Alaszka 2.nap

AMoosement Land - Day 2

Szombaton túrázni indultunk az Angel Rock-hoz. Nem egy nagy túrára kell gondolni, oda-vissza szűk 7km. Egy órányi autózással értünk el a túra kiinduló pontjához. Itt megkaptuk az eligazítást, hogy mit is kell tenni, ha a helyi vadvilággal összetalálkoznk. Van az a mondás h "a medve nem játék". Nem, valóban nem az, de elárulom, h Alaszkában nem a mackó a legveszélyesebb, hanem az a csuda jávorszarvas (moose). Természetesen a medvével sem állunk le pacsizni, de a vadállatokhoz kapcsolód balesetek 70%a a moose miatt van.
Szóval nézzük sorba. Először is a túrán bátran beszélgessünk, csapjunk zajt, h az állatok hallják h jövünk. így alapból elkerülhetjük a találkát. Medvékkel való találkozásnál, nem rohanunk el. Amikor összetalálkozunk és a maci csak pár méterre van, megállunk és várunk, remélve h medvekoma éppen nem éhes és elhúz az ellenkező irányba. Húzzuk ki magunkat, esetleg emeljük fel a kezünket is, h nagyobbnak látszódjunk, sőt beszélhetünk is a medvéhez (bár azt nem mondták h mesét mondjunk e nekik, vagy daloljunk). Fekete medve esetében ha mégsem megy el, hanem közelít, felkészülünk a támadásra. PL jó ha a hátitáska a kezünkben van, főleg ha kellően nehéz, mert akkor elugorhatunk a maci elől és utána, szépen orrba csaphatjuk a táskával. Ha ő üvölt, tegyünk úgy mi is. Grizli kománál más a helyzet. Ha ő közelít, akkor kuporodjunk le a földre, lehetőleg igyekezzünk minél kisebbre összehúzni magunkat. A táskát hagyjuk a hátunkon, így ha a mackó "pacskolni" kezd akkor nem töri el a bordánkat (csak a második csapással). Amúgy fejünket igyekezzünk átfogni a kezünkkel, minden lélekjelenlétünket szedjük össze, csendben tűrjük h a medve szagolgat, bögdös, stb. Semmiképp se sikoltozzunk, viszont magunkban némán elmondhatunk egy imát. Jávorszarvas barátunkkal pedig mindenképpen igyekezzünk elkerülni a találkozást. Mert genyó. Elég jól megtermett jószág és a hímek hatalmas lapátszerű aggancsot növesztenek. Ha támadnak elsőre ezzel igyekeznek megkínálni bennünket, majd ha ez nem lenne elég barátilag visszajönnek és megrudosnak. Szóval az ajánlás az h ha szarvassal találkozunk, akkor keressünk valamit ami mögé elbújhatunk és szaladjunk mint állat. Ez így jól hangzik de gondolom h elég kitartóak tudnak ezek lenni, szóval nem tudom mennyi esélyünk van valójánban ha bujócskázni kezdünk velük.

Mit csináljunk ha jön a medve

Eligazítás után el is indultunk. Szép időnk volt, csakúgy mint előző nap. Eleinte csendes volt az út, aztán egy pallós rész következett, majd szépen emelkedni kezdtünk. Elég jól megizzadtunk mire a csúcsra felkapaszkodtunk, de a kilátás pazar volt. Bő fél óra pihenő, kaja és fotózás után meg is indultunk lefelé, de másik irányba. Ez ugyanis egy ilyen hurok vagy lasszó alakú túra. A sziklákról nincs igazán jó képem, mert nem is készítettem. A túra útvonaláról, nem nagyon van tiszta rálátás, mert mindig van valami, ami blokkolja a kilátást. Az országútról lehetett volna valami távoli képet lőni, de ott meg bebambultam. Az út amúgy végig tele volt gombákkal, néhol sűrű aljnövényzettel.

Keressük az utat

Kaptatunk

Egy szikla a sok közül

Távoli kilátások

Gyalog balra mentünk

Mindenhonnan kinőnek

2 körül érkeztünk vissza a starthelyre, ahol azonnal autóba ültünk és eltéptünk a Chena Hot Springs-hez (link). Ez egy természetes meleg vizű fürdőhely. A szabadtéri fürdő nagyon hangulatos, körbe sziklákkal és napraforgóval (galéria a weboldalon). Van egy jakuzzi is, de nekem nem igazán jött be, mert alig mozgott a víz benne. A kinti medence viszont mondhatjuk h nagyon meleg. Sokáig nem is lehet bírni. Van a közepén egy hideg vizes permet, az nagyon jó mert a fejedet hűti. A távolabbi végében pedig van egy erős vízsugár, amivel a hátadat és a nyakadat tudod megmasszíroztatni. A fürdőben is bő egy órát voltunk, egyszerűen nem bírtuk tovább a meleg vizet. Én a fürdőbe nem vittem fotógépet úgyh szorri de nincs kép (medencés képek a weboldalon). Amikor kijöttünk akkor lőttem párat a fürdő előtti területről, ezekből mutatok kettőt lent.

A felirat angolul szépen rímmel. Ha tetszett a nyargalás, csókold meg a lovadat és adj borravalót a vezetődnek

Csendélet: Rozsdás autó virággal és nemzeti lobogóval

Minden rozsdás szerkezetbe lehet virágot ültetni

Visszamentünk Fairbanksbe és megnéztük a Jég Múzeumot. Ez valójában egy olyan hely, ahol a jégszobrászatról kapunk képet. Egy 20 perces videóval kezdünk, ami a márciusi jégszobrász versenyt mutatja be. Ezután Andy, a házigazda beszél kicsit. Andy egy kinai (ázsiai) figura, aki Fairbanksben lakik és van asszem egy harmadik helyezése a szobrász-vb-ről. Ezután be lehet menni a hideg terembe, ahol pár jégszobor van, amit Andy és a haverjai faragtak tavasszal. Van egy jégcsúszda is, amin le is csúsztunk. Az utolsó 10-15 percben Andy demonstrálta a jégszobrász-mesterséget. Egy kisebb jégkockába egy virágot vésett. Ezzel vége is volt a napnak. Én vacsira egy helyi kis kajáldában egy finom burgert toltam be Jánossal, a vezetőnkel.

Andy faragta mű

Jégház

Integető Jégmaci

Alaszka - 1. nap

AMoosement Land - Day 1

Első három éjszakát ugyanazon a szálláson töltöttük Fairbanksben. Egy útszéli motelben laktunk, kb 5 percre a reptértől. Ha ezen felakad a szemed kedves olvasó, akkor megjegyzem h a 10 fős csapatból senkinek sem volt gondja ezzel. A motel nem egy luxus hely, messze nem az, de ha belegondolunk ez egy aktív nyaralás, ahol kb egész nap jövünk-megyünk és a szállás csak arra kell, h este lemossuk magunkat és aludjunk. Szóval szerintem ez így teljesen jó volt. Fürüdni lehetett, aludni tudtunk, hűtő volt. És ne felejtsük el h Amerika nem a legolcsóbb ország. 

Pénteken ébredés után gyors reggeli, és indulás az autóval a kb 5 percre lévő kikötőbe. Folyami kikötőbe. A Chena folyón utaztunk lapátkerekes hajóval. Sokan. Buszokkal jöttek és szerintem több százan voltunk a hajón. Ez egy kb 4 órás program. Hajón csordogálunk le a folyón és valaki közben mesél Alaszkáról, a folyó menti házakról, az ottani életről. A házak elég pofásak, valszeg nem segélyből élnek az ott lakók. 

Ilyennel utaztunk, csak nagyobbal

SPOILER - ha valaki nem szeretné tudni, pontosan mi történik a hajóuton (mert pl el szeretne ide menni), az ne olvassa el a következő pár bekezdést (kb a bejegyzés 80%-át).

Szóval a hajózás során vannak megállók. Nem kell kiszállni a hajóból, hanem onnan lehet megtekinteni dolgokat. Első meglepi h a folyóról felszáll egy hidroplán, elhúz mellettünk, majd egy kör után leszáll. Ezután rövid interjú a pilótával, hogy miért is érdekes az a fajta repülés (bush pilots), mire kell figyelni, stb. Aztán még1x bemutatja a felszállást, mert hátha nem sikerült lefotózni elsőre mindenkinek. Haladunk tovább és a hajókürt időről-időre megszólal: jel a part menti házakban lakóknak h itt vagyunk. Kijönnek és integetnek. Következő nagyobb megálló a szánhúzó kutyás telep. Laura, edző, versenyző, idomár beszél a kutyákról és az edzésről. Hogyan kell tanítani őket, majd "rögtönzött" bemutatót tart. Nincs hó, de ez nem baj. Egy kiszuperált quad-ot húznak a kutyik és egy elég szép nagy kört csapnak. Laurát majd még láthatjuk később és lehet is majd beszélgetni vele a faluban, ahol majd megállunk és ki is szállunk a hajóból. 

Felszállás vízről

A kutyás telep

Valójában ez az Athabasca indián falu már a következő megálló, de először még a hajóról tekintünk meg pár dolgot és beszélgetünk az egyik lánnyal arról h hogyan szokás a lazacot feldolgozni. Mindent felhasználnak. Valami a kutyáké, valami kifejezetten az idős embereké, mert különleges része a halnak és csak az idősek érdemlik meg. Amúgy meg csontozzák, szárítják friss levegőn és végül füstölik. Elmegyünk megfordulni ott, ahol 2 folyó egymásba folyik. Megfigyelhető h a relatív tiszta Chena találkozik a Bodrog-szerű Tanana-val és az egész olyan, mint az éppen tejjel keveredő kv. 

Chena és Tanana találkozik

Fordulás után kikötünk és a faluban folytatjuk az ismerkedést az indián tradíciókkal. Az athabaska indiánok Alaszka belső területének őslakosai (link). Először 3 állomást járunk végig (együtt az egész csoport), majd szabad-program következik. Szabadon lehet járkálni a faluban és közelről megnézni a szánhúzó kutyikat, a háziasított rénszarvasokat, a füstölt halacskákat, pár indián kunyhót. Egészen addig amíg a hajókürt meg nem szólalt. Laura valóban ott volt 8-10 blökivel, még több infót osztott meg és válaszolt a kérdésekre. A Trail Breaker Kennel-nél dolgozik és versenyre kitenyésztett alaszkai husky-kat edzi, tanítja. Na meg versenyez. A kutyáknak állítólag különlegesen jó az állóképességük, ezért is választják ezt a fajt versenyekre.

Nyári lak

Ruha

Házikó

Jó kutya, fekszik

Kinyúvasztva

Szárítás napon

A hajón a narrátor tovább mesél a halakról, és az alapítóról aki az egész hajózást ott kitalálta. Sajna már nem él a bácsi, de a felesége igen és ugye épp a parton lakik. Egy hajófütty és máris kinn van a parton és integet nekünk. Eközben nekünk a hajón lazacot szolgálnak fel piritóssal. Természetesen meg is lehet vásárolni. A biznisz az biznisz. Ez a kirándulás 65 dodó, nem olcsó, de sok mindent kapunk érte, és szerintem tökre megéri. Nagyon jó program. 

A hajó után volt időnk vásárolni kicsit, majd elmentünk a Pioneer Park-ba (link). Ez az a hely, ahol igyekeznek bemutatni, hogyan érkeztek meg az első telepesek Alaszkába, milyen házakat építettek, milyen eszközöket használtak. De van ott egy vasúti kocsi is kiállítva, amivel valamelyik amerikai elnök utazott az államba. Egy skanzenként kell elképzelni az egészet. A kis házikók nagy részét úgy szedték össze mindenhonnan az államból. Elég sok kis házikóba benéztem és természetesen legalább a fele olyan, ahol vásárolni is lehet. Egy nagyobb ház múzeumként szolgál. Itt az aranybányák világát tök érdekesen próbálják bemutatni kis vitrinekben. 

Régi Utcakép

Nagyon megcsinált ház

A skanzenben egy bő órácskát töltöttünk, majd a napot azzal zártuk, h megnéztük a transz-alaszkai kőolajvezetéket. Ez egy észak-dél irányú vezetékrendszer (TAPS), a Prudhoe-öböltől Valdezig majdnem 1300km hosszan szállítja az olajat. Azért építették, h a Beaufort-tenger öblében található olajat elvigyék a fagymentes Valdezba. 1975ben kezdődött az építése és 2 évig tartott. Valdezből tankerek szállítják tovább az olajat. A vezeték átmérője 48inch (122cm) és elég impresszív ott állni alatta. Már ahol épp a talajszint felett vezetik. Fairbanksnél éppen kibukkan a földből, ott ahol mi is látogatást tettünk.

Régi csőgörény

TAPS