Alaszka 3.nap

AMoosement land - Alaszka

Összepakolás után irány az állomás (vasút, a Transz Alaszkai Expressz-szel utaztunk). Reggel 8kor indult a vonat de 7:15-re már ott kellett lenni, mert a jegyet át kell venni és a csomagot be kell csekkolni, mint a reptéren. A vonat benn állt, szép nagy, kék és sárga, a végén extra kocsikkal (spec festéssel) a speciális vendégeknek. Ők a valamelyik helyi utazási iroda vendégei és elkülönített kocsiból élvezhetik a tájat és az utat. A vonat pontosan elindult, amúgy nem a legmodernebb. Adott osztályon is különböző elrendezésű kocsik vannak. Ahol mi voltunk, az elég tágas volt. A lábunknak is volt hely bőven, sőt az előttünk lévő ülésről lehajthattunk egy lábtartót is. (Hol van a MÁV ehhez képest?). Az ülések hátra dönthetők, az ablakok relatív nagyok. Minden kocsinak van egy púpja, ami a panorámás rész. Előre, hátra, oldalra ki lehet látni az üvegablakokon, éppen csak a fejünk felett van pici zárt (nem üveg) rész. Ez a panoráma tető azonban kicsi, kb 20-25 ember számára elegendő, így ki is van írva, h ne ülj ott állandóan, hanem gondolj másokra is és 20 perc után add át a helyed. Mondjuk ahogy láttam nincs ebből gond. Sose volt tele és nem kellett az órát bámulni, hanem kb addig maradhattunk, amíg akartunk. Amúgy sem ez a legjobb hely. A majdnem legjobb hely a kocsik végében van, ahol az ajtók deréktól felfelé nyitva vannak. Nem kell aggódni a koszos üveg miatt, ki lehet hajolni (de persze safety first). Itt szabadon lehet fotózni, feltéve ha nem esik az eső vagy nincs orkán erejű szél. A legjobb hely pedig a Goldstar osztályon van, ahol van egy kis erkély a kocsi tetején (no üveg, nyitott). Én ott nem jártam, mert egyszer amikor próbáltam felmenni, elküldtek, de érdekes módon volt, aki a csoportunkból feljutott. Szóval nem konzekvensek. 

Vonat a fairbanksi vasútállomáson

A spec kocsi a spec utasoknak

A vonat neve "express", ám valójában nem megy gyorsan. Direkt hagynak időt, h csodálhasd a tájat, készítsd a fotókat, és szerintem a pálya sem bírna rettenetes sebességeket. Legnagyobb részt kb 50-el döcög, de vannak részek (ahol nincs túl sok különleges látnivaló), ahol 70-90 körüli tempót megy. Folyamatos kommentár van, hogy éppen hol haladunk el, mire érdemes figyelni, de ez egyben fárasztó is, mert folyton résen kell lenni, hátha ugrani kell a géppel a jó fotó reményében. Voltak utasok akik nagyon sokat aludtak, pedig nem olcsó buli ez ($250), szóval nem értettem őket. Én csodáltam a tájat, elvégre ezért mentem oda. Ha felbukkant egy állat (pl jávorszarvas barátunk), akkor ezt rendszerint be is mondták. Miután pár órát a panorámatetőn és a nyitott ajtóban töltöttem, elmentünk egy kávéra. A büfékocsin hatalmas ablakok vannak és onnan is tök jó a kilátás.

Átkelés egy folyó fölött

12:15kor megérkeztünk Denaliba. Megvártuk, amíg előkaparták a csomagokat, majd átadtuk azokat a szállásadónknak, h kocsival vigye magával. Mi pedig rögtön az egyik látogató központba mentünk és 2kor felültünk egy buszos túrára, ami a nemzeti parkban vitt körútra. Van egy kb 70 mérföldes út, amim végig tudnak vinni. Ez talán 8 órás program. Mi egy rövidebbre mentünk. Egyrészt már ennyi alatt is tök sok a látnivaló, másrészt erre előre be kell jelentkezni és kicsit necces ugye h milyen időjárást fogunk ki. Ha esik az eső, akkor is megy a busz, de kb 8 unalmas óra elé nézel. Nekünk szerencsénk volt, mert reggel még szitáló esőben indultunk, de mire erre a buszra felszálltunk már nem esett. Kicsit borús volt, de alapvetően jó időnk volt. Mindjárt az út elején láttunk egy jávorszarvast. Itt is több társaságnak üzemeltet buszokat és csak annak a társaságnak a buszára szállhatsz fel, amire befizettél. Mi a zöld buszokra voltunk jók. A sofőr egyébként guide is. Sokat beszélt arról, h mi látható, és mi mindent lehet csinálni a parkban. Amúgy ő alapvetően az útra figyelt, nekünk kellett szólni (STOP felkiáltással) ha láttunk valamit. Akkor ő megállt, esetleg beállította a buszt úgy h a legjobban lehessen látni és akkor volt szabad felállni és fotózni. Menet közben persze fotózhattál de csak ülve. Leszállni csak a kijelölt pihenőhelyeken szabad. 

Jávorszarvas tehén falatozik

Őrposzt valahol a parkban

Első hivatalos megállónk egy folyó partján

A mi buszunk

Mint említettem, először a moose volt meg, aztán jött a Dall Sheep (Alaszkai Vadjuh). Ezek azonban nem túl érdekesek, mert messze, fenn a hegy tetején tanyáznak. Először nem is láttam h hová mutogatnak, akik észrevették. Még a fenyképező 30-szoros zoomján is csak apró foltként látszanak. Állítólag azért másznak fel a magashegyi legelőkre és sziklákra, mert a ragadozók ott nehezebben tudják őket követni oda. Hát legyen így, de akkor is nagyon messze voltak és kb semmit se lehetett látni belőlük. Aztán láttunk egy mackót, de ő is magasan a hegyen volt. Mi végül is leszálltunk a buszról a Polycrome nevű helyen. Eddig szólt a jegyünk, itt meg kellett várni egy hasonló zöld buszt, ami a látogatóközpont felé ment és arra felszállni. A Polycrome az a hely ahol a táj a spektrum minden szinében tetszeleg. Előttünk elterült egy zöld síkság, amit folyók szabdalnak. Aztán hegyek jönnek, barna, vörös, sárgás színekben. Ezek mögött a távolabbi hegyek már szürkék, de kellően magasak ahhoz, h tetejüket fehér hó v gleccser borítsa. Itt lehetett kicsit mászkálni is az út mellett és itt láttunk megint egy jávorszarvast relatív közel. Az 5 órási buszra fel szerettünk volna kerülni, mert a szállásadót 7re rendeltük a központhoz. az 5ös busz azonban tele volt. Közel fél óra múlva jött a következő, amire 6 ember fért fel. 4en ott maradtunk. Amíg a buszra vártunk visszamentem az egyik kis ösvényre és akkor észrevettem egy medvét elég közel. Érkezett közben egy busz (nem a miénk) és így mindenki tudott jó képeket csinálni. A következő zöld busz megint tele volt, úgyhogy tovább várakoztunk. Nem csak az idő szorított, de elég hűvös szél is fújt, fel kellett öltözni, de a kilátás továbbra is pazar volt. Szerencsére a vésztartalék pálinka nálam volt, úgyh ittunk egy kortyot és dumálgattunk.

Bekarikáztam: ott vannak a vadjuhok

egy látkép a parkban

Medveee

Polychrome tájkép

Van itt minden: folyó, síkság, hegy, köd

Maci közelebbről, falatozik

Közelebbi a hegyekről

Jávorszarvas, közelebb nem jött

A következő buszon volt hely és így kb 8:20ra visszaértünk a látogató központba. Már vártak bennünket, mint a messiást. Elmentünk a kb 15-20km-re fekvő szállásra. Sofőrünk a család nagyija volt. Az étteremben már ott volt a lánya és az unokája is. Családi vállalkozásban nyomják valószínű. Mindannyian leültünk vacsorázni. Én rákot rendeltem, ami elég finoman volt elkészítve. Kis faházak szolgáltak szállásul egy erdős területen. A házikóban viszont nem volt semmi. Belépve egy asztal meg pár szék fogadott, két ággyal a földszinten és mégegy matraccal a kis "emeleten". Na meg egy fűtőtest. A WC és fürdő egy külön épületben kapott helyet, a mi házikónktól kb 50m-re. Az ágyat itt kissé kényelmetlennek éreztem, de azért jól aludtam az egész éjjel zuhogó eső pedig dobolt a tetőn és a falakon. 

A kis szállásunk

Némi dísz a falon