdalmat véltem leolvasni. Feltételezem ezek a fiatalok tulajdonképpen a tanulási / beavatási fázisban voltak és első küzdelmeik közben pillanthattam meg őket. A rutinosak viszont, mega-brutál nagyságú csomagokkal mentek. Simán meglehetett a maximálisan engedélyezett 100kg, amit néhányan vittek. Az állatok is ki voltak használva, némelyik szemében látni véltem a szenvedést a súlyok alatt.

Valahol Phakding és Namche között

Vízesések Khumbu régióban is akadnak

Séta a folyó mentén - háttérben a Thamserku 6600m feletti csúcsa

Ezen a túrán kevesebb az ellenőrzőpont, mint az Annapurnán, de itt nem is figyeltem annyira, mert Ongchhu mindent intézett. Monjo után érkeztünk meg a Sagarmatha Nemzeti Park hivatalos kapujához. Ott legalább egy 15-20 percnyi pihenőm volt, mert először az út bal oldalán lévő ablaknál kellett pecsételni - és talán helyben kiváltani az engedélyt -, majd a jobb oldalon lévő őrbódéban is. Itt elég sok ember összegyűlt, de mindenki türelmesen várt. Viszont képtelen voltam eldönteni, h teljesen szabályosan mentünk-e be, vagy valami mutyi is volt a dologban. Az őrökkel olyan titokzatosnak tűnt a guide-om beszélgetése és bár a saját nyelvükön kommunikáltak, amikor elhaladtunk a fegyveresek előtt, mégis olyan volt, mintha Ongchhu azt mondta volna, h 'na itt a csávó, aki velem van'... A lényeg h átjutottunk. A Nemzeti Park kapuja után egy lejtőn indulunk és hatalmas imakő mellett haladunk el.

A Sagarmatha NP bejárata

A Dudh folyó mentén haladtunk és ötször kellett átkelni rajta a nap folyamán. Az utolsó függőhídhoz magasra kellett mászni. Ott két híd is van egyébként, de az alsó már nagyon elavultnak tűnt és nem is láttam senkit arra menni. Az ötödik híd után következett az emelkedés oroszlánrésze. Ott nem volt már épített út, hanem ahogy a természet megadta, köveken, vízmosta szakaszokon vagy éppen relatív egyenletes emelkedőn kaptattunk rendszerint fenyvesekben. Az első fele átlag 15%-os emelkedő lehetett, de a kis táskával elég jól vettem. A nap folyamán elég zavarónak éreztem, h a porterek - meg egyénként mindenki - összevissza mentek. Nem volt olyan, h lefelé bal oldalon, felfelé meg a jobbon ment volna mindenki. Néha már éppen alakult volna valami rendszer, de akkor felbukkant szembe jövet pár porter és ők garantáltan bekavartak. Abszolút nem foglalkoztak másokkal, csak jöttek, ahogy nekik a legmegfelelőbb volt. Akkora volt a tömeg, h ezen az első két napon soha nem éreztem magam egyedül a séta közben. Nem toltuk le épp egymást az útról, de legfeljebb 3-4 méteren belül mindig akadt valaki. Van egy pontja a kaptatónak, ami mindenkinek nagyon kedves. Van WC és vízvételi lehetőség és ami ennél is fontosabb a hely neve: Everest View Point. Tehát innen lehet megpillantani először a Mt Everest-et, ha az időjárás is úgy akarja.

Egy hosszú és elég szeles függőhíd (az utolsó ezen a napon)

Mt Everest

Sok volt az ember és a teherhordó állatok is rendületlenül jöttek. A táj is teljesen más, mint az ACAP-on volt. Ott nagy terek voltak, széles völgyek és messzire el lehetett látni. Itt inkább a közelebbi környezeten volt a hangsúly és a völgyek is kisebbre nyíltak. Namche Bazar elég nagy település és a hegyoldalba épült. Egy szabadtéri színházként képzeljük el, amiben a félköríves, fokozatosan emelkedő nézőtéren sorakoznak egymás mellett a házak, csak éppen a színpad nincs meg, mert elnyelte a völgy. Természetesen Namchet is imamalmos kapu határolja és szinte rögtön a sztúpához érkezünk. Ettől jobbra egy emelkedőn juthatunk fel a forgalmas kereskedelmi utcákra. Ezen az emelkedőn öt vízhajtásos imamalom sorakozik. Ottjártamkor csak kettő forgott, mert éppen elég alacsony volt a vízállás. A legalsó malom után pici műtó közepén trónol egy méteres átmérőjű lótuszvirág.

Megpillantjuk Namche Bazaar-t

Az első közös fotó

Emlékmű és a mögöttem a vízhajtású imamalmok

Namche Stupa

Magasra kaptattunk míg elértük szállásunkat. Namche fontosságát mutatja, hogy itt rögtön megtörtént, h nem az előre eltervezett szálláson szálltunk meg, mivel az már tele volt.