Túra a Királyok Útján a sarki róka égisze alatt

A túrázásnak különböző szintjei/formái vannak, de legalább is lehetnek. Mindenki igyekszik valószínűleg a határait feszegetni előbb-utóbb. Többet, ugyanazt rövidebb idő alatt, vagy esetleg valami nem szokványost tenni. Én pár éve hallottam a Fjallraven Classic-ról és persze kis mohó vagyok és rögtön arra gondoltam, menni kéne.
Először is tisztázzuk ezt a Fjallravent. Így kell leírni: Fjällräven. Svédül van. Ez egy állat: sarki róka.

Forrás: http://termeszetvedo.network.hu/kepek/rokak/sarki_roka_3

Én a kétpöttyös a betűket nem fogom itt erőltetni. Elnézést ha ez bárkit bánt... Szóval azon túl h ez a sarki róka, ez egy sportruházati (outdoor) márkanév is. Aki ismeri, ismeri, aki nem, az most már tudja. Elég divatos manapság főleg csajok rohangálnak kis Fjallraven táskával:

Ez egy kicsi táska, ehhez képest cirka 30ezer magyar pénzért meg is kapod (sacc per kb, szemfülesek biztos találnak már 20ezerért is :) ) Szóval a Fjallraven nem olcsó. Gyártanak mindenféle méretet és mindenféle alkalomra. Én úgy értelmezem, h alapelvük h egy életre szóló terméket adjanak neked. Ha ezt vesszük akkor akár még a 100ezres nadrág sem drága, de ezt akkor is nehéz eladni pl. a minimálbérből élőknek. Mindegy, a cégnek megvan a maga koncepciója, amibe igyekeznek belevinni olyan modern gondolkodást is, mint az újrafelhasználás, lélegző anyagok, stb, stb. A Fjallraven él és virul, úgyh kérem szörnyülködni lehet, de felesleges. Lépjünk is ezen túl. 

A lényeg h most már tudod h a Fjallraven egy márka. Az is a hitvallásuk, h az embert közel kell vinni a természethez, illetve meg kell adni lehetőséget a hasonszőrű túrázóknak, hogy találkozzanak, s közben gyönyörű helyeken sétáljanak. Erről szól a Fjallraven Classic (továbbiakban FC). FC-ból van pár már most is: Svéd, Dán, Amerikai és Hong Kongi. A következő években pedig továbbiak lesznek: Skót, Német, Korea, és még ki tudja mi más.
Mennyire népszerű a FC? Nagyon. A svéd FC rendszerint augusztusban következik el. Erre mostanában általában január közepén kell regisztrálni. Rendszerint a regisztráció megnyitását úgy várják a túrázók, mint pl a főiskolások/egyetemisták a tantárgyfelvétel kezdetét. Ezrek ülnek a gépük előtt és próbálnak a nyitás pillanatában regisztrálni. Idén Január 17én volt talán a regelés, délelőtt 10től. 10:45ig az oldal se nagyon jött be nekem, pedig veszettül kattingattam. Aztán bejött és gyorsan beregeltem a 3 fős kis csapatot. De jól mutatja mennyire fontos a gyorsaság, h a regelésnél az 5ös indulási csoportot választottam ki, de mire mind3 ember minden adatát bevittem, már csak a 6os csoportban volt helyünk. Szóval annyira népszerű a túra, h a regelés megnyitása napján elfogynak a jó jegyek és esetleg az utolsó 2 indítási csoportra marad pár hely másnapra. Ezek után sincs még persze vége a világnak. Ember tervez, Isten végez. Tök sokan árulják a jegyet a későbbiek folyamán, mert rájönnek h nem tudnak elmenni, vagy éppen meggondolják magukat. Május-Július folyamán simán lehet eladó jegyet találni és lehet h némi kedvezménnyel az eredeti árhoz képest. Mennyi is ez? Olyan 80ezer magyar forintocska.
Szóval ennyire hülyék vagyunk (túrázók) h kifizetünk egy zsák pénzt azért h sétálhassunk? Iiigen. És ez még nem minden. A FC Sweden-ről beszélünk, tehát még el is kell menni Svédországba, ha nincs megfelelő felszerelésed, akkor lehet még valamit meg is kell venni, szóval vannak még kiadások. Ezt tovább nem elemezném. Mindenki eldönti mire éri meg neki költeni és mi mennyit ér meg neki. Ennek ez az ára. Mit kapunk érte? Kaját, kempinggázt, itinert és ha célba beérünk, akkor kitűzőt, felvarrót, hatalmas tapsot a túratársaktól, meg 1-2 ellenőrzőponton még kis sütit, kávét, teát, palacsintát.
Szóval beregelsz januárban és várod az augusztust. Közben lehet felgyúrni magad, ha nem vagy tapasztalt túrázó. Vagy ha éppen új bakancsot kell venned, az be kell ám törni, úgyh érdemes ezt a 6-7 hónapot kihasználni. Közben meg lehet nézni a FC oldalát, ahol szépen leírják, h mire kell készülni, mit kell és mit javasolt vinni, mik a szabályok. Lehet vadászni repjegye, vonatjegyet, eldönteni, h ha már arra jársz akkor közben megnézel e mást is Svédországból. Merre is? A sarkkörön túl vagy 250km-rel. Kirunába kell eljutnod h elrajtolhass és majd Abisko-ból kell hazakavarodnod, ha végeztél.

Stockholm-Kiruna cirka 1200km (lehet repülni is)

Mi is a feladat a FC Sweden-en? Túrázni 110km-t a saját tempódban (kis sarkítással) Lappföldön, a Királyok Útján, úgy h mindent, amire szükséged van, magaddal viszel és a szemeted sem hagyod szét. Nézzük ezt kicsit részletesebben. Mint már mondtam, először is élvezd h a természetben vagy. Felejtsd el a munkahelyi vagy éppen otthoni gondokat. Ha ezeket magaddal viszed, nem ér semmit az egész. A túra a svéd kéktúra útvonalán van. Aki nem tudja mi az a kéktúra, keresgéljen a neten (kektura.hu). Szóval ők nyilván nem kéktúrának hívják, hanem Kungsleden-nek. A Királyok Útja. 440km hosszú a sarkkörön túl, a semmi közepén, leginkább térerő nélkül, úgyh tényleg rá lehet koncentrálni a természetre. Szóval ebbe csöppenünk mi bele a FC Sweden keretében és csatangolunk Nikkoluokta-tól Abisko-ig rajta. Az alábbi képen a piros szaggatott a sarkkör, ehhez képest ott jól felül van Kiruna és Abisko.

Forrás: https://www.ldmountaincentre.com/blog/2014/08/john-sheddens-fjallraven-classic-8th-12th-august-2014-part-1/

Akkor most nem Kiruna? Nem és igen. Az van h Kiruna egy elég jól megközelíthető (*nem, ez nem igaz, mert rohadtul a világ végén van, de mégis...) és oda kérik a szervezők, h mi őrültek jussunk el. Kirunában regisztrálunk, szerelést igazítunk, felvesszük a kaját, amit magunkkal akarunk cipelni, megkapjuk az itinert és esetleg adunk egy táskát a szervezőknek h vigyék át a célba. Aztán a szép nagy túratáskával felülünk a buszra, ami elvisz bennünket cirka 40perc alatt Nikkaluoktaba. Onnan aztán ténylegesen indul a séta és Abisko-ig ki kell tartani.

Útvonal

Mint mondtam, viszed magaddal, amire úgy gondolod, h szükség lesz a célig: váltás ruha, esőruha, bakancs, cipő/papucs, gázfőző, edény amibe főzöl, kaja, víz, sátor, hálózsák, derékalj, elsősegélycsomag, budipapír, kézfertőtlenítő. Igazából bármi, amit hajlandó vagy elcipelni. A táskák általában 15kg körül mozognak, de akad ügyes túratárs, aki 10-11ből megoldja és akad vadállat, aki 30kg-os táskával sétál. Szerintem cirka 2500-3000 embert engednek el manapság ezen a megmérettetésen, de ezt 3 napon, 8 indítási csoportra elosztják. Szépen elindulsz, és eldöntöd mennyit akar adott napon megtenni. Ha elég volt, vagy teljesítetted a napi tervedet, akkor megállsz, keresel egy kellemes helyet a sátornak, felállítod és utána pihenhetsz. Sátrat érdemes vízközelben állítani. A főzéshez víz kell, ha fel akarod tankolni a kulacsodat, ahhoz is. Ha esetleg megmosdanál a kellemes, 5 fokos patakban akkor is jó ha a közelben van. Péntek délig viszont be kell érni Abiskoba, ha meg akarod kapni a díjazást. 

Indulás előtt

Szóval azért ez nem csak egy könnyed séta. Ha még soha nem túráztál 15kg-os zsákkal, szerintem meg fogsz lepődni. Nem kell hegyeket megmászni, de azért az első 3 napra mindenképp akad 5-600m szintemelkedés, mert hullámvasutazunk a völgyek és magaslatok között. A táj tényleg szép: hegyek körbe rajtad, itt-ott vízesések zúdulnak alá, melletted rendszerint folyó vagy patak. A patakokból nagyon kellemes víz vehető, tehát itt tényleg akár egy 5-7dl-es kulacs elég lehet, nem kell több liter vizet magaddal cipelned. Egy kivétel van, de erre figyelmeztetnek is az ellenőrzőponton, aztán eldöntheted, milyen taktikával oldod meg a feladatot.

Sátorrengeteg Kieronban

A terep nem túl nehéz Alesjaure-ig. Pedig itt van a szint benne, és egy hágón (1200m) át kell kelni, de akkor is jobban viseltem (viseltük), mint az utsó 2 napot (Alesjaure-Abisko). Alesjaure-Kieron egy 20km-es szakasz. Itt van az, h a jelentős részén nem nagyon van vízvételi lehetőség. A 20kili 15-16km-re egész jól kezelhető, de az utolsó 4 maga a pokol. Rettenet köves. Nekünk úgy volt, h aznap 24km-et csinálunk meg és Kieron előtt megpihenünk. A víz-kérdés miatt azonban újraterveztük a dolgot este 6kor. Úgy döntöttünk lenyomjuk még azt a 6km-t Kieronig. Tehát így a nap 30km-es lett. Én már csak mint a robot mentem az utsó pár kilin. Nem tudsz hová lépni a kövektől, de nem tudod a botot se stabilan letenni ha nem nézed h hová is teszed. Szóval elég idegtépő végig koncentrálni h nézem a lábamat is meg a botot is, h esetleg valami stabil lépéseket tudjak tenni. A végén persze hirtelen kellett cirka 150m szintet eldobni, és leereszkedni a hegyről.

Az utsó nap sem volt sokkal jobb. Itt is akadt kő és ez lehangolt. Az utsó 17km egy nemzeti park területén halad. Azt reméltük h itt majd ugrálnak a szarvasok, meg a rókák előttünk, és gyönyörű erdők közepén haladunk majd. A térkép is nagyon zöldnek mutatta a környéket. Hát nem ilyen volt. Voltak persze fák és erdőcskék, de kicsit csalódottak voltunk emiatt a szakasz miatt mindannyian.

Viszont az valami remek, amikor beérsz a célba és az utolsó 30m-en végig tapsolnak, meg kiabálják, h "gyerünk már csak pár lépés", "szép volt", "gyertek, gyertek". A már célban lévők ott üldögélnek, iszogatják a jól megérdemelt sörüket és mindenki megkapja a tapsvihart.

Majdnem célegyenes

Ők vártak bennünket a célban

Itt lehet megpihenni a végén

Persze akadhatnak olyan napok is, amikor minden szép lenne, de a természet közbeszól. 2. napunkon déltől esett az eső egész este 8ig szerintem. Nem túl lelkesítő esőben megállni, megfőzni az ebédet. Ráadásul fújt a szél is mint a veszett. Felveszed magadra az esőkabátot, esőnadrágot, esetleg poncsót és ugyan nem ázol át az esőtől, de belerohadsz az esőcuccba. Én délután 5 körül konkrétan kiöntöttem az esőkabát ujjából az ott felgyülemlett izzadtságot. Mentünk persze kitartóan, mert tudtuk h a napi tervet teljesíteni kell. Néha alábbhagyott az eső, és ha valami szép jött akkor megálltunk fotózni és nem hiszitek el, de abban a pillanatban, h megálltunk, megint elkezdett esni. Direkt csinálta szerintem. A sátrat is épp csak felvertük és elég szépen rákezdett akkor is. Ez a rész nem annyira jó. Mindened vizes, nem tudod kiteríteni sem, benn rohadsz a sátorban, akkor is ha nem akarsz. De szerencsére csak ez az egy ilyen napunk volt, a többi napon nagyon szép idő volt. Reggel szerintem 10 fok körül lehetett, aztán napközben rendszerin 15 néha akár 20 is. Teljesen megfelelő túraidő. Említettem h egyik nap hosszúra sikerült. Ez egy szempontból nem volt gond: sötétség. Nem igazán van sötét még augusztusban sem. Lemegy a nap ugyan, de sötét nincs. Még csak azt se mondanám h szürkület van. Inkább folyamatosan abban az állapotban voltunk este 10 és hajnal 3 között mintha éppen akkor bukott volna alá a nap és folyton valahol a horizont alatt maradt volna.

Áll a sátor és már az eső sem esik (este 9 már elmúlt)

Milyen kaját adtak? Űrhajósat :) Szóval ilyen szárított akármi, amit csak felöntesz meleg vízzel, vársz 5percet és lehet enni. Elég sok ízben akadt: lazacos tészta, milánói, bárányos rizs, marhás, disznós, kebabos. Reggelire pedig 2-3 féle hasonló zacskó csak épp müzli lett belőle. Annyit szedsz amennyit akarsz, csak úgy vinned kell. A startban lehetett feltankolni, aztán a 3. és 5. ellenőrzőpontban. Ugyanitt lehetett magunkhoz venni a gázt is a főzéshez.

Melegszik a víz a vacsihoz

Adjon hozzá vizet és kész a finom vacsi

Megy le a nap a sátrak felett

Érdemes 3x is átgondolni, mit viszel magaddal ha nem akarsz 20+ kilós zsákot cipelni. Van, ami adott, ami nem lehet spórolni: ilyen a derékalj, a sátor és a hálózsák. De higgyétek el nem kell minden napra tiszta alsó és zokni. És végképp nem kell minden napra tiszta póló. Ha olyat teszel oda, ami "lehet h jól jön majd", akkor tuti túlpakolsz. Ebből a lehetből, lehet 1-et rakni, de ha a listádon 8-10 ilyen dolog szerepel, akkor bizony ki kell dobálni őket. Aztán ott volt pl a kanál, amit napi legalább 2x használtunk. Mindhárman majdnem minden étkezésnél a kanalat kerestük. Még akkor is ha tudtam hová tettem, biztos h lecsúszott vagy valami. 

Visszapillantás a hágón, ezen a völgyön végégjöttünk

Előretekintés a hágó másik oldalán

Ilyen pallós részből sok volt, sokszor igen hálásak is voltunk érte

Túránk tipikus kis fehér virága

Szóval ez jó buli volt. Elfáradtunk a végére? El, ez nem kétséges. Megbántuk-e? Nem. Svédország (is) szép. El kell menni, megnézni. A FC Sweden összességében szép, az h a kövekkel akadt kis gondunk, nem a világ vége. A szépségért meg kell szenvedni. Jöttek ide Sydney-ből is. Én nem gondolom, h csak egy túráért elmennék Sydneybe, de Dánia és Skócia végül is itt van a kertek alatt, szóval lehet h még máskor is elcsábulok.