Alaszka - 4.nap

AMoosement land - Alaszka

Reggel is kitartóan esett, így jól jött a vízhatlan nadrág, amikor felsétáltunk reggelizni az étterembe. Mire az öreg hölgy visszavitt bennünket a visitor centerhez, szerencsére elállt az eső. A nagy csomagokat leraktuk az állomáson és volt pár szabad óránk a vonat indulásáig. Mivel 9től nyitva volt a látogató központ és az összes kiszolgáló épület, ott töltöttük el az időt. Először is végignéztem a kiállítást a központ két szintes épületében. Szépen bemutatják itt a park történetét és életét. Mesélnek az aranyásókról és a parkban élő állatokról. El is ment ezzel az idő nagy része. Természetesen az ajándékbolt és a kávézó sem maradt ki. A központban vetítés vagy éppen előadás is van. Ennek megvan a maga beosztása. Az erdész (ranger) előadása elég izginek tűnt és utána lett volna egy rövidebb túra is, de ez sajnos nem fért bele a napba, mert nem értünk volna a program végére mire a vonat indul. Viszont a 20-25 perces kisfilm a parkról még pont megvolt és nagy kár lett volna kihagyni. Bemutatja a park életét négy évszakon átívelve. Beszél kicsit a kövekről, a növényekről és az állatokról is. Állítólag igyekeznek nem beleszólni a természet rendjébe, legalább is az állatokat tekintve. Ha egy állat beteg lesz akkor csak a legritkább esetben siet állatorvos a segítségére. Vagy népességszabályozás (vadászat) is csak akkor történik, ha éppen nagyon muszáj, mert pl a szarvasok túlszaporodnak és a farkasok és medvék nem gyilkolnak eleget.

A Denalit 1917ben alapították, miután hosszú évekig folyt a vita h legyen e park vagy sem. Woodrow Wilson elnök írta végül alá a törvényt ami létrejöttét jelentette. Mai működését az ANILCA szövetségi törvény (Alaska National Interest Lands Conservation Act) szabályozza. ANILCA 3 fő részre osztja a parkot: Természetes Vadon (Wilderness), Nemzeti Park és Rezervátum, melyek különböző módon működnek. Az eredeti parkból lett a vadon.

A toll amivel a 1917es törvényt aláírta W.W. elnök

A medvekaki különböző alakú/állagú a különböző évszakokban

A hegyi juh (Dall Sheep)

Wikilink a Denaliról (magyarul is de ez csak nyúlfarknyi); érdemes megnézni, mert benne van sok minden: a park alapítása, viták a névadás körül, kis leírás a permafrosztról, gleccserekről. 

Délben, az újra csöpögő esőben pontosan érkezett a vonat és mi felszálltunk, hogy a következő 8 órában elzakatoljunk Anchorage-ig. Csak h könnyebb legyen elképzelni a távolságokat íme pár link

Az expressz útvonala a térképen (bele lehet nagyítani ha letöltöd a 7,5MB-os PDF-et)

Ajánlanak utazásokat is

Az ARRC (Alaskan RailRoad Corporation) utas és teherszállítást végez belső- és dél-Alaszka között. Talán már említettem h kb 500 mérföld (750-800km) hosszú az útvonal. 1923 óta működik a cég és évi kb fél millió utast szolgál ki, akik kifejezetten a csodás táj miatt utaznak vonattal. 

Érkezik a déli expressz

Hegyek között zakatol a volnat

Most kedves olvasó lehet h azt gondolod, h a 8 órányi út érvágósan unalmas lehetett. Nem volt az. Talán már írtam és látszik, h Alaszkába akkor érdemes menni ha szereted a természetet. Nem tudom hogyan kell tájleírást adni és ezért nem foglak tudni meggyőzni arról h mennyire szép ez a táj. Nem győztem fotózni, de a fotók sok esetben a külső szemlélő számára nem adnak túl sokat. Mert mit látni rajtuk: egy fát, egy erdőt, egy tájat fával, heggyel, bokrokkal. És ez van a következő képen, és sorban még 14 másik képen is. De nem ugyanaz, csak ez éppen nem jön át ha nem láttad. Szóval nekem nagyon érdekes volt ez a vonatozás. Órákat töltöttem a már említett nyitott ablaknál és amikor már azt hittem pihenhetek kicsit és bementem a kocsiba és leültem, lehet h 3 perc múlva újra felugrottam és megint visszamentem a kocsi végébe, mert megint megláttam egy másik hegyet, ami úgy gondoltam megint megér 2 képet. Amikor benn ültem az étkezőkocsiban h elszürcsöljek egy kávét, vagy éppen este elfogyasztottam egy finom levest, akkor is folyton az ablakra tapadt a szemem és csak ámultam, hogyan lehet minden annyira szép. A vonat hegyek között kanyargott, és hósapkás csúcsok vettek körül. Aztán mély kanyonok mellett haladtunk, aminek az aljában egy sebes folyó kanyargott, kajakosokkal rajta vagy éppen alig volt a mederben víz. Aztán eléggé sík terep is, amin erdők és mezők váltották egymást. Megint máskor megint csak folyó mellett haladtunk, de itt érdekes módon a folyómeder általában nem mély, viszont több száz méter széles. Mivel a nyár végén jártunk és valószínűleg nem volt sok csapadék, sokszor alig volt valami víz a mederben, de tavasszal a hóolvadás után talán tengerszerűre duzzadnak ezek a folyók. Szóval nekem nagy élmény volt az út és csak javasolni tudom, h mindenki látogasson el erre a vonatozásra.

Anchorageba megérkezve, meg kellett várni, amíg kirakodják a csomagokat, majd megkerestük a bérelt kocsit, becuccoltunk és elindultunk a CreekWood Innbe, ami szállásunkul szolgált. A hosszú természetellenesen kék épület nem tűnt túl biztatónak, de kellemesen csalódtunk, mert apartmanszerű szállásban töltöttük az éjszakát.

Itten szálltunk meg

Alaszka 3.nap

AMoosement land - Alaszka

Összepakolás után irány az állomás (vasút, a Transz Alaszkai Expressz-szel utaztunk). Reggel 8kor indult a vonat de 7:15-re már ott kellett lenni, mert a jegyet át kell venni és a csomagot be kell csekkolni, mint a reptéren. A vonat benn állt, szép nagy, kék és sárga, a végén extra kocsikkal (spec festéssel) a speciális vendégeknek. Ők a valamelyik helyi utazási iroda vendégei és elkülönített kocsiból élvezhetik a tájat és az utat. A vonat pontosan elindult, amúgy nem a legmodernebb. Adott osztályon is különböző elrendezésű kocsik vannak. Ahol mi voltunk, az elég tágas volt. A lábunknak is volt hely bőven, sőt az előttünk lévő ülésről lehajthattunk egy lábtartót is. (Hol van a MÁV ehhez képest?). Az ülések hátra dönthetők, az ablakok relatív nagyok. Minden kocsinak van egy púpja, ami a panorámás rész. Előre, hátra, oldalra ki lehet látni az üvegablakokon, éppen csak a fejünk felett van pici zárt (nem üveg) rész. Ez a panoráma tető azonban kicsi, kb 20-25 ember számára elegendő, így ki is van írva, h ne ülj ott állandóan, hanem gondolj másokra is és 20 perc után add át a helyed. Mondjuk ahogy láttam nincs ebből gond. Sose volt tele és nem kellett az órát bámulni, hanem kb addig maradhattunk, amíg akartunk. Amúgy sem ez a legjobb hely. A majdnem legjobb hely a kocsik végében van, ahol az ajtók deréktól felfelé nyitva vannak. Nem kell aggódni a koszos üveg miatt, ki lehet hajolni (de persze safety first). Itt szabadon lehet fotózni, feltéve ha nem esik az eső vagy nincs orkán erejű szél. A legjobb hely pedig a Goldstar osztályon van, ahol van egy kis erkély a kocsi tetején (no üveg, nyitott). Én ott nem jártam, mert egyszer amikor próbáltam felmenni, elküldtek, de érdekes módon volt, aki a csoportunkból feljutott. Szóval nem konzekvensek. 

Vonat a fairbanksi vasútállomáson

A spec kocsi a spec utasoknak

A vonat neve "express", ám valójában nem megy gyorsan. Direkt hagynak időt, h csodálhasd a tájat, készítsd a fotókat, és szerintem a pálya sem bírna rettenetes sebességeket. Legnagyobb részt kb 50-el döcög, de vannak részek (ahol nincs túl sok különleges látnivaló), ahol 70-90 körüli tempót megy. Folyamatos kommentár van, hogy éppen hol haladunk el, mire érdemes figyelni, de ez egyben fárasztó is, mert folyton résen kell lenni, hátha ugrani kell a géppel a jó fotó reményében. Voltak utasok akik nagyon sokat aludtak, pedig nem olcsó buli ez ($250), szóval nem értettem őket. Én csodáltam a tájat, elvégre ezért mentem oda. Ha felbukkant egy állat (pl jávorszarvas barátunk), akkor ezt rendszerint be is mondták. Miután pár órát a panorámatetőn és a nyitott ajtóban töltöttem, elmentünk egy kávéra. A büfékocsin hatalmas ablakok vannak és onnan is tök jó a kilátás.

Átkelés egy folyó fölött

12:15kor megérkeztünk Denaliba. Megvártuk, amíg előkaparták a csomagokat, majd átadtuk azokat a szállásadónknak, h kocsival vigye magával. Mi pedig rögtön az egyik látogató központba mentünk és 2kor felültünk egy buszos túrára, ami a nemzeti parkban vitt körútra. Van egy kb 70 mérföldes út, amim végig tudnak vinni. Ez talán 8 órás program. Mi egy rövidebbre mentünk. Egyrészt már ennyi alatt is tök sok a látnivaló, másrészt erre előre be kell jelentkezni és kicsit necces ugye h milyen időjárást fogunk ki. Ha esik az eső, akkor is megy a busz, de kb 8 unalmas óra elé nézel. Nekünk szerencsénk volt, mert reggel még szitáló esőben indultunk, de mire erre a buszra felszálltunk már nem esett. Kicsit borús volt, de alapvetően jó időnk volt. Mindjárt az út elején láttunk egy jávorszarvast. Itt is több társaságnak üzemeltet buszokat és csak annak a társaságnak a buszára szállhatsz fel, amire befizettél. Mi a zöld buszokra voltunk jók. A sofőr egyébként guide is. Sokat beszélt arról, h mi látható, és mi mindent lehet csinálni a parkban. Amúgy ő alapvetően az útra figyelt, nekünk kellett szólni (STOP felkiáltással) ha láttunk valamit. Akkor ő megállt, esetleg beállította a buszt úgy h a legjobban lehessen látni és akkor volt szabad felállni és fotózni. Menet közben persze fotózhattál de csak ülve. Leszállni csak a kijelölt pihenőhelyeken szabad. 

Jávorszarvas tehén falatozik

Őrposzt valahol a parkban

Első hivatalos megállónk egy folyó partján

A mi buszunk

Mint említettem, először a moose volt meg, aztán jött a Dall Sheep (Alaszkai Vadjuh). Ezek azonban nem túl érdekesek, mert messze, fenn a hegy tetején tanyáznak. Először nem is láttam h hová mutogatnak, akik észrevették. Még a fenyképező 30-szoros zoomján is csak apró foltként látszanak. Állítólag azért másznak fel a magashegyi legelőkre és sziklákra, mert a ragadozók ott nehezebben tudják őket követni oda. Hát legyen így, de akkor is nagyon messze voltak és kb semmit se lehetett látni belőlük. Aztán láttunk egy mackót, de ő is magasan a hegyen volt. Mi végül is leszálltunk a buszról a Polycrome nevű helyen. Eddig szólt a jegyünk, itt meg kellett várni egy hasonló zöld buszt, ami a látogatóközpont felé ment és arra felszállni. A Polycrome az a hely ahol a táj a spektrum minden szinében tetszeleg. Előttünk elterült egy zöld síkság, amit folyók szabdalnak. Aztán hegyek jönnek, barna, vörös, sárgás színekben. Ezek mögött a távolabbi hegyek már szürkék, de kellően magasak ahhoz, h tetejüket fehér hó v gleccser borítsa. Itt lehetett kicsit mászkálni is az út mellett és itt láttunk megint egy jávorszarvast relatív közel. Az 5 órási buszra fel szerettünk volna kerülni, mert a szállásadót 7re rendeltük a központhoz. az 5ös busz azonban tele volt. Közel fél óra múlva jött a következő, amire 6 ember fért fel. 4en ott maradtunk. Amíg a buszra vártunk visszamentem az egyik kis ösvényre és akkor észrevettem egy medvét elég közel. Érkezett közben egy busz (nem a miénk) és így mindenki tudott jó képeket csinálni. A következő zöld busz megint tele volt, úgyhogy tovább várakoztunk. Nem csak az idő szorított, de elég hűvös szél is fújt, fel kellett öltözni, de a kilátás továbbra is pazar volt. Szerencsére a vésztartalék pálinka nálam volt, úgyh ittunk egy kortyot és dumálgattunk.

Bekarikáztam: ott vannak a vadjuhok

egy látkép a parkban

Medveee

Polychrome tájkép

Van itt minden: folyó, síkság, hegy, köd

Maci közelebbről, falatozik

Közelebbi a hegyekről

Jávorszarvas, közelebb nem jött

A következő buszon volt hely és így kb 8:20ra visszaértünk a látogató központba. Már vártak bennünket, mint a messiást. Elmentünk a kb 15-20km-re fekvő szállásra. Sofőrünk a család nagyija volt. Az étteremben már ott volt a lánya és az unokája is. Családi vállalkozásban nyomják valószínű. Mindannyian leültünk vacsorázni. Én rákot rendeltem, ami elég finoman volt elkészítve. Kis faházak szolgáltak szállásul egy erdős területen. A házikóban viszont nem volt semmi. Belépve egy asztal meg pár szék fogadott, két ággyal a földszinten és mégegy matraccal a kis "emeleten". Na meg egy fűtőtest. A WC és fürdő egy külön épületben kapott helyet, a mi házikónktól kb 50m-re. Az ágyat itt kissé kényelmetlennek éreztem, de azért jól aludtam az egész éjjel zuhogó eső pedig dobolt a tetőn és a falakon. 

A kis szállásunk

Némi dísz a falon

Alaszka 2.nap

AMoosement Land - Day 2

Szombaton túrázni indultunk az Angel Rock-hoz. Nem egy nagy túrára kell gondolni, oda-vissza szűk 7km. Egy órányi autózással értünk el a túra kiinduló pontjához. Itt megkaptuk az eligazítást, hogy mit is kell tenni, ha a helyi vadvilággal összetalálkoznk. Van az a mondás h "a medve nem játék". Nem, valóban nem az, de elárulom, h Alaszkában nem a mackó a legveszélyesebb, hanem az a csuda jávorszarvas (moose). Természetesen a medvével sem állunk le pacsizni, de a vadállatokhoz kapcsolód balesetek 70%a a moose miatt van.
Szóval nézzük sorba. Először is a túrán bátran beszélgessünk, csapjunk zajt, h az állatok hallják h jövünk. így alapból elkerülhetjük a találkát. Medvékkel való találkozásnál, nem rohanunk el. Amikor összetalálkozunk és a maci csak pár méterre van, megállunk és várunk, remélve h medvekoma éppen nem éhes és elhúz az ellenkező irányba. Húzzuk ki magunkat, esetleg emeljük fel a kezünket is, h nagyobbnak látszódjunk, sőt beszélhetünk is a medvéhez (bár azt nem mondták h mesét mondjunk e nekik, vagy daloljunk). Fekete medve esetében ha mégsem megy el, hanem közelít, felkészülünk a támadásra. PL jó ha a hátitáska a kezünkben van, főleg ha kellően nehéz, mert akkor elugorhatunk a maci elől és utána, szépen orrba csaphatjuk a táskával. Ha ő üvölt, tegyünk úgy mi is. Grizli kománál más a helyzet. Ha ő közelít, akkor kuporodjunk le a földre, lehetőleg igyekezzünk minél kisebbre összehúzni magunkat. A táskát hagyjuk a hátunkon, így ha a mackó "pacskolni" kezd akkor nem töri el a bordánkat (csak a második csapással). Amúgy fejünket igyekezzünk átfogni a kezünkkel, minden lélekjelenlétünket szedjük össze, csendben tűrjük h a medve szagolgat, bögdös, stb. Semmiképp se sikoltozzunk, viszont magunkban némán elmondhatunk egy imát. Jávorszarvas barátunkkal pedig mindenképpen igyekezzünk elkerülni a találkozást. Mert genyó. Elég jól megtermett jószág és a hímek hatalmas lapátszerű aggancsot növesztenek. Ha támadnak elsőre ezzel igyekeznek megkínálni bennünket, majd ha ez nem lenne elég barátilag visszajönnek és megrudosnak. Szóval az ajánlás az h ha szarvassal találkozunk, akkor keressünk valamit ami mögé elbújhatunk és szaladjunk mint állat. Ez így jól hangzik de gondolom h elég kitartóak tudnak ezek lenni, szóval nem tudom mennyi esélyünk van valójánban ha bujócskázni kezdünk velük.

Mit csináljunk ha jön a medve

Eligazítás után el is indultunk. Szép időnk volt, csakúgy mint előző nap. Eleinte csendes volt az út, aztán egy pallós rész következett, majd szépen emelkedni kezdtünk. Elég jól megizzadtunk mire a csúcsra felkapaszkodtunk, de a kilátás pazar volt. Bő fél óra pihenő, kaja és fotózás után meg is indultunk lefelé, de másik irányba. Ez ugyanis egy ilyen hurok vagy lasszó alakú túra. A sziklákról nincs igazán jó képem, mert nem is készítettem. A túra útvonaláról, nem nagyon van tiszta rálátás, mert mindig van valami, ami blokkolja a kilátást. Az országútról lehetett volna valami távoli képet lőni, de ott meg bebambultam. Az út amúgy végig tele volt gombákkal, néhol sűrű aljnövényzettel.

Keressük az utat

Kaptatunk

Egy szikla a sok közül

Távoli kilátások

Gyalog balra mentünk

Mindenhonnan kinőnek

2 körül érkeztünk vissza a starthelyre, ahol azonnal autóba ültünk és eltéptünk a Chena Hot Springs-hez (link). Ez egy természetes meleg vizű fürdőhely. A szabadtéri fürdő nagyon hangulatos, körbe sziklákkal és napraforgóval (galéria a weboldalon). Van egy jakuzzi is, de nekem nem igazán jött be, mert alig mozgott a víz benne. A kinti medence viszont mondhatjuk h nagyon meleg. Sokáig nem is lehet bírni. Van a közepén egy hideg vizes permet, az nagyon jó mert a fejedet hűti. A távolabbi végében pedig van egy erős vízsugár, amivel a hátadat és a nyakadat tudod megmasszíroztatni. A fürdőben is bő egy órát voltunk, egyszerűen nem bírtuk tovább a meleg vizet. Én a fürdőbe nem vittem fotógépet úgyh szorri de nincs kép (medencés képek a weboldalon). Amikor kijöttünk akkor lőttem párat a fürdő előtti területről, ezekből mutatok kettőt lent.

