Dubajozás #3

Csütörtök reggel összepakoltunk, elfogyasztottuk a reggelit, és az Al Ghubaiba busz pályaudvarra mentünk, hogy 25 AED ellenében átbuszozzunk a kb 120-130km-re lévő másik emirátusba: Abu Dhabiba. Kellemes, tágas, légkondis buszra szálltunk. A buszon elől csak a nők ülhetnek. Ez egyébként jellemző megoldás itt. A metrón is van elkülönített rész nőknek és gyerekeknek bár ott ez feláras, de a buszokon ki is van írva h elől a nők ülhetnek, és a buszsofőr is megkér h huzzál hátra, ha férfiként közeledsz az első ajtón. A buszból nappal is megfigyelhettük az Al Ghubaiba - IBN Battuta útvonalat, és erősen csodálkoztunk h még kilométerek múltán is egyre csak nőttek ki a földből a felhőkarcolók. Abu Dhabi kb 2 órára van és a központi buszpályaudvarra futunk be. Ez praktikus mert ott rögtön lehet helyi utazási kártyát venni, és ha kell buszra lehet szállni. Taxi persze ott is van. Abu Dhabiban én úgy választottam hotel, h a pályaudvar közelében legyen. Így aztán mi gyalogosan közelítettünk Al Rawda Arjaan by Rotana hotelhez. A pályaudvar és a hotel közé van ékelődve egy pláza. Ez is praktikus, mert oda mindig ki lehet menni bevásárolni, pénzt váltani, vagy csak bambulni. Az Al Whada Mall (pláza) nem akkora monstrum, mint a Dubai Mall de azért itt is észnél kell lenni, h éppen hol járunk és merre tartunk. (Alább pár utcakép Abu Dhabiból)

A hotelben elfoglaltuk a szobát, ami hasonlóan jól felszerelt volt, mint a dubai, sőt itt még kis konyha is volt. A portán érdeklődtünk, h szafarira lehet e menni. Lehetett és még az aznap délutáni programba be is fértünk. Így aztán módosítottuk terveinket és a Nagy Mecset látogatását áttettük szombatra. A szafari természetesen nem a város közepén volt. Délután 3 jött értünk a kocsi, addig mi elmentünk a plázában kicsit szétnézni és megvásároltuk a buszjegyet (30AED 7 napra korlátlan utazásra) h pénteken azzal ne kelljen időt tölteni. Azt is kiderítettük, honnan indulnak majd a számunkra érdekes buszok.

3kor tehát kocsiba szálltunk és elindultunk kifelé a városból. Két helyi arc jött értünk és elmondták h előbb még 3 csaj felveszünk egy másik hotelben. Ez a másik hotel valahol a Yas szigeten volt és kb 3 kategóriával magasabb szintű volt a miénknél, legalább is én ezt gondoltam a számtalan szépen kirittyentett londiner és egyéb ajtónálló láttán. Innen még bőven menni kellett mire a sivatagot elértük. Ott aztán hirtelen a sofőr megkérdezte mindenki be van-e kötve, de már dobálta is a homok a kocsit. Itt értelmet nyert a szépen burkolt merevítés, ami a Toyota Land Cruiser belsejében volt. Hosszú kocsisor végére álltunk be. A sofőr csökkentette a nyomást a kerekekben és aztán nekivágtunk h mindenféle homokbuckán átvágjunk néha nagyobb, néha kisebb sebességgel, de mindenképpen érezhetően tereprali hangulatban. Kb 30 perc kocsikázás után megálltunk a sivatagban fotózkodni. 

A sivatagban

További pár perc kocsizás után megint megálltunk, h ezúttal tevefarmon csökkentsük a memóriakártyákon a szabad helyet. 

Tevék

Innen már csak egy rövid út vezetett a kis sivatagi falucskába (mesterségesen kialakított szerintem a mi kedvünkért), ahol kiszálltunk a járművekből és hosszabb időre letáboroztunk. Lehetett itt ajándékot venni, fotózkodni a naplementében, tevegelni, quadozni, beöltözni helyi népviseletbe, sandboardozni, költeni a pénzt vagy éppen hennát festetni. 

A kis falucska, középen a színpad és a pihenőhelyek

Onnan fentről lehetett sandboardozni

Ezt semmi perc alatt hozta össze a tehetséges művész

Al Marján bin Tamás (bármit is jelentsen ez)

Este 7:45kor jött egy lány, aki hastáncot adott elő, majd egy fickó aki, tanoura táncot mutatott be. A hastánc ugye hastánc, kellemes látvány a férfi szemnek. A tanoura táncról viszont sejtésem sem volt micsoda. Láttam h egy feltehetően pasi nehézkes léptekkel közelíti meg a színpadot. Teljes sötétségbe borult a tér és a fickó felkapcsolta a fényeket az öltözetén. A felső teste és a szoknyája is világított és eszeveszett körforgásba kezdett. Nagyon látványos, főleg amikor a szoknyáját szétszedi és a felsőt elkezdni a nyaka körül, vagy épp a feje felett pörgetni. Remek előadás volt! 

Link1 ( video - 18msp Tanoura tánc fényben)

Link2 (video - 11msp Tanoura tánc sötétben) 

Naplemente a sivatagban

Ezután svédasztalos vacsit fogyaszthattunk el, majd akinek volt hozzá kedve kicsit vízipipázhatott a pálmafák alatt. 8:30 körül lett vége az estének. Sofőrjeink visszavittek a hotelbe és szinte azonnal ágyba bújtunk h végre kicsit jobban kipihenjünk magunkat.

Dubajozás #2

Szerdán kicsit nehezen ébredtünk, de muszáj volt. A szálláshoz reggeli is tartozott, lementünk hát reggelizni. Elég bőséges választék volt, hideg és meleg kajákkal egyaránt. Én bőségesen ettem, mert az volt a terv h esetleg betolunk egy teveburgert ha látunk és aztán késő délutánig kibírjuk, amikor is remélhetőleg a Dubai Mall-ban tolunk egy elfogadható árfekvésű kaját. 

Elindultunk 9kor a zöld metró felé. Dubaiban két metró van: a zöld és a piros. A piros a fontosabb, mert az part mentén hosszan elnyúló város mentén halad végig, állomásaiból megközelíthetőek a legfőbb látnivalók. Szállásunkhoz közel (500m) volt zöld és piros állomás is. Szerdán a Union állomásra mentünk, ami kicsit olyan, mint Pesten a Deák tér, itt van piros és zöld állomás is. A délelőttöt piacolással akartuk tölteni, és a zöld metró vitt el a piacos városrészekhez. A Union-on váltottunk pénzt, rátöltöttünk a NOL kártyára. Megállapítottam, h a reptéren nem voltak nagyon pofátlanok a pénzváltók. 100 eurót a reptéren 432 AED-re váltottak, itt a városban ennél kicsivel többet adtak érte, de vállalható a reptéri váltás is. A NOL kártyára, már 3 AED-et is rá lehet tölteni. Ez azért jó, mert Sydneyben 10 AUD volt a legkisebb feltölthető összeg, ami nem túl baráti ha pl az utolsó napodon, csak 3 AUD hiányzik ahhoz h az utolsó utazást lezavard. Ja és lehet bankkártyával is tölteni meg készpénzzel is. 

3-4 megállónyi metrózás után a felszínre mentünk és a gugli áldásos segítségével próbáltunk a piacokra ráközelíteni. A kisebb utcákban járva, a helyi melósok persze megbámultak bennünket, de senki nem szólt egy rossz szót sem. Befordulva a piaci áradatba, rögtön ránk vettették magukat az árusok. Egyszerre csak egy, de az kitartóan. Vegyél szövetet, vegyél fűszert, vegyél édességet, vegyél másolt órát, vegyél másolt táskát. Vegyél mindent. Mindent is.

Szövetek, sálak, kendők

Tomi megkapta a fejkendőt (ghutrah) és az azt tartó pántot (egal)

Minden árus a legjobb minőséget árulja (saját elmondása szerint), amit sehol máshol nem kapsz meg. Csak ott, csak akkor, csak neked van kitalálva az ár. Nagyon szimpatikus vagy és csak a legjobb árat kapod. Utólagos véleményem, hogy mocsok drágán adnak mindent, és ha nem alkudsz akkor balek vagy. Egy 300 AED-re taksált tételt, vétség elvinni 200nál többért. Szóval alkudni kell. Ez kicsit nehéz, nekünk nem odavalósi embereknek. Legalább is én így érzem. Alkudni kell, ez rendben van, de nekem pofátlanságnak tűnik, a 300AED-es ajánlatra, mondjuk 150-et mondani, pedig ezt kell tenni. Tényleg, nem szabad félni. Azt is javaslom, h ha egy szövetet megfogdosol és aztán egy csomagolt darabot kapsz, akkor bontsd a csomagot meg és tapintsd meg h valóban az az anyag van e a zacsiban, mint amit előtte mintának kaptál. A fűszeresnél mindent meg lehet szaglászni, kóstolni, de a szemfülesebb eladó, rögtön pakolja is a csomagba a cuccot, mondván h csak egy kicsit vigyél és hidd el, ha 6-8 ilyen zacsi összejön, akkor vastagon fog a ceruza.

A fűszeres

fűszerek

Magvak, bogyók

Tessék alkudni, durván és előre kijelenteni h ez vagy az kell vagy nem. Nem zavarja őket, ha 30 dolgot megszaglászol, de csak 1ből veszel, de legyél kemény különben, azt fogod látni, h a dirhamek sokasága vándorol a te zsebedből az övékbe. Kóstolni is lehet. Tegyük is meg!! Nekik belefér ha te 3 csokit megkóstolsz, akkor is ha nem veszel semmit. Legyél te is pofátlan. Nagyon barátságosak amúgy. Ha le akarod fotózni őket, akkor érdemes megkérdezni, h rendben van-e. Nem mondanak nemet, de így nyugodtan lehet fotózni és még pózolnak is veled / neked ha akarod. Ha már vettél ezt azt és tudod h nem kell több fűszer, akkor szépen hárítsd a további meghívásokat. Láttam turistákat egyetlen kézlegyintéssel lekoptatni az árusokat, mert gondolom már besokaltak a 43. beinvitálás után. Lehet így is, de nem feltétlenül kell tuskónak lennünk. Ők csak kicsi nyomulnak, szerintem ha mi vesszük a fáradtságot és mindegyiknek elmondjuk h "no thanks" és úgy haladunk tovább, akkor nem bántunk meg senkit. Az is fontos h ezeken a piacokon nehéz csak bámészkodási céllal megállni. Ha megállsz és megnézel egy portékát, garantáltan kijön az eladó és máris invitál befelé. Szóval legyünk résen. Ugyanez igaz, ha szemkontaktust teremtesz, akkor is jönnek. Szóval legyünk felkészültek. Aranypiac is van. Ez azt jelenti h van 1 utca, meg pár mellékvágány, ahol egymást érik az az ékszerüzletek. Itt nem nagyon vásároltunk, de ha azzal a céllal mész, h ékszert vennél, kizárt h itt ne találj valamit. Csak legyen nálad pénz.

