Momiji #1 - Japán körút

Amikor a 2019es őszi terveket szövögettem elég gyorsan kialakult, hogy Ázsiában Nepál után Japánba fogok menni.

Japán főszigetek

Logikusnak tűnt, hogy haza sem kéne jönni, hanem Nepálból rögtön Japánba kellene utazni. Ennek előnye, hogy csökkentem az utazással töltött időt és feltehetőleg az arra költött pénzt is. Persze akadtak egyéb aspektusok, amelyek ha nem is hátrányok, de megoldandó feladatok lettek. Ilyen volt például, hogy a nepáli túra teljesen más ruhatárat kíván, mint a Japán városlátogatás. Szerencsére Japánban útitársam is akadt és mivel a csoport Emirates-szel utazott, gyorsan kiderítettem, hogy a légitársaságnál elég kedvező poggyászfeltételek vannak. Kitaláltam, hogy a havert kérem meg, hozza ki a ruháimat második bőröndként. A következő feladat az volt, hogy a Nepálban használt felszerelés sorsáról döntsek. Felmerült, hogy postán hazaküldöm, de ennek költsége tetemesnek ígérkezett. Arra gondoltam, hogy eldobhatok mindent a túrák végén és akkor nincs postaköltség és nem is kell magammal cipelni azokat is Japánba. Számításaim szerint a postaköltség, közel annyi, amiből vehetek pár új garnitúra túracuccot. Én azonban szeretem a meglévő felszerelést és az új nem feltétlenül lesz jobb. Szóval ezen lamentáltam egy sort. A repülőjegyből meg sikerült egy multi-city típust összehozni, elfogadható árban. Éppen az Emirates-nél. 

Piros: út Kathmanduba, Kék: Kathmandu - Oszaka, Zöld: Tokyo - Budapest

November 3-án tehát Katmanduból indultam vissza Dubaiba a késő délutáni órákban. Dubaiban csatlakoztam a Japánba tartó csoporthoz és együtt vártuk a hajnal 3 körüli indulást Oszaka felé. 9 órás repülés után helyi idő szerint délután 5kor érkeztünk a felkelő nap országába. Innen további bő órányi buszozás várt ránk Kyotóba, ahol nagyon remek szállodában pihenhettünk meg, mielőtt másnap kezdetét vette az ismerkedés ezzel a számunkra távoli és izgalmas kultúrával.

Japánra a legtöbben tavaszi programként gondolnak, hiszen akkor van a cseresznyevirágzás. Bevallom, én is szívesen megnézném az országot rózsaszínben, de nem ez volt az elsődleges szempont. Kicsit utánaolvasva, az ősz hasonlóan izgalmasnak és élvezhetőnek ígérkezett. A hosszú szabadságba ráadásul beleférni látszott még egy ország és oda, az indulás időpontja tökéletesen beilleszthető volt a két hetes Japán program után. A terv tehát összeállt. Hat hétnyi nepáli vendégeskedés után, irány Japán, onnan haza pár napra és aztán... (ezt majd talán később).

A japanspecialista-val (japanspecialista.hu) utaztam Japánba, a Momiji fantázianevű őszi nagykörútra. A momiji a japán juharfa, az ősz egyik szimbóluma. Ahogy tavasszal rózsaszín lesz minden a cseresznyevirágzás miatt, úgy ősszel vörösbe borulnak az erdők (különösképpen a juharfák). A momiji megjelenik a lakberendezésben, a divatban és a gasztronómiában is.

Minden nagyon profin volt megszervezve. Utazás előtt volt személyes utastájékoztatás is, de én azon ugye nem tudtam részt venni. Viszont emailben is megkaptuk a tudnivalókat. Például, hogy az őszi időjárás kellemes 20-25 fokot takar és némi esőre is számíthatunk. Tudjuk e majd használni a telefonjainkat, hogyan lehet olcsóbban megoldani a kommunikációt, ha mindenképpen telefonálni akarunk, lesz e WiFi a szállodákban, milyen konnektorok lesznek, lehet e kártyával fizetni... Szóval csupa, csupa praktikus tanács, ami segít, hogy felkészülten érkezzünk és ne helyben lepődjünk majd meg. De a helyi etikettből is kaptunk ízelítőt. Például dohányozni az utcán tilos. Borravalót nem nagyon szokás adni, ellenben illik hallhatóan megköszönni, ha elégedettek vagyunk, örülni fognak neki. A templomok és szentélyek környéken szenteljünk kellő figyelmet a feliratoknak. Mindig kiírják, ha nem szabad fotózni egy adott helyen és ennek betartására is ügyelnek. Ne haragítsuk magunkra vendéglátóinkat azzal, hogy a figyelmeztetés ellenére is fotózni próbálunk.

Az ószakainak mondott reptér a Kanszai Nemzetközi Repülőtér. Valójában egy mesterséges szigeten terül el az Ószakai-öbölben és egy 3km-es híd köti össze a szárazfölddel. Amikor építették, világos volt, hogy süllyedni fog a sziget, csak éppen a süllyedés mértéke volt bizonytalan. Az iszap a tengerfenéken az optimista várakozásoknál jobban összetömörült így több mint 8m-t süllyedt. Ez persze jelentősen megemelte az építkezés költségeit is. Minden nehézség ellenére a reptér 1994-ben megnyitott.

Ide érkeztünk tehát és a landolásnál kissé ijesztő látványt nyújtott a tenger folyamatos közeledése, miközben mi, utasok csak reméltük, hogy végül szilárd talajra huppanunk majd le. A már említett buszozás nem volt túl izgalmas, főként hogy már sötétben utaztunk (éppen landoláskor ment le a nap) és mindenki csak azt várta, hogy ágyban alhasson. Szállásunk elfoglalása teljesen flottul ment és gyorsan megtámadtuk a közeli 7eleven boltot.

Bolti blokk, érthető, nem? :)

A 7eleven (711) egy kiskereskedelmi bolthálózat, mely a számos országban jelen van, én találkoztam már vele USA-ban és Ausztráliában is. Gyökerei az amerikai Dallasba nyúlnak, ahol reggel 7-től este 11-ig voltak nyitva az üzletek. Később aztán pénzügyi gondok adódtak és elkezdtek tulajdonosként a Japánok beszállni. Nekünk azért volt érdekes és hasznos ez a bolt, mert készételeket is árulnak, sőt meg is melegítik neked és megeheted helyben, vagy felviheted a szállodai szobába. Szóval vettünk némi enni és innivalót a nap végén. Nem csak a 7eleven jöhet egyébként szóba. Hasonlóak a Lawson és a FamilyMart hálózatok is.