A felirat angolul szépen rímmel. Ha tetszett a nyargalás, csókold meg a lovadat és adj borravalót a vezetődnek

Csendélet: Rozsdás autó virággal és nemzeti lobogóval

Minden rozsdás szerkezetbe lehet virágot ültetni

Visszamentünk Fairbanksbe és megnéztük a Jég Múzeumot. Ez valójában egy olyan hely, ahol a jégszobrászatról kapunk képet. Egy 20 perces videóval kezdünk, ami a márciusi jégszobrász versenyt mutatja be. Ezután Andy, a házigazda beszél kicsit. Andy egy kinai (ázsiai) figura, aki Fairbanksben lakik és van asszem egy harmadik helyezése a szobrász-vb-ről. Ezután be lehet menni a hideg terembe, ahol pár jégszobor van, amit Andy és a haverjai faragtak tavasszal. Van egy jégcsúszda is, amin le is csúsztunk. Az utolsó 10-15 percben Andy demonstrálta a jégszobrász-mesterséget. Egy kisebb jégkockába egy virágot vésett. Ezzel vége is volt a napnak. Én vacsira egy helyi kis kajáldában egy finom burgert toltam be Jánossal, a vezetőnkel.

Andy faragta mű

Jégház

Integető Jégmaci

Alaszka - 1. nap

AMoosement Land - Day 1

Első három éjszakát ugyanazon a szálláson töltöttük Fairbanksben. Egy útszéli motelben laktunk, kb 5 percre a reptértől. Ha ezen felakad a szemed kedves olvasó, akkor megjegyzem h a 10 fős csapatból senkinek sem volt gondja ezzel. A motel nem egy luxus hely, messze nem az, de ha belegondolunk ez egy aktív nyaralás, ahol kb egész nap jövünk-megyünk és a szállás csak arra kell, h este lemossuk magunkat és aludjunk. Szóval szerintem ez így teljesen jó volt. Fürüdni lehetett, aludni tudtunk, hűtő volt. És ne felejtsük el h Amerika nem a legolcsóbb ország. 

Pénteken ébredés után gyors reggeli, és indulás az autóval a kb 5 percre lévő kikötőbe. Folyami kikötőbe. A Chena folyón utaztunk lapátkerekes hajóval. Sokan. Buszokkal jöttek és szerintem több százan voltunk a hajón. Ez egy kb 4 órás program. Hajón csordogálunk le a folyón és valaki közben mesél Alaszkáról, a folyó menti házakról, az ottani életről. A házak elég pofásak, valszeg nem segélyből élnek az ott lakók. 

Ilyennel utaztunk, csak nagyobbal

SPOILER - ha valaki nem szeretné tudni, pontosan mi történik a hajóuton (mert pl el szeretne ide menni), az ne olvassa el a következő pár bekezdést (kb a bejegyzés 80%-át).

Szóval a hajózás során vannak megállók. Nem kell kiszállni a hajóból, hanem onnan lehet megtekinteni dolgokat. Első meglepi h a folyóról felszáll egy hidroplán, elhúz mellettünk, majd egy kör után leszáll. Ezután rövid interjú a pilótával, hogy miért is érdekes az a fajta repülés (bush pilots), mire kell figyelni, stb. Aztán még1x bemutatja a felszállást, mert hátha nem sikerült lefotózni elsőre mindenkinek. Haladunk tovább és a hajókürt időről-időre megszólal: jel a part menti házakban lakóknak h itt vagyunk. Kijönnek és integetnek. Következő nagyobb megálló a szánhúzó kutyás telep. Laura, edző, versenyző, idomár beszél a kutyákról és az edzésről. Hogyan kell tanítani őket, majd "rögtönzött" bemutatót tart. Nincs hó, de ez nem baj. Egy kiszuperált quad-ot húznak a kutyik és egy elég szép nagy kört csapnak. Laurát majd még láthatjuk később és lehet is majd beszélgetni vele a faluban, ahol majd megállunk és ki is szállunk a hajóból. 

Felszállás vízről

A kutyás telep

Valójában ez az Athabasca indián falu már a következő megálló, de először még a hajóról tekintünk meg pár dolgot és beszélgetünk az egyik lánnyal arról h hogyan szokás a lazacot feldolgozni. Mindent felhasználnak. Valami a kutyáké, valami kifejezetten az idős embereké, mert különleges része a halnak és csak az idősek érdemlik meg. Amúgy meg csontozzák, szárítják friss levegőn és végül füstölik. Elmegyünk megfordulni ott, ahol 2 folyó egymásba folyik. Megfigyelhető h a relatív tiszta Chena találkozik a Bodrog-szerű Tanana-val és az egész olyan, mint az éppen tejjel keveredő kv. 

Chena és Tanana találkozik

Fordulás után kikötünk és a faluban folytatjuk az ismerkedést az indián tradíciókkal. Az athabaska indiánok Alaszka belső területének őslakosai (link). Először 3 állomást járunk végig (együtt az egész csoport), majd szabad-program következik. Szabadon lehet járkálni a faluban és közelről megnézni a szánhúzó kutyikat, a háziasított rénszarvasokat, a füstölt halacskákat, pár indián kunyhót. Egészen addig amíg a hajókürt meg nem szólalt. Laura valóban ott volt 8-10 blökivel, még több infót osztott meg és válaszolt a kérdésekre. A Trail Breaker Kennel-nél dolgozik és versenyre kitenyésztett alaszkai husky-kat edzi, tanítja. Na meg versenyez. A kutyáknak állítólag különlegesen jó az állóképességük, ezért is választják ezt a fajt versenyekre.

Nyári lak

Ruha

Házikó

Jó kutya, fekszik

Kinyúvasztva

Szárítás napon

A hajón a narrátor tovább mesél a halakról, és az alapítóról aki az egész hajózást ott kitalálta. Sajna már nem él a bácsi, de a felesége igen és ugye épp a parton lakik. Egy hajófütty és máris kinn van a parton és integet nekünk. Eközben nekünk a hajón lazacot szolgálnak fel piritóssal. Természetesen meg is lehet vásárolni. A biznisz az biznisz. Ez a kirándulás 65 dodó, nem olcsó, de sok mindent kapunk érte, és szerintem tökre megéri. Nagyon jó program. 

A hajó után volt időnk vásárolni kicsit, majd elmentünk a Pioneer Park-ba (link). Ez az a hely, ahol igyekeznek bemutatni, hogyan érkeztek meg az első telepesek Alaszkába, milyen házakat építettek, milyen eszközöket használtak. De van ott egy vasúti kocsi is kiállítva, amivel valamelyik amerikai elnök utazott az államba. Egy skanzenként kell elképzelni az egészet. A kis házikók nagy részét úgy szedték össze mindenhonnan az államból. Elég sok kis házikóba benéztem és természetesen legalább a fele olyan, ahol vásárolni is lehet. Egy nagyobb ház múzeumként szolgál. Itt az aranybányák világát tök érdekesen próbálják bemutatni kis vitrinekben. 

Régi Utcakép

Nagyon megcsinált ház

A skanzenben egy bő órácskát töltöttünk, majd a napot azzal zártuk, h megnéztük a transz-alaszkai kőolajvezetéket. Ez egy észak-dél irányú vezetékrendszer (TAPS), a Prudhoe-öböltől Valdezig majdnem 1300km hosszan szállítja az olajat. Azért építették, h a Beaufort-tenger öblében található olajat elvigyék a fagymentes Valdezba. 1975ben kezdődött az építése és 2 évig tartott. Valdezből tankerek szállítják tovább az olajat. A vezeték átmérője 48inch (122cm) és elég impresszív ott állni alatta. Már ahol épp a talajszint felett vezetik. Fairbanksnél éppen kibukkan a földből, ott ahol mi is látogatást tettünk.

Régi csőgörény

TAPS