Aranypiac bejárata

Sok-sok csillogó cucc

Ruha is van aranyból

A vásárlás után visszamentünk a szállásra, lepakoltunk, mert nem láttuk értelmét, h a következő hosszú órákban a táskákkal sétáljunk a Burj Khalifa körül. Délután 2:30ra volt jegyünk a Khalifába. Ez az az épület, amely jelenleg a világ legmagasabb ember alkotta címet viseli a maga 828m-es magasságával. Az Emírségek és különösen Dubai szeretnek mindenből a legnagyobbat, a legjobbat, a legszebbet, szóval a leget birtokolni. A Burj Khalifa a Dubai Mall (pláza) felett / mellett van. A piros metrónak van itt megállója, de nem úgy, mint pl a Duna Plázánál, h kiszállsz a metróból és máris benn vagy a plázában. Lemértem, a metrótól 7-8 perc tempós séta a Dubai Mall bejárata. Szépen kiépített út visz oda, nem kell utcákon átkelni meg ilyesmi. A Mall bejárata kb teljesen ellentétes vége mint ahol a Khalifa (At the Top) látogatóközpont bejárata van. A Burj Khalifára érdemes előre megvenni online a jegyet, így ott már csak a jegyátvételhez kell sorba állni. Alapból a 124. és 125. emeletre lehet felmenni. Ez egy baráti 452m-es magasság, ahová a világ leggyorsabb liftje 1 perc alatt felvisz. Ennél magasabbra is lehet menni (148. talán) pár emelettel, ami a VIP látogatóhely. Ott adnak valami üdítőt meg talán valami harapnivalót is, de persze az ára is más. Én úgy gondoltam, h a 124/125 éppen megfelelő lesz, nem hiszem h még pár emelet jelentősen más kilátást adna. 

Az épület 160 emeletes. Az első 37 emelet hotel, aztán 70 emeleten keresztül apartmanok vannak (semmi perc alatt elkeltek), ezután irodák következnek fel a 160. emeletik, kivéve a már említett 124-125. emeleti kilátókat. 

Elég sokat kell sétálni a pénztártól, amíg a liftekhez elérünk, de ez feltehetően azért van, h a nagyon forgalmas időszakokban, legyen hely, ami elnyeli a tömeget. Nekünk szerencsénk volt, szerintem 10-15 percet vártunk mire a liftbe bejutottunk. A liftben hangulatvilágítás van, szól a zene és pörög az emeletszámláló a kijelzőn. Barátian indul el, semmi rántás vagy ilyesmi. Nem is érezni a sebességet, csak a füledben érzed a nyomásváltozást, mint amikor az repülő emelkedik. Felérve a 124-re, azt csinálsz, amit akarsz és addig maradsz, amíg akarsz. Van egy nyílt terasz is, de persze megfelelő biztonsági funkciókkal.

125. emeletről fotózva a 124. emeleti terasz és persze a városkép

 Manapság divatos valamiféle frame-et (keret) elhelyezni egy városban és ha megfelelően pozícióban vagy és úgy fotózol h a frame-en keresztül akkor azonnal szép keretben kerülhet a jó képed. Dubai itt sem vette félvállról a dolgot, nem néztem utána, de gondolom h a világ legnagyobb frame-ét építették meg. 150m magas, természetesen látogatható, úgy értem fel lehet menni a "tetejére" és 48 emelet magasan rá lehet állni az üvegpadlóra (ha elég bátor vagy). A frame egyik oldalán a tradicionális Dubai, míg a másikon az új, modern városrész látható.

Dubai Frame

Ide kell is az idő, mert mindenki oda akar állni terasz szélére, akar egy fotót, amin látszik a háttér, stb. Szépen körbe lehet menni, megnézni minden irányban a hatalmas, de innen eltörpülő felhőkarcolókat és a távolban a tengert vagy éppen a sivatagot. 

Kilátás a 124. emeletről #1

Kilátás a 124. emeletről #2

Nekünk szép, de elég párás napunk volt. A Burj Al Arab például alig látszott (mondjuk ez légvonalban is bő 10km), a pálmafa sziget pedig egyáltalán nem látszott (még messzebb van). 

Ennyire volt párás napunk, a Burj Al Arabnak csak a kontúrja látszik

A 125-re fel lehet lépcsőzni. Mind2 szinten vannak fotósok, akik a technika segítségével pólóra, bögrére, bármire rávarázsolnak a megfelelő számú dirham ellenében. Ajándékbolt is van, lehet költeni a pénzt. Igazán izgalmas itt lenni, mondjuk tériszonyosok lehet nem élvezik. 

Alul a hatalmas szökőkút rendszer melyet később megcsodáltunk működés közben

Kb 1,5 óra után lementünk és elvesztünk a plázában. Itthon pl az Aréna Pláza elég nagy, de meg sem közelíti a Dubai Mall-t. Minden világmárka megtalálható (gondolom, mert minden szegletét bejárni nem volt időnk) és az én örömömre van Cheesecake Factory is. Ide mentünk be egy korai vacsira. Én egy csirkés salátát toltam meg egy mega-brutál sajttortát és leöblítettem a szép nagy limonádéval.

Pláza belső, hátul a Cheesecake egyik bejárata

Ezután a helyi almás bolt teraszáról elkezdtük kívülről bambulni a hatalmas tornyot és az előtte lévő szökőkút-rendszert. Pár perccel később elhagytuk a teraszt és kimentünk a szabadba, ahol már gyülekezett a tömeg, mert este 6kor volt az első szökőkút show. 

Burj Khalifa és Tomi

Burj Khalifa Tomi nélkül :)

Ez csak pár perc, amíg egy zeneszám lemegy, de szép látványos. 6kor még naplemente van, de ahogy telik az idő sötétedik és a Khalifa épületére vetített lézershow is egyre látványosabb lesz.

Burj Khalifa esti fényekben

A lézer-show egy pillanata

Negyedóránként váltja egymás a szökőkút és a lézer, de 7:30kor és 7:45kor elmaradnak a műsorok, hogy 8kor aztán (amikor már millióan vannak a nézők) egy kb 6 perces megashow kezdődjön. Ekkor egyszerre megy a szökőkút rendszer és a lézer. Kenyeret és cirkuszt a népnek! Működik. A szerda tehát a piacok és a Burj Khalifa bűvöletében telt. Megérte.

Alábbi link az esti show felvételéhez visz. Kattints az oldalon a videóra h kb teljes képernyő legyen, akkor lesz hangja is. Fontos h ez egy 500megás videó, szóval lehet kell kis idő amíg elindul. Érdemes kivárni, szerintem nagyon jó, bár tény h nem ugyanaz, mint amikor ott állsz és élőben megy. 

5 perces lézer-show a Burj Khalifa-ra vetítve

 

Dubajozás #1

Kedves felkérésnek tettem eleget, amikor úgy döntöttem h idén márciusban Dubaiba megyek. Pontosabban Dubaiba és Abu Dhabiba (tekintsünk el a különböző lehetséges írásformáktól, én így fogom használni).

Valójában az Egyesült Arab Emírségek 2 emirátusának fővárosairól beszélünk. Dubai és Abu Dhabi 1-1 emirátus és fővárosuk azonos névvel bír. A maradék 5 emirátust feltehetően nem sokan tudják felsorolni. Én sem. Aki érdeklődik az nézzen rá a Wikipédiára .

Egyesült Arab Emírségek a térképen (forrás: Google Maps)

Miért érdemes ezen városokba ellátogatni? Fejből talán nem túl sok mindent tudunk felsorolni, de kis guglizás után azért látható, h akad szépen látnivaló. Az Emírségek az arab világ része, tehát a kulturális "sokk" adott egy látogatás alkalmával. Talán az is eszünk be jut, h ez egy olajban gazdag ország.

Mivel a környék sivatagi éghajlatú, nem célszerű az európai értelemben vett nyáron meglátogatni. Némi tanakodás után, úgy alakult h márciusban igyekszünk ellátogatni ezen egzotikus helyekre. A Wizzairnek direkt járata van Dubaiba és január elején barátságos áru jegyeket találtunk március elejére.

Március 6án éppen elég télies idő volt itthon, miközben kellemes nyári nap volt Dubaiban. Kicsit fázva indultunk a reptérre, mert még sem akartunk téli nagykabátban leszállni a 28 fokos dubai nyárba. A Wizzair gépe délután 1 órakor indult Budapestről és este 9:15kor landolt Dubai, DWC reptéren. Az Emírségek 3 órával előttünk jár időben, tehát a repülési idő nem 8, hanem 5 óra körül van. A DWC a Dubai World Central rövidítése, és ez a várostól távolabbi reptér. Hívják Al Maktoum Airportnak is. A DWC nem ideális elhelyezkedésű, mondhatjuk h a semmi közepén van, bár erre inkább a hazaúton jöttem rá. De erről majd később megemlékezek.

Landolás után, váltottam némi pénzt (Dirham, későbbiekben hivatkozva: AED) és igyekeztünk lokalizálni a buszt. A DWC érkezési oldalán szépen ki van írva, h parkoló előre, taxi pedig jobbra, de nem nagyon említik a buszokat. Némi nézelődés után a kijárattól, erősen balra láttuk meg a buszt. Ez valójában a reptér indulási oldala. A busz mellett rögtön egy automta állt, melynek nagy reményekkel estünk neki. Én úgy olvastam h az egyszeri turistának a piros napi jegyet ajánlják, de az automata sajnos nem nagyon reagált érintésre. Bementünk a terminálra, de leginkább senkit sem találtunk ott este 9:45 körül. Egy pacák üldögélt ott ahol becsekkolni lehetne a járatokra, és ő azt mondta, h az érkezési oldalon van egy kis "iroda", ahol NOL kártyát tudunk venni. Ez a NOL kártya, olyan mint Londonban az Oyster vagy Sydneyben az Opal. A lényeg h nincs papír alapú jegy, hanem elektronikus jegyrendszer van. Nem tudom kishazánkban valaha lesz e ilyen. A BKV kb 10 éve tervezi, de gondolom senki sem tud kellően sok milliárdot leakasztani egy esetleges implementálás során, ezért aztán eddig még nem vezették be (későbbiekben a Dubai közlekedési vállalatot Dubai BKV néven fogom emlegetni).

