Ez nem lesz túl hosszú poszt, mert ugye nagyon utazós nap volt.
Úgy indult a nap h mindenki kapott egy piros pontot, mert reggel 7kor szépen benn ültünk a kocsiban, indulásra készen. Az út első darabja ismerős volt, hiszen vissza kellett menni Anchorage-ba, pont arra amerre 2 napja jöttünk. Ez egy relatív rövid szakasz volt, ezután jött még a java. Haladtunk szépen és igazából egyetlen fontos célja volt a napnak: estére Valdezba érni.
Néhányszor megálltunk persze, átmozgatni magunkat, lőni pár fotót a tájról. Mondanom sem kell, itt is vadregényes tájakon haladtunk. Hegyek oldalában, ahol balról valahol magasan volt a hegytető, jobbról meg egy mély szakadék, esetleg egy folyó a völgyben. Vagy éppen elég sík terepen faltuk az aszfaltot és előttünk a végtelenbe érte az út. Egyik pihenőnk elég érdekes volt. Egy faház szolgált kis étteremként, ott ittunk mi kávét. Mellette hatalmas placc, ahol megállhattál autóval vagy éppen a lakókocsiddal is. Egyik része a térnek kifejezetten a lakókocsikra volt kifejlesztve. Csatlakozással vízhez, elektromossághoz, közelben faasztalok, padokkal ha éppen a szabadban terveznél enni. Alaszkában amúgy is menő lakókocsival menni. Szinte minden nagyobb megállóban van spec lakókocsis parkoló. Ha belegondolunk teljesen logikus is. Hiszen hatalmas távolságok vannak, de ha ilyen járgánnyal vágunk neki felfedezni a tájat, akkor nem kell előre tudni a teljes utat, nem kell kiszámolni h melyik nap hány km-t kell megtenni. Csak elindulsz, nézelődsz és ahol ér az este ott keresel egy ilyen parkolót és ott töltöd az éjszakát. Vagy kettőt. Aztán mehet tovább. Nem kell előre a szállásokon agyalni. Szóval talán éppen emiatt is, a fent említett pihenő másik végében volt két kis házikó. Ez egyik szimpla WC, de a másik zuhanyzó. Ott állt tárva-nyitva, nem kell pénzt bedobni, kulcsot kérni. Persze ki volt írva h a zuhanyzó csak adott feltételekkel használható (lakókocsival a vízért és áramért biztos fizetni kell a helyért), de senki nem állt ott ellenőrként, szóval ha éppen valamelyikünknek egy zuhany kellett volna, simán meg lehetett volna tenni.
Aztán egyszer csak elértük a tipikus alaszkai tájat. Mindjárt meg is álltunk fotózni. Az út mellett sík terep, rajta a szokásos apró és vékony alaszkai fenyők vagy egyéb bokrok. Aztán picit még mélyül a terep és az már teljesen sík, a bokrok és fák eltűnnek, csak a talajt borítja valami zöld, viszont szép számmal akadnak pocsolyák, kisebb tavak. A távolban kinőnek a dombok-hegyek, előtérben még olyanok, amin van növényzet, de a háttérben már csak kopár sziklák, illetve ha kellően magasak, akkor gleccserek csordogálnak róluk.
Másik fontos megállónk a Wrangell-St Elias Nemzeti Park (Angol wiki) (Magyar wiki) volt. Ez egyike lett volna a megállóknak útban Valdeztól Anchorage felé, de hogy legyen egy hosszabb pihenőnk az úton és h másnap majd kevesebb programunk legyen, úgy gondoltuk ezt a programot letudjuk aznap. Nem mellesleg a hegyek megtekintése itt erősen időjárás függő. Ha felhős, akkor a csúcsok ugye nem látszanak. Nekünk aznap elég szép időnk volt, de felhő azért akadt. Így megegyeztünk, h másnap is megállunk itt, ha jobb lesz az idő, hogy jobb fotókat készítsünk. Elárulom, nem volt tisztább az ég másnap sem. Sőt!
Nos a Wrangell-hegység felelős (részben) a belső-alaszkai hidegért. Ugyanis a Wrangell a St Elias-sal és a Chugach-al együtt blokkolja a meleg, párás levegő beáramlását a Csendes-óceán felől. Már ahogy az 1-es úton közelítettünk a park felé, látni lehetett a magas hegyeket. Ha jól rémlik a parkban azt olvastam, h a Mt Drum uralja a képet, amit az útról látunk, bár közel nem ő a legmagasabb, de ő a legközelebbi. A Nemzeti Parkban van egy kis vendégközpont és lehet nagyokat sétálni. Nagyon szép kilátás nyílik a már említett Mt Drum, Mt Sanford, Mt Wrangell és Mt Blackburn csúcsokra. Nem a Wrangell a legmagasabb. Az csak 4300 körüli. A 4m hijján 5000m-es Mt Blackburn a legmagasabb ezek közül, de a park legmagasabb csúcsa a Mt Saint Elias (5489m). Ezek a vulkáni csúcsok talán a legfontosabbak a Wrangell Nemzeti Parkban, amit 1980ban alapítottak és ami nagyobb, mint Svájc. Hosszú és nagyon hideg a tél, amit egy rövid nyár követ. Télen akár 15-20m hó is hullhat ezekben a hegyekben. Ez a hó táplálja aztán a gleccsereket. Eltöltöttünk itt egy órácskát, csodáltuk a hegyeket és élveztük a friss levegőt.
 |
| Ezt sikerült tisztán látni: Mt Zanetti |
 |
| Látkép a Nemzeti Parkból: jobbra a Wrangell |
 |
| Kattints a nagyért: balról jobbra: Drum, Sanford, Zanetti, Wrangell |
 |
| Az 1-es út a végtelenbe |
Ha valakinek kedve támad olvasgatni a fent kiemelt csúcsokról, akkor íme angol wiki link mindegyikhez:
Ezután az autózást megszakítottuk még a Worthington gleccser fotózásával. Nagyon jól jött ki, mert ahogy haladtunk az úton éppen előttünk tűnt fel. Nekem kicsit vicces gleccser, mert két nagy ágban folyik le a hegyről, mintha valami nagy állat feküdne a hegyen elterpeszkedve és a lefolyó ágak a rövidke kis lábai lennének szétterpesztve. Léglegzet elállító az út innen egész Valdezig. Ez a Richardson highway része. A Richardson Valdezt köti össze Fairbanks-szel. Hogy tovább bonyolítsam valahol a Worthington gleccser után kezdődik a Thompson Pass-nak nevezett szakasza az útnak (Thompson link). Az őslakosok használták ezt az utat hosszú éveken át az 1900-as évek előtt. 1900 körül aztán jött egy katonaember, aki feljegyezte ezt az utat és onnantól kezdve használták az aranyásók és a katonaság is. Bár 1913tól már autóval is közlekednek rajta, eégszen 1950ig csak nyáron lehetett használni, mert télen ugye esett a hó, nem kevés. De 1950ben jött valaki, aki azt mondta, márpedig el lehet hányni a havat, szóval onnantól kezdve egész évben használják. 1955ben aszfaltozták le. Szóval szépséges a táj, fotóztam is, de a képek nem adják vissza az érzést, amikor ott állsz és csak nézel ki a fejedből. Utolsó adalék h a TAPS (kőolajvezeték) nagyjából párhuzamos a Richardsonnal.
 |
| Worthington gleccser |
 |
| Látkép a Thompson pass-on |
Utolsó érdemi megállónk a Mennyasszonyi fátyol vízesés volt. Ettől csak egy kőhajintásnyira van a Lófarok vízesés, de azt már meghagytuk másnapra. Beautóztunk Valdezba, ahol megnéztük hol van a múzeum, ahol másnap kezdünk, majd elfoglaltuk szállásunkat, a kikötőtől, kb 3 perc sétára.
 |
| Menyasszonyi fátyol vízesés |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése