Alaszka - 5.nap

AMoosement Land - Alaszka

Ébredés és reggeli után útnak indultunk Seward felé. Ez kb 130 mérföld, de közben tettünk egy kitérőt megnézni Kenait, az alaszkai fjordok városát, ami egy régi ortodox templomnak is a városa. Útközben persze megálltunk párszor fotózni, hegyeket, partot, hósapkás csúcsokat. 

A természet a Kenai-félszigeten is tud szép dolgokat produkálni. A hegyeken átkelő felhők, vagy a hegy oldalában megálló felhőpamacsok mind nagyon különlegesek. Aztán ott vannak a mély völgyek, mélyükön 1-1 folyóval. Anchorageból az 1-es úton indultunk és legszívesebben minden kilométeren megálltam volna hogy csodáljam a tájat, de akkor persze sose érünk a kb 230km-es út végére. Szerencsére azért odaértünk Kenaiba és mindjárt meg is álltunk a látogató központnál. A Kenai Visitor & Cultural Center igen hangaztos név, de hacsak nem akarsz minden feliratot elolvasni, valójában egy fő fél óra elég körbenézni.

Kenai folyó

Természetesen lehet szuvenyírt és térképeket is vásárolni. Nem tudom írtam e már, de szerintem ha jártál kb 3 alaszkai múzeumban vagy látogató központban, akkor már ismétlődni látod a dolgokat: az aranyláz és az indiánok színes öltözéke mindig téma. Innen már csak pár száz méter a három-kupolás ortodox templom, melyet Szűz Mária Mennybevitele emlékére emeltek. Mit keres Alaszkában egy orosz ortodox templom? Nos Alaszka nem mindig volt Amerika tagállama. Eredetileg az Oroszoké volt, ám az 1800as évek második felére pénzügyileg nehéz helyzetbe kerülő ország, úgy döntött eladja a területet, amit egy esetleg brit vagy amerikai támadás esetén úgysem tudtak volna megvédeni. 1867ben történt meg az adás-vétel, de akkor még nem lett tagállam. Először külső territóriumként csatlakozott Amerikához, majd 1959ben lett az USA területileg legnagyobb, de legritkábban rakott tagállama (Alaszkáról bővebben, magyar wiki). Szóval megnéztük a kis templomot és a szemközt álló Szent Miklós kápolnát is. A templom belülről is látogatható, a kápolna viszont csak kívülről járható körbe. Igazán szép látvány mindkettő, különösen ha olyan szikrázóan napos időben van szerencséd megnézni, mint nekünk. A kápolnát nem tudom miért nem teszik rendbe belülről, mert kívülről még így is tuti h eléggé megromlott állapotban van. Körülötte a fű pedig valami zseniálisan puha. volt aki a cipőjét levéve sétálgatott ott.

Ortodox templom

Templom belülről

Szt. Miklós kápolna

A tengerpart csak egy kőhajításra van innen. Úgy éreztük le kell mennünk. A szép idő ellenére nem voltak túl sokan. Sétáltunk egy jó nagyot és végül én úgy döntöttem (mint kb mindig vízpartok mentén), hogy legalább térdig bele kell mennem a vízbe. Jó lett volna fürödni is egyet, 2-3 órát lazulni, de annyi felesleges időnk nem volt. A víz amúgy nem volt túl meleg, de én kellemesnek ítéltem. 

Pár link:

• Kenai (város, angolul)
• Kenai Nemzeti Park (angolul)
• Ortodox templom (angolul)
• Kenai folyó (magyarul)

Ezután újra autóba ültünk és visszamentünk a 9es úthoz, h az Exit-gleccser felé vegyük az irányt. Ahogy jöttünk, ugyanúgy a Kenai folyó mentén tértünk vissza az 1es és 9es út elágazásához. A folyó az ugyanolyan nevű tóból ered és első 4-5km-es szakasza nagyon gyors, zubogó, de aztán megnyugszik és elterülve, csendesen hömpölyög. A nyugodtabb szakaszokon a pecások, térdig a vízbe gázolva igyekeznek valamit horogra akasztani. 

Az Exit az első gleccser, amit a kirándulás során megnéztünk, így még mindig nagyon várta. Később a 8-9. nap körül már úgy mentünk el a gleccserek mellett, mintha egész életünkben gleccser mellett éltünk volna (kis írói túlzással persze). Az Exit-gleccser egészen közel van Sewardhoz. Nem túl nagy, alpesi típusú gleccser. Egy kis központnál le kell rakni a járműveket és onnan kb 1 mérföld sétára van a gleccser vége.  Csendes aszfaltozott csíkon indulunk, hogy aztán kis kaptatóvá alakuljon át mire a gleccser alsó harmadával egy szintre kerülünk. Kijelölt területeken lehet csak mozogni, de nincsen ezzel semmi baj, mert jól látható minden és fotózni is kiválóan lehet. Az Exit a Harding jégmezőből eredő völgygleccser. Szépen "lefolyik" a hegy oldalán, olvadozik és egy sebes folyóként hagyja el a területet. Egy hatalmas síkságon fut a folyó, de régen még ott is a gleccser terpeszkedett. Én a lefelé úton szaladtam le a síkságra és dugtam a kezem a koszos gleccservízbe. Elég hideg és itt-ott még pici jégdarabok is voltak benne. Mint említettem ez a gleccser már erősen elfogyott. Nemcsak az említett síkságot borított valamikor, de egészen messze ért. Már az autóút mentén ott voltak a táblák rajta évszámokkal. Ezek jelzik melyik évben meddig ért a gleccser. Az utóbbi 80-100 évben rengeteget fogyott.

Távolban a gleccser, előtérben az olvadék-folyó

Exit Gleccser

Megjegyzem, itt is el tudtam volna tölteni egy egész napot. A parokolóban láttam egy táblát, amely hírdette h akár 6-8 órás túrát is lehet ott tenni. Az ún Harding Icefield Trail bő 3.5 mérföld hosszú és minden mérföldön (1,6km) kb 300m-t emelkedik. Szóval itt nagy kedvem lett volna egy jó kis túrát lenyomni.

A gleccser után már igazán Sewardba érkeztünk és gyorsan megálltunk a kikötőnél, h a másnapi hajókázásra véglegesítsük a foglalásunkat. Itt kiderült, h nem a 8, hanem a 6 órás útra tudunk csak menni. Ugyanis ott úgy gondolkodnak, h aki már fizetett, az tuti menni akar és az mehet és elsőbbséget élvez a csak foglalókkal szemben. Mivel nagyon szép időt vártak másnapra, a szokásosnál többen akartak hajózni és aki a nap folyamán ott volt és fizetett az mehetett a 8 órás útra. Nagy tragédia azért nem történt. Az utak lényege, h bejárjuk kicsit a fjordokat, lássunk bálnát, fókát, stb. A 8 órás út része egy kikötés a Fox-szigeten és ott egy kicsit puccosabb étkezés. A 6 órás út útvonala ugyanaz, de nincs kikötés, hanem a hajón van kaja. Mellesleg kb 20 dollárral olcsóbb. Szóval tényleg nem vesztettünk szinte semmit, viszont így még belefért a reggeli programba a helyi vadvilágot bemutató intézmény felkeresése. Ez a tengeri elővilágra koncentrál, de az már a köv nap programja, szóval ugorjunk... A foglalás véglegesítése után aznap harmadjára is boltba mentünk, aztán elfoglaltuk szállásunkat a Taroka Inn-ben. Megint, külsőleg picit lepukkant házakban, egészen jól felszerelt apartmanokban pihentünk. Páran még elmentünk a part irányába, h esetleg egy étteremben csillapítsuk éhségünket. Kinéztünk egyet, de már bezárt(!). Este 9kor. Ki érti ezt. Nem estünk kétségbe, mert kb 50m-el fentebb egy másik éjfélig várta a vendégeket. Finom halvacsora és némi sör után, este 11kor, a lemenő nap fényeinél sétáltunk a szállásra.

Seward kikötője

Szállásunk