Szóval visszamentünk az érkezési oldalra és megtaláltuk az arab bácsit egy kis asztal mögött. Ez volt az "iroda". Mondtuk, h mennénk nagyon a városba és szeretnénk kártyát. Okay, 25 AED. Nos ez egy ezüst kártya (fent említett, piros helyett), de 6 AED a kártya ára és 19 leutazható. Nem hangzott rossznak, kérjük. Kérünk kettőt. Az ugye 50 AED. Adom a 100ast a csávónak, azt mondja nem tud visszaadni. Öreg, előbb adtál el ugyanilyet meg gondolom másoknak is ezt adod, akkor hogy. Hát ennyire magas szinten nem ment a beszéd, csak azt hajtogatta, h neki nincs aprója. Menjek a szemközti pénzváltóhoz, váltani. Odamentem. Szerintem a csaj a pokolba kívánt, mint az aznapi 118. hülyét aki csak váltani akar, de mosolygott és megtette amit kértem. Vissza az "irodába", 2 kártya megszerez, irány a buszváró. Megjött a következő busz, de majd csak 20 perc múlva indul. Üljünk fel. Más magyar is akadt, azt mondta az ezüst BKV kártya jó lesz, mert bármikor lehet rá tölteni, ne izguljunk. Buszunk elindult (F55 jelzésű) és célja az IBN Battuta megálló. Ez ilyen Kőbánya Kispest típusú hely, szóval az első, már város széli fontos közlekedési csomópont, de a mi szállodánktól még marha messze. Bementünk, sokan reménykedtünk a buszon, h IBN Battuta-ból lesz metró, mert a piros metrónak ez a 3. megállója és a másik vége a Dubai International reptér (DXB). Nem mellesleg a mi szállásunk is a DXB-hez közelebbi végén lenne. Kb 30 perc alatt megérkeztünk IBN Battuta-ra (este 11 óra), de ott rögtön kiderült, h metró már nincs. Ez elég elszomorító és kicsit zavarba ejtő, mert internetes források szerint éjjel 1ig jár a metró és a buszon kb mindenki így tudta. A helyi erők persze taxit javasoltak, de én felkészült voltam. Tudtam h az N55ös jelő autóbusz (reptérről is jön), hamarosan ott lesz és annak végállomása Al Ghubaiba központi pályaudvar, ami Battuta-tól marha messze van, de sokkal közelebb a mi hotelünkhöz. Beálltunk hát a megfelelő busz váróba és jött is hamarost az N55ös. (megjegyzés: reptér-Battuta távra 4 AED-t fizettünk) Felszálltunk és elindultunk, de már láttuk h korábbi reményünk, mi szerint éjfélre a hotelben lehetünk már csak álom marad. Egy idő után láttunk már magas toronyházakat, de azt is h kb ezzel a busszal utazik haza minden munkás. Egyre csak nőtt a tömeg és hamarosan a hering effektus játszott a buszon. Szerintem a D94-es jelű Jumeirah Street-en haladt a busz a városban, mert relatív közel haladtunk el a Burj Al Arab-hoz (7 csillagos, vitorla alakú hotel) és láttunk kb 18 mecsetet, de nagyon nem akartunk megérkezni.

Burj Al Arab (forrás: askideas.com)

Éppen nagyon durván sokan voltunk és már kellően pánikban is voltunk, h vajon jó felé haladunk e, lesz e elég pénz a kártyánkon, amikor egyik megállóban ellenőr szállt fel. Nos ezek nem szaroznak, az ellenőr felszáll és áthámozza magát a heringeken, szépen mindenkinek ellenőrzi a kártyáját, a busz meg addig szépen áll. Kiderült h a kártyánk még jó, mert hozzánk nem szóltak, ellenben az érvénytelen utazóktól csont nélkül elvette a bácsi a személyit (vagy valami arcképes igazolványt). Tovább haladva már nagyon untuk a banánt, egyrészt indokolatlan erősen megy a légkondi a buszon, másrészt kezdtünk aggódni, h lemegyünk a térképről. De másfél óra után (igen, 90perc!!!) beért a busz a pályaudvarra, és beszarsz, de 4 AED ment le a kártyáról. Érted, 90 percet (kb 34km) utaztunk 300 Ft-ert!!!!! Remek, szóval tudtuk h a Versailles Hotel már csak pár km, és innen nincs más mint taxizni. Volt is pár taxis a pályaudvaron, de nem tűntek túl lelkesnek, amikor kimondtam a hotel nevét. Mutattam papíron is (arabul is rá volt írva) hová kell menni, de látszott, senki nem akar oda menni, vagy épp fingja nincs hol van. Egy megtermett csávó végül mondta szálljunk be. De tőlem kérdezte h akkor hová. Mondtam neki h annyit tudok h Al Rigga metróállomás közelében van, meg rémlett h a fő utcától bentebb van valami mellék utcában, de a telóba nem mentettem le a pontos helyet. Mentünk pár kört, de nem lett meg. Végül, felhívott valakit és heves arab karattyolás közepette odataláltunk. Fizettünk 25 AED-et és betámolyogtunk a hotelbe. Itt már minden flottul, ment, szoba rendben, bár 2 egyszemélyes ágy helyett egy franciát kaptunk, de legalább tisztaság, meg forró zuhany